A lap névtelen szerzője arról tudósítja olvasóit: "a kancellárián nem látják ésszerűnek, hogy az adófizetők pénzét egy "marginális olvasottságú polgárikör-piárújságba" nyomják, ezért rövidesen megvizsgáltatják a TTFK gazdálkodását, s utána döntenek az alapítvány visszavonásáról, esetleg az Elek által vezetett kuratóriumban végrehajtandó személycserékről."

Márpedig "dotáció és pumpált állami hirdetések nélkül - dacára a növekvő példányszámnak - aligha marad fenn" a lap, és hasonló sors vár a TTFK egyéb sajtóérdekeltségeire is.

A cikkecske nyilvánvalóan üzenet.

Kérdés, hogy valójában ki üzen benne. A szocialista-szabad demokrata kormány döntéshozói vagy a versenytárs HVG szerkesztői? Esetleg mindketten?

Nem tudhatom, ezért a válaszom is tagolt.

Ha csakugyan a kancelláriáról akarnak üzenni az illetékesek, engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmüket a Heti Válasz számaira. Én azt hiszem, értelmes emberek ülnek ott a székeken. Egy kevés lapozgatás után maguk is röstellni fogják, hogy ilyen butaságot nyilatkoztak a lapról. Marginális olvasottságú egy közéleti, kulturális, környezeti hírmagazin, amely épp a szóban forgó HVG-cikkben is olvasható adat szerint 45 ezer példányban fogy el? Akkor a mezőnyben - a HVG-t leszámítva - csak marginális lapok léteznek.

És hogy píárújság lenne a Heti Válasz? Ezzel a kifejezéssel lehetne méltón jellemezni lapunk szellemét? Akkor mik a többiek? Különféle érdekkörök propagandalapjai? Ugye ezt nem tetszenek komolyan gondolni?

Ami pedig a kilátásba helyezett vizsgálódást illeti, hadd hívjam fel az illetékesek figyelmét a közelmúltban befejeződött ÁSZ-vizsgálatra, amelynek közalapítványunk is alanya lehetett. S amely rendben találta a gazdálkodásunkat.

Ettől függetlenül örömmel állunk elébe újabb vizsgálódásoknak, mert így legalább remélhetőleg újabb meggyőző bizonyítékát tárhatjuk majd a közönség elé, hogy példamutató gondossággal bánunk a közpénzekkel.

Ám ha csupán a sajtópiaci helyzetét féltő HVG akart kellemetlenkedni a versenytársnak, azt üzenjük az irányítóinak, nyugalom, nem szabadulnak meg tőlünk. És még valamit, kérdezzék meg az egykori lapalapítójukat, mennyit költött közpénzből az ő lábra állításukra a pártállam utolsó évtizedében, és mennyit érhet az a HVG-nek a mai piaci versenyben, hogy gyakorlatilag versenytársak nélkül formálhatta meg sajátos, óvatos reformpárti szellemi arculatát a nyolcvanas években, és fűzhette magához széles olvasótáborát.

Ha ezen elgondolkodnak, talán kevésbé fog fájni nekik, hogy közpénzből hoztuk létre a sajtópiaci helyzetükre veszélyesnek érzett Heti Választ.

Elek István, Heti Válasz