E sorok írásakor még nem körvonalazódik a jövő, de az kétségtelen, hogy a hazánkban legismertebb mellékszereplő, Kovács László ázsiója még lejjebb száll majd. Könnyen meglehet, hogy a negyedik alabárdos szerepét osztják rá, amely a kritikusok egybehangzó véleménye szerint megfelel képességeinek és szakmai előéletének.
A tragikomédiának persze a Néppárt is részese lett, hiszen engedve a baloldal felemás alkuajánlatának, igent mondtak volna a posztkommunista Kovácsra, holott tudhatták, a másik oldal mindenáron levadássza a konzervatív Rocco Buttiglionét. Így aztán, ha jobban belegondolunk, Kovácsot csak egy hajszál választotta el a hőn áhított szereptől.
Más lapra tartozik, hogy miután nem ismerte a szöveget, már a premieren elvérzett. Távfűtéses lakásáról, pártállami ellenállásáról szóló, szánalmas és unalmas monológját túlharsogta a közönség morajlása. Az MSZP volt elnöke szemmel láthatóan alkalmatlan energiaügyi biztosnak, s ez még az amúgy formális meghallgatáson is napnál világosabban kitűnt. Brüsszeli vesszőfutása mégis hasznos abban az értelemben, hogy a mindeddig oly nyugalmas Európai Unió háza táján már-már vígjátékíró tollára kívánkozó zűrzavar támadt.
Tagadhatatlan ugyanis, hogy az európai kabaréból ő is kivette részét, ha mással nem, szerencsétlen rögtönzéseivel, félresikerült nyilatkozataival. Tegnap például - miután Barroso bejelentette, hogy nem terjeszti az Európai Parlament elé az új bizottságot - azt nyilatkozta, hogy ma már lényegesen többet tud az energiapolitika kérdéseiről, mint szeptember végi meghallgatásán. Valójában semmit sem tanult és semmit sem felejtett, legfeljebb a régi szép gyorstalpaló tanfolyamok jutottak eszébe.
A néhány hete még oly magabiztos Kovács mára minden politikai tartalékát felélte. Először is meg kellett válnia hőn szeretett pártelnöki tisztségétől, majd Balázs Péter külügyi karrierjének feláldozása árán Brüsszel felé vette útját. Általános meglepetésre a külügyminiszternek jelölt Somogyi Ferenc nem foglalta el helyét a kormányátalakításkor.
Akkor azt hihettük, hogy Kovács valóban csak néhány hétre marad miniszter, de mára annyira összekuszálódtak a szálak, hogy szocialista politikus legyen a talpán, aki átlátja a káoszt. Akármi is lesz a történet vége, ismét sikerült lejáratni az országot.
Kovács teljes fegyverzetben, pártelnökként és külügyminiszterként érkezett Brüsszelbe, s ha most Barroso nem tart igényt szolgálataira, egyetlen funkciója sem marad. Ha mégis kinevezik energiaügyi biztosnak, nem lesz jó atomerőmű közelében lakni Európában. Az is előfordulhat, hogy Somogyit meghátrálásra kényszerítik, s továbbra is Kovács lesz a gazda a Bem rakparton.
Sokatmondó tény, hogy brüsszeli tudósítónk kérdésére tegnap maga az érintett is azt válaszolta: egyelőre nem tud semmi biztosat a jövőjéről, a döntés Gyurcsány Ferenc kezében van.
Európában tehát kabaré van műsoron, de kéretik nem nevetni, a tét ugyanis több száz millió ember sorsa. Sajnos, a Buttiglione-ügy kapcsán nem írhatjuk le, hogy a magyar jelölt előéletével és felkészültségével minden rendben, az ő szakterületét kipipálhatják a döntéshozók. Éppen ellenkezőleg. Barroso talán megbirkózott volna a Buttiglione körül támadt hisztériával, de nem számolt a Kovács-jelenséggel.
Márpedig azt a bizottság portugál elnökének is tudnia kell: ha kimustrált posztkommunisták kerülnek a társulatba, könnyen meglehet, hogy idő előtt legördül a függöny.

Szentesi Zöldi László; Magyar Nemzet

mno.hu - fideszfrakcio.hu