Nem kétséges, Dávid Ibolya legutóbbi, Orbán Viktornak (is) írott nyílt levele a Fidesz gyűlölői számára úgy hat, mint éhes proletároknak az Internacionálé, szívhezszólóan, biztatóan, ígéretesen. Ibolya asszony kemény férfiasságba oltott kecses női bájjal néhány poros, lapos és hazug politikai közhelyet igyekszik aktualizálni és a Fidesz elnökének fejére olvasni, a baloldalon tényként kezelt felületes látszatok szellemében. Dávid szerint a Fidesz beavatkozik az MDF belügyeibe, és a párt tönkretételére törekszik. Ennek alátámasztására régi és új sérelmeket sorol, amelyek nagy része valójában a szorosabb együttműködést, a politikai ellenfelekkel szembeni hatékonyabb fellépést célozta. Ezeket a kezdeményezéseket (egységes frakció, pártunió, kettős tagság stb.) Dávid Ibolya sorra visszautasította, ami nem baj, de hogy utólag megsértődött miattuk, azt már nem kellene Orbán Viktor számlájára írni. Miként az sem a Fidesz sara, hogy az eredeti MDF-es szellemiséghez kötődő és ragaszkodó személyiségeket Dávid Ibolya és köre gőzerővel igyekszik kiszorítani, kiebrudalni a vezetésből, a frakcióból, magából a pártból. Ibolya asszony másik vádja, hogy a Fidesz ledarálja és bekebelezi politikai szövetségeseit. Ez az ostobaság az identitászavaros jobboldaliak körében is elterjedt, azok között, akik saját pártjuk impotenciáját a Fidesz rontásának tulajdonítják. Ezek szerint a Fidesz szemmel verte egyszer már az MDF-et, majd a KDNP-t, a kisgazdákat, a MIÉP-et, most újra az MDF-re fenekedik, hozzátéve, hogy 1993-ban saját magát is ledarálta és bekebelezte. Talán azon kellene elgondolkodnia Dávid Ibolyának és társulatának, hogy a talmi, néhány napos népszerűség-hajhászáson túl melyik jobboldali, konzervatív pártnak van valami üzenete, jövőképféléje a társadalom számára, melyik pártnak van programja és ereje annak megvalósításához. S ha az erőket koncentrálni akarja, az nem azt jelenti, hogy "kétpárti áldemokráciára törekszik", hanem egyszerűen elfogadja a választók döntését a kétpólusú politikára vonatkozóan. A kétpólusú politika csak az analfabéták és a rájuk építő demagógok számára jelent kétpártrendszert. Dávid Ibolya azt a "hagyományos" kényszerképzetét is elővette, miszerint a Fidesz megosztó politikát folytat. Ez az idült balszerencse már a Békejobb nevű csökevényben is megjelent, az elnök asszony most a konzervatív oldal megosztását hánytorgatja fel. Szerinte a Fidesz szembefordul a konzervatív értékekkel, amikor "hadat üzen" a magántulajdonnak, a külföldi befektetőknek, és együttműködik a Munkáspárttal. Eszerint a hiteles konzervatív magatartás az lenne, hogy támogatjuk a teljes állami tulajdon felelőtlen elherdálását, együttműködve az MSZP-vel és az SZDSZ-szel. Ezt eddig nem tudtuk, de igyekszünk észben tartani, ahogyan a konzervativizmus lényegét megvilágító elnök asszonyi szeminárium egyéb tételeit is. Dávid Ibolya figyelmeztet arra, hogy Antall József íratlan szabályokat teremtett a parlamenti gyakorlatban. Konzervatív politikus azokat tiszteli és betartja. Nem úgy a Fidesz, amelyik akadályozza, hogy az MDF-ből kizárt képviselők bizottsági helyét a maradék MDF-es politikusok töltsék be. Arról hallgat az elnöknő, hogy a jogi normákat semmibe vevő, a politikai ellenféllel összejátszó kirúgások gyakorlatát Antall József teremtette-e meg, avagy ez egy modern, korszerű, eddig ismeretlen, "neokonzervatív érték". Közben a Dávid-féle MDF-es kontraszelektáltakat arra oktatják, miként akadályozzák meg a Fidesz 2006-os, kétharmados választási győzelmét.

Lehet, Dávid Ibolya az MDF önállóságának, a saját népszerűségének biztosítékát abban látja, hogy megtagadja egykori szövetségesét, és igyekszik lejáratni a Szonda Ipsos jó pontjainak reményében. Ám ha a nagy össznépi rajongás ellenére a pártja 2006-ban lefejeli a parlamenti küszöböt, az minden, kevésbé népszerű jobboldalinak és konzervatívnak fájni fog.

Forrás: Ugró Miklós, Magyar Nemzet, 2004. november 3.