A Fidesznek a privatizáció leállítását javasló kezdeményezése először népszavazás kiírásáról szólt, később ez négypárti egyeztetésre enyhült, aztán most ismét népszavazást akarnak.

A nemzeti petíció egyik pontja a még meglévő közvagyon sorsára vonatkozott, több mint egymillió ember támogatta ezt. Törvénytervezetet, majd országgyűlési határozatot, majd négypárti egyeztetést javasoltunk. Sajnálatos módon mindez mégsem elég, szükség van a népszavazásra.

Nem gond, hogy a privatizáció leállítását olyan párt javasolja, amely maga is ötszáz vállalatot, köztük a Mahirt, a posta szállítási részlegét és tizenkét agrárcéget magánosított?

Természetesen egy vitában felvethető a megszólalók hitelességének kérdése. Önök - és úgy látom, a kormánypártok is - ezt teszik. Szívük joga. De ne feledkezzünk meg közben a valódi kérdésről. Megjegyzem, a Mahirt nem a mi kormányunk idején privatizálták, és a postának sem a szállítási részlegét adták el. Kissé infantilis dolog örökké visszafelé és persze mindig a másikra mutogatni. Tájékoztató füzetünkben úgy fogalmazunk, hogy a privatizáció igazságtalan volt, és ebből nem veszem ki a polgári kormány négy évét sem, noha akkor gyakorlatilag leállt a privatizáció. Mi nem a privatizáció tizenöt éves történetét szeretnénk megvitatni. Kétségtelen, arról is folyhatna a diskurzus, kik és milyen körülmények között, az ország számára optimális áron kapták-e meg a vagyonelemeket. Mi úgy látjuk, el kell dönteni: szabad-e a privatizációt folytatni, főleg arra tekintettel, hogy szinte már csak kulcsfontosságú, monopolhelyzetben levő állami vállalatok kerülhetnek idegen kézbe. Szabad-e a villamosenergia-szektor elosztóhálózatát, a postát, a tömegközlekedési vállalatokat, a Nemzeti Tankönyvkiadót, az atomerőművet, a Szerencsejáték Rt.-t eladni.

Cáfolták, hogy az atomerőmű és a Szerencsejáték Rt. eladása napirenden lenne.

Hol így, hol úgy beszélnek. Paks eladását nyáron még lehetségesnek tartották, ma tagadják. A Szerencsejáték Rt.-t ki akarták venni a tartósan állami tulajdonban maradó körből. Az ÁPV Rt. előkészítette az eladást. De legyen úgy, ahogy önök mondják.

A privatizációról a kormány jogosult dönteni. A leállításáról szóló népszavazás - jogászok szerint - alkotmányellenes lenne.

Ha azt mondják, hogy azért alkotmányellenes a kezdeményezésünk, mert a privatizáció a kormány hatásköre, akkor erre az a válaszom, hogy a parlament szabja meg, miben dönthet a kormány. Hosszú időn át a privatizációs törvény melléklete védte a tartósan állami tulajdonban maradó, stratégiai vállalatokat. Ezt a Medgyessy-kormány gyakorlatilag kiürítette. Egy sikeres népszavazás után a parlamentre vár ennek visszavonása. A másik kérdés az lehet, hogy egyéb alkotmányos kifogások akadnak-e. Ezt holnap az Országos Választási Bizottság eldönti. Bízom abban, hogy igazat ad nekünk. Természetesen bárki vitathatja az OVB döntését is, és Alkotmánybírósághoz fordulhat. Remélem, pusztán politikai megfontolásból, a kezdeményezés időbeli hátráltatása miatt ezt senki sem teszi.

A privatizáció ügyében az országgyűlési választások megnyerése adja a felhatalmazást.

Nem egészen. A Medgyessy-kormány programjában nem szerepelt a privatizáció. Tehát ennek erőltetésére nem kaptak felhatalmazást. A hatalmuk megvan az állami vagyon eladására, de az erkölcsi alap hiányzik.

Ön szerint már semmi sem eladható?

A Malévról érdemes elgondolkodni, de nem nagyon van vevő. Nem tagadom, a népszavazás nem tökéletes megoldás. Valóban van ára, rezsije, de jóval kisebbnek látom, mint azét, ha a kormány tizennyolc hónap alatt mindent elad. A népszavazás eredménye természetesen a következő kabinetet is kötelezi. A döntés előtt gondoljuk meg azt is: már létrejött a piacgazdaság, a privatizáció ennek egyik eszköze volt. Az EU-ban húsz és harminc százalék közötti az állami vagyon aránya. Nálunk ez most tíz százalék, és a kormány még ebből is szeretne lefaragni. Rossz, az ország számára veszélyes és káros lenne a további privatizáció.

Kicsit mintha túl sok lenne a népszavazás. Rövid időn belül a kettős állampolgárságról, a kórház-privatizációról és a magánosítás egészéről is véleményt kellene mondaniuk az állampolgároknak
Az lenne ésszerű, ha a három témában egyszerre kellene voksolni, de ez lehetetlennek látszik. Egy népszavazás kétmilliárd forintba kerül. Mi legyen?

Azt szeretnénk elérni, hogy a három kérdés egyszerre kerüljön a választók elé. Kétmilliárd forint sok pénz, ez az ára, ha külön-külön kellene szavaznunk. Az OVB múlt heti halogató döntése növeli ennek veszélyét. A kormánypártok megtehetnék, hogy nem húzzák az időt, és nem támadják meg a népszavazási kezdeményezéseket az Alkotmánybíróságnál. Ehhez némi emelkedettségre lenne szükség.

Nyilván szaladni fognak, hogy segítsenek az ellenzéknek.

Nem tudom, de megtehetnék, hogy - már csak a spórolás érdekében - nem dugdosnak botokat a küllők közé, nem hátráltatják a népszavazást. Ha a koalíció hisz a maga igazában, vállalja a megmérettetést.

Ön szerint lesz népszavazás a privatizáció leállítására?

Igen.

A privatizáció is egy vitapont a Fidesz és az MDF között. De csak egy a sok közül. Az MDF vezetése biztos abban, hogy a belső ellenzék, a Lakitelek munkacsoport cselekedeteit és a párt "kisgazdásítását" a Fidesz vezényli.

Pedig nem így van. Nem szeretnénk részt venni az eldurvuló belharcban. Pedig lenne rá okunk, hiszen a kizárásra ítélt képviselők 2002-ben közös jelöltek voltak, a mi támogatásunkat is élvezve szereztek mandátumot. De nem titkolom: a történtek miatt a Fideszen belül már nem olyan nagy az MDF iránti elkötelezettség, mint két-három évvel ezelőtt.

Elvezethet ez a két párt nyílt szakításához?

A történtek ellenére együtt kell működni. Az MDF tőlünk való különállásának hangsúlyozása taktikai elem. Végső soron mindkét párt az együttműködésben érdekelt. Igaz, ez nem lesz könnyű.

Átülhetnek a Fidesz frakciójába az MDF-ből kizártak, esetleg 2006-ban immár az önök jelöltjeiként indulhatnak a választáson?

Úgy hallom, az érintett képviselők törvénytelennek tekintik a "kizárásukat", így a kérdés hipotetikus.

A Fidesznek azért lehet érdeke, hogy az MDF széthulljon, mert egyedül szeretné megszerezni a szavazatok többségét. Beleillik egy ilyen forgatókönyvbe egy önálló, öt százalék körüli támogatottsággal bíró, olykor ellentmondó partner?

Nem érdekünk, hogy az MDF széthulljon. Az MDF szimpatizánsainak körében a Fidesszel szemben nem haragot, sértettséget, hanem zavart érzek. Nem tudják eldönteni, pártjuk ma azonos-e azzal, amelyikbe beléptek. Attól tartunk, az MDF-en belüli marakodás oda vezet, hogy a párt nem éri el az ötszázalékos küszöböt, ezáltal elvesznek a polgári oldal szavazatai. Az MDF-nél nem az önállóság, hanem a támogatottság nagysága, illetve kicsinysége a probléma.

Az MDF az EP-választáson elérte az öt százalékot. Ez nem biztató?

Az alacsony részvétel miatt óvatosan kell kezelni az eredményeket. A Fidesz kiemelkedő, ötven százalékot megközelítő eredményének értékelésekor sem árt a visszafogottság.

Mit gondol Gyurcsány Ferenc népszerűségének növekedéséről, és hogy az MSZP is erősödni látszik?

Várható volt. A kormányválság idején az MSZP elérte a mélypontot, onnantól csak felfelé vezethetett az út. Az emberek egy része abban reménykedik, hogy az új seprű jól, de legalább jobban seper. Azt gondolom, ez a folyamat hamarosan megtorpan: a költségvetés után eljön a kijózanodás.

Nem gondolja, hogy kevésbé kellett volna "ütni" Medgyessy Pétert? Ha ő marad, talán könnyebben nyerhettek volna 2006-ban, mint egy lendületesebb, tettrekésznek tűnő utóddal szemben.

Lehet, hogy szűken a Fidesz érdekét szemlélve igaz az eszmefuttatás, de nem hiszem, hogy ez lenne a helyes kiindulás. A Medgyessy-kormány tehetetlensége, rossz gazdaságpolitikája ártott az országnak. Ezért is kellett távoznia. Politikai csőlátásnak tartom a "minél rosszabb, annál jobb" elvét.

Mint volt oktatási miniszter, ön nyilván a tanintézményekért és a diákokért is aggódik. Az új közoktatási törvény már működik, a felsőoktatási jogszabály tervezete még módosul. Mivel ért egyet, és mit nem helyesel?

Úgy fogalmaztak: a közoktatási törvény működik. Lehet, csak az iskoláknál, óvodáknál van komoly gond. És a törvényről sem mondhatjuk ezt, hiszen most terjesztett be a kormány a költségvetésbe csomagolva egy tizenöt oldalas módosítást a közoktatási törvényhez. Ez az elképzelés több ezer intézményt és több százezer gyereket büntetne, jelentős pénzt venne el tőlük jövő januárban és szeptemberben. Kistelepülési, egyházi, művészeti iskolába, kollégiumba járó gyerekeken akar spórolni a kormány. A felsőoktatás területén is hangos a vita, a szakma többsége, de a szocialisták jelentős része is ellenzi a miniszter elképzeléseit. Az ügy legfelháborítóbb eleme a privatizáció.

Pedig ez nem is szerepel a tervezetben.

Az egyetemek privatizációja hol benne van, hol nincs a különböző dokumentumokban. Felháborodás idején a miniszter kiveszi, később visszateszi. Én négy pontban látom a feszültségek forrását. A bolognai folyamatra, vagyis a többszintű képzés átvételére - három év után is lehessen diplomázni - szükség van. Az általam irányított minisztérium erre tíz évet szánt. Ez radikálisan lerövidült - két évre. Ez rengeteg konfliktust eredményez. A második probléma a pénzhiány. Az átalakítás forrásokat követel, ötven- és hatvanmilliárd közé tehető az összeg. Ám ma az egyetemek és főiskolák reálértékben tizenöt százalékkal kevesebb pénzzel gazdálkodnak, mint két éve. A harmadik gond a kapkodás. Úgy kívánják kialakítani az új képzési utakat, hogy 2006 szeptemberétől megszüntetnék az oktatásban mélyen gyökerező duális képzési formákat. Egész szakmák kerülnek ezáltal veszélybe. Más országok - Ausztria, Olaszország - úgy vezetik be az új képzési formát, hogy megtartják mellette a már beváltat is. Jóval nyugodtabb, óvatosabb fejlesztést látunk ott, kapkodó voluntarizmust itt. Minderre rakódik a gondok negyedik forrása, a szervezeti átalakítási ötletek - időnként felbukkanó privatizációval, oktatói versenyszerződésekkel. Ezek feleslegesen terhelik az amúgy is nehéz átalakítást. Csak a bolognai folyamatra kellene összpontosítani, ott sem rombolva, hanem egy nyugodtabb, organikusabb fejlesztéspolitikára áttérve.

Október 15-én azt javasolta, állítsák fel az Igazak Emlékfalát, emlékezve azokra, akik a haláltáborok elől mentették a zsidókat 1944-ben. Ezt a kezdeményezést nem hitelteleníti, hogy nem sokkal korábban a Demokrata című lap születésnapján is ön mondott beszédet?

Egészen pontosan azt javasoltam, hogy a több százezer áldozat után arról a több száz emberről is emlékezzünk meg, akik életeket mentettek. A gyászból erőt lehet meríteni, a tisztelet mellett ezeknek az embereknek a példája a jövőnk miatt fontos. Kérdésükre válaszolva: nem, nem hitelteleníti, mint ahogy az önök által említett újság olvasói előtt sem hiteltelenített az, hogy létrehoztam a magyar iskolákban a holokauszt áldozatainak emléknapját. Különben - gondolom - nem hívtak volna meg. Nem tagadom, sok mindennel nem értek egyet, ami a Demokratában megjelent. Vannak tűrhetetlen és elfogadhatatlan írásaik. Ezt el is mondtam ezen a rendezvényen, nem hiszem, hogy nagyon örültek a bírálatnak, de elfogadták. Ezt tartom követendőnek és nem azt, ha valaki egy egész lapot és annak olvasóit lenyilasozza. Vannak elfogadhatatlanul gondolkodó emberek, és vannak a miénktől eltérő - de védhető - álláspontot vagy stílust képviselők. A kettőt ne keverjük, ne mossuk össze.

Forrás: Gréczy Zsolt, Joó Hajnalka; Magyar Hírlap

magyarhirlap.hu - fideszfrakcio.hu