A jövő hét vendége Orbán Viktor, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnöke. Jó estét kívánok. December 5-e: kettős állampolgárság és kórház-privatizáció. Nagyon úgy néz ki, hogy magára fog maradni a Fidesz e kérdések támogatásában. A kórház-privatizáció leállítása munkáspárti kezdeményezés, a kettős állampolgárság megadása pedig a Magyarok Világszövetségének ötlete. Az MSZP és az SZDSZ azt mondja, hogy szavazzanak nemmel a választópolgárok; az MDF azt mondja, hogy a magyar állampolgárság járjon úgy, hogy közben a hazai költségvetés helyzetét nem nehezíti, és az otthonmaradást erősíti, a kórház-privatizációra pedig azt mondják, hogy nem. Szóval egyedül maradnak.

Javasolhatom-e, hogy miután két, önmagában is nehéz kérdésről van szó, válasszuk őket külön? Ha megengedi, először a kórház-privatizációról mondanék néhány szót. Nekem ellenkező érzésem van. Az, hogy az emberek nagy többsége velünk van. Most hogy a pártok támogatják-e a Fidesz álláspontját vagy sem, most nem tartom egy fontos kérdésnek. Ha a pártokat nézzük, még az is lehet, hogy az Ön diagnózisa pontos. De ha jól figyelem a közéletet, akkor az orvosi szakmai szervezetek, a betegszakmai szervezetek, az egészségügyi szakszervezetek, és ahogy az országban járok, azt kell mondanom, hogy az emberek elsöprő többsége is szeretné köztulajdonban tartani a kórházakat. Az a felfogás, hogy a kórházak nem a haszonszerzés helyszínei, általános meggyőződés ma Magyarországon. Mindenki tart attól, hogy a kórházak eladása valójában ingatlanspekulációkat jelent, hiszen a kórházaink tekintélyes része szép, vonzó parkokban, tereken, szép épületekben található...

Nem is az intézményeket akarják privatizálni - mondják.

De vannak ilyen szándékok. Ha figyeli a budapesti kórházak körüli vitákat és beleszimatol a levegőbe, akkor ilyen összefüggéseket is megérezhet. De kétségkívül a megmaradó kórházak privatizálása is napirenden van, ott pedig azt is tudják az emberek - hiszen jártak már Nyugat-Európában, meg láttak mindenfajta filmeket a televízióban -, hogy ha nem vigyázunk, akkor a legegyszerűbb orvosi vizsgálatokért is fizetni kell majd. Megkopogtatják a hátunkat, belenéznek a gyerek torkába, és azonnal pénzt fognak kérni, amit a magyar családok tekintélyes része nem engedhet meg magának. Ezért úgy látom, hogy az ország elsöprő többsége azon a véleményen van, hogy a kórházakat tartsuk meg köztulajdonban.

Amikor azt mondtam, hogy a Fidesz egyedül marad ebben a kérdésben, nem is arra gondoltam, hogy egyéb pártok mennyiben támogatják a Fidesz elképzeléseit vagy álláspontját, hanem, hogyha a két legnagyobb pártot nézzük, azok mögött választópolgárok vannak. Nem akarok visszamenni egészen odáig, ahol a választások után tartottunk, hogy kettészakadt az ország, de nyilván ez egyfajta újbóli megmérettetés.

Ha megengedi, azt mondanám, hogy ne keverjük össze a pártok vezetőit a pártok választóival. Meggyőződésem, hogy a baloldalinak mondható szavazók tekintélyes része ellenzi a kórházak magánkézbe adását. Szerintem az egy baloldali gondolat, vannak dolgok az életben, amiket nem lehet üzletemberekre bízni. Ilyen az egészségügy, ilyenek a kórházak, de ilyen maga a kormányzás is. Ez egy régi baloldali gondolat. Azt hiszem, hogy a kórházak privatizációjának megakadályozásában mi nem a Fidesz szavazóira kell hogy számítsunk kizárólag. Az egy másik történet. Én abban bízom, hogy azok, akik bizonytalanok, nem is hívei egyetlen pártnak sem, és azok, akik pedig az MSZP-nek - mert azt hiszik, hogy az MSZP egy baloldali párt - a hívei, most nem a pártvezetés utasítását fogják követni, hanem a kérdésről mondanak véleményt. És elég fontos ügyről van szó ahhoz, hogy az ember hihessen abban, hogy a ha pártvezetők utasítása ellenkezik az emberek személyes tapasztalataival, akkor az emberek képesek arra, hogy elfelejtsék a pártszimpátiájukat, és az ügyben foglaljanak állást. Számítok baloldali szavazókra is ezen a népszavazáson.

A népszavazás esetében tehát a véleménynyilvánítás és annak kihasználása mindenképpen fontos. Erről beszélünk?

Miről dönthetnénk közösen másról, mint az egészség kérdéséről? A biztonságos élet egyik legfontosabb alapja az egészség. Ennél fontosabb dolog nem nagyon van.

Igazából az állam vagy a jelenlegi kormányzat azért nagyon látványosan nem gyalogolhat ki az egészségügyből. Alkotmányos jogaink vannak azzal kapcsolatban, hogy az egészségügyi ellátásunk milyen mértékű és hogyan juthatunk hozzá...

Zavarosnak látom az ezzel kapcsolatos kormányzati megnyilvánulásokat. Hol arról beszélnek, hogy a privatizáció jó dolog, és mindent el kell adni, hol arról, hogy azért talán nem is annyira jó - nehéz itt kiigazodni. Egy dolgot azonban biztosan tudunk. A szög kibújt a zsákból kórház-privatizáció ügyében, hiszen az MSZP azt mondja, hogy az emberek szavazzanak nemmel. Az SZDSZ is azt mondja: szavazzanak nemmel. Ami azt jelenti, hogy támogassák a kórház-privatizációt. Hiszen, aki a kérdésre nemmel fog szavazni, az valójában azt mondja, hogy ne utasítsuk el a kórház-privatizációt, vagyis támogatja. Na most, aki erre buzdítja a híveit, az nyilvánvalóan híve a kórházak eladásának. Ez a zavaros kép, zavaros helyzet a kórház-privatizáció ügyében szerintem most letisztult. Tudjuk pontosan, hogy kik azok, akik el akarják adni a kórházakat. Ezek a kormányzó pártok, és tudjuk, hogy kik azok, akik meg akarják védeni. Ez az Orvosi Kamara, a szakszervezetek, a beteg-érdekvédelmi szervezetek és egyébként a polgári pártok is.

Ettől az ügytől nagyobb belpolitikai vihart kavar a kettős állampolgársággal kapcsolatos népszavazás. Tegyük fel, hogy ez egy sikeres népszavazás lesz. Milyen tartalommal kellene feltölteni majd azt a törvényt, amelyet meg kell alkotnia ezek után a Parlamentnek? Túlnyomó többségben kétharmados törvényekről beszélünk egyébként.

Határozzuk meg, hogy miről szól majd a népszavazás. Szerintem a kettős állampolgárságról szóló népszavazás valójában arról szól, hogy adunk-e egy európai útlevelet a határon túli magyaroknak. Ez egy minimális segítség. Szó sincsen semmifajta szociális juttatásról, gazdasági terhekről. Egyetlen dologról van szó, arról, hogy adunk-e európai útlevelet az Erdélyben, Délvidéken, Kárpátalján, Horvátországban és Szlovéniában élő magyaroknak. A felvidéki magyaroknak egyébként már van. Azt a vitát, ami arról szól, hogy milyen anyagi terhekkel járna a kettős állampolgárság, idő előttinek és korainak látom. Most valójában nem is a kettős állampolgárságról döntünk, hanem csak egy útlevélről. Hogy a kettős állampolgárság gazdasági tartalma később mi legyen, azt majd meghatározza a Parlament. Most a magyar népnek nem erről kell véleményt mondania. A magyar népnek arról kell véleményt mondania, hogy meg akarja-e adni ezt az európai útlevelet, meg akarja-e adni - hogy úgy fogalmazzak - azt a szabadságot vagy akar-e adni a saját szabadságából, amit mi, magyarországi magyarok már a magunkénak tudhatunk, akarunk-e ebből átadni valamennyit a határon túli magyaroknak. Ezért az egész népszavazás dolgát meglehetősen egyszerűnek látom, mert ez a kérdés, hogy akarunk-e adni a magunk szabadságából a határon túli magyaroknak, körülbelül olyan kérdés, mintha azt szegeznénk valakinek, hogy szereti-e a hazáját. Erre szerintem minden becsületes, magyar érzelmű ember csak igennel tud válaszolni.

Mégsem számít ebben az esetben az, hogy mit szól mindehhez az Európai Unió? Az az Európai Unió, amely kisebbségi kérdésekben - finoman szólva - eléggé távolságtartó.

Az európai uniós példák biztatóak: Olaszországban van ilyen törvény, Franciaországban van ilyen törvény, az Európai Unión kívül is Izrael számára például van ilyen törvény. Nehéz lenne belátni, hogy amit lehet a franciáknak, az olaszoknak és még jó néhány más európai uniós államnak - Európai Unión kívül például Izraelnek is -, azt nekünk, mármint Kárpát-medencei magyaroknak miért ne lehetne? Az Unió egyetlen rossz szót sem fog szólni ebben az ügyben, mert egy olyan jogintézményről van szó, amely már régóta bevett, és jól működik az Európai Unióban. Ez egy európai példa, egy európai minta.

Véleménye szerint egyébként a hazai költségvetést valóban nem terhelné semmilyen tekintetben az, hogyha ez a rendszer fölállna?

Egyetlen petákkal, egyetlen forinttal sem terheli a magyar költségvetést. Azok állítják ennek az ellenkezőjét, akik nem olyan régen még azzal riogatták a magyar embereket, hogy 23 millió román érkezik majd munkát keresve Magyarországra. Abból sem volt igaz egyetlen szó sem. Ebből sem igaz.

Ha ebből indulunk ki, akkor az előző ciklusban, az Ön kormányzati időszaka alatt miért nem lehetett átvinni a kettős állampolgárság kérdését?

Mert más volt napirenden. A határon túli magyarok ügyeiben a magyar kormánynak ildomos követnie a határon túli magyarok igényeit és szándékait. Nem Budapestről kell megmondani, hogy mi a jó, hogy mit akarjanak a határon túli magyarok. Azt jobb, hogyha Kolozsváron mondják meg, Nagyváradon, meg Szabadkán, Pozsonyban vagy éppen Munkácson. Tehát a mindenkori kormány ezekben az ügyekben figyelembe kell hogy vegye ezeket a véleményeket döntései során. Mi is ezt tettük. És amikor a határon túli magyarokkal egyeztettünk arról, hogy hogyan kellene a határon túl élő magyarokat és a határon belüli magyarokat újraegyesíteni, akkor a státusztörvényt találtuk a legjobb megoldásnak. De ez sohasem ment szembe a kettős állampolgársággal, egész egyszerűen az akkor nem volt napirenden. A státusztörvényt akartuk megalkotni, és kiteljesíteni. Ami bizonyos szempontból egyébként nehezebb út, mint a kettős állampolgárság, mert a státusztörvény európai uniós országokban nem nagyon ismert, nem járt út, nem bevett dolog, a kettős állampolgárság viszont igen, amit a határon túli magyarok követeltek most ki. Csak hogy tisztázzuk a dolgot, nem a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség kezdeményezte azt a népszavazást, ez egy határon túlról indult kezdeményezés.

Együtt kampányolnak a határon túli magyarokkal vagy a Fidesz teljes mellszélességgel fölvállalja annak az ódiumát, hogy a kettős állampolgárságra mondjunk igent.

Nem tudom, szabad-e egy harmadik álláspontot elfoglalnom. Nézze, én ezt olyan mélyen erkölcsi kérdésnek tartom, hogy nem is nagyon javaslom, hogy pártálláspontot alakítsunk ki. Azt majdnem biztosan mondhatom, hogy a Fidesz tagjai, hívei - a vezetőségét meg egészen biztosan mondhatom - kizárólag igennel fognak szavazni. Tehát támogatják a kettős állampolgárságot. De mi azt mondjuk a magyar választópolgároknak, hogy ne a pártvezetőkre hallgassanak, csak és kizárólag a saját lelkiismeretükre. Ez nem pártügy. Ez magasan a pártok ügyei fölött álló nemzeti kérdés. És itt a lelkiismeret szavát érdemes követni. Meg is vagyok lepődve azon, hogy a kormány nemleges álláspontot foglalt el.

Bocsásson meg, Gyurcsány Ferenc pontosan a napokban mondta, hogy kárát látja majd a közös magyar nemzet, ha egyszerű kérdésfelvetéssel próbálnak meg rövid távú hasznot húzni nemzeti felelősségünkből.

Azt javaslom mindenkinek, hogy adjon teret a határon túli magyarok véleményének. Tehát ebben az ügyben az igazán mérvadó vélemény talán nem az, amit a miniszterelnök úr mond - elnézést kérek -, és legkevésbé sem az, amit én mondok. Ami igazán mérvadó, az az, hogy mit mondanak Kolozsváron, Kézdivásárhelyen, Szabadkán, Munkácson, Ungváron. És ha Ön meghallja ezeket a hangokat, akkor a határon túli magyarok szinte kizárólag igennel akarnak szavazni. Mindenki azt kéri a magyar kormánytól, hogy vonja vissza nemleges álláspontját - ugye hallhattuk az ezzel kapcsolatos nyilatkozatokat -, és helyezkedjen a határon túli magyarok és a határon belüli magyarok újraegyesítésének álláspontjára, vagyis a szabad útlevélhez való hozzáférés lehetőségét teremtse meg a határon túli magyaroknak. Én magam ezt az igényt jogosnak tartom. Végül is szabadságot akarunk adni a határon túli magyaroknak. Ha igennel szavazunk, kapnak egy útlevelet, amellyel Európában mozoghatnak, és egy "európai uniós állampolgársághoz" is hozzájuthatnak majd.

Erre gondoltam, amikor azt kérdeztem, hogy mit szól mindehhez az Európai Unió.

Ez egy bevett dolog Európában, tehát nem fognak szólni semmi rosszat. Miért ne adnánk meg ezt a szabadságot? Micsoda hazafiasság vagy micsoda liberalizmus az, amely szabadságot akar megtagadni másoktól? Ezért nem is értem a kormányzó pártoknak az álláspontját, és tisztelettel kérném is őket, hogy változtassák meg az álláspontjukat. Erre még van idő. Az ember néha hoz rossz döntéseket. Érdemes ezt újragondolni, és az útlevélhez való hozzáférés lehetőségét megteremteni a határon túli magyarok számára.

Arról mi a véleménye, hogy a minisztereknek hatástanulmányokat kell készíteniük. Ez az egyik legfrissebb hír a kettős állampolgárság ügyével kapcsolatban. Azonkívül maga a Magyar Szocialista Párt egy parlamenti vitanapot akar kezdeményezni. Téma a határon túli magyarok segítése. Ez egy pozitív vagy egy negatív kampány?

Nézze, ezt most még nem tudjuk. Nem vagyok annak a híve, hogy előre megbélyegezzünk bármilyen vitát, előre véleményt mondjunk emberekről, minősítsünk szándékokat. Várjuk meg. Szerintem a tiszta, egyenes beszéd mindig segít. Tehát hogyha a kormányzati megszólalások végre a 23 millió románnal való valótlanság alapjáról a valóság területére csúsznak át,ha az érvek a teljesen üres politikai riogatás helyett megtöltődnek tartalommal és a valóságról fognak szólni, az mindannyiunknak jót tesz. De szeretném még egyszer megismételni: semmi másról nem szól ez a népszavazás, mint arról, hogy adjunk-e egy európai útlevelet - jelképesen is és fizikailag is - a határon túli magyaroknak. Minden más kérdés eldöntése, hogy miképpen legyenek bizonyos gazdasági ügyek, az a magyar parlament hatáskörébe tartozik. Úgy döntünk benne, ahogy majd akarunk, ahogy akkor jónak látjuk. Most nem erről kell döntenünk. Most arról kell döntenünk, hogy akarunk-e szabadságot, közösséget, összetartozást adni az embereknek. Sőt, ha megengedi, még egy dolgot mondanék. Hallottam olyan véleményt is, hogy ha magyar útlevélhez jutnak a határon túli magyarok, akkor esetleg áttelepülnek Magyarországra.

Ezt gyakran halljuk.

Igen. De ennek az ellenkezője az igaz. Mert megint nem Budapesten kell ilyen okosnak lennünk, hanem inkább meg kell hallgatnunk, mit mondanak a határon túli magyar vezetők. Ők azt mondják, hogy azért kell a kettős állampolgárság és azért kell a magyar útlevél, hogy ne települjenek át tömegesen. Mert ha ma valaki magyar állampolgár akar lenni és magyar útlevélhez akar jutni, akkor át kell települnie Magyarországra, sőt, itt kell tartózkodnia még az igény beadásának érdekében is hosszú éveken keresztül. Nem akarnak a magyarok áttelepülni, otthon szeretnének maradni, de biztonságban akarnak otthon élni. Nem nehéz elgondolnunk, beleképzelve magunkat az ő helyzetükbe, hogy nagyobb biztonságban érzi magát valaki a határon túli területeken, ha magyar állampolgár is, mint hogyha egyébként ezt a védelmet nem élvezi.

Most azt mondja, hogy a határon túli vezetőknek határozott álláspontja és nyilván tapasztalata az, hogy az a közösség nem fog megindulni Magyarország felé azért, hogy áttelepüljön. Egy vezető vállalhat-e felelősséget a közösség ténykedéséér?

Nézze, a határon túli magyarok vezetők - különösen, mikor meghallották a szocialista-szabad demokrata kormány álláspontját -, sokkal visszafogottabban nyilatkoztak, mint ahogy az azon a területen élő magyarok tették. Ha Ön meghallgatja, hogy mit mondanak az egyszerű erdélyi, délvidéki vagy kárpátaljai emberek a magyar kormányról, meg annak az álláspontjáról, akkor azt fogja mondani, hogy a határon túli magyar vezetők dicséretes önmérsékletet tanúsítottak, amikor megfogalmazták az ott élő közösség véleményét. Visszafogottak voltak és udvariasak. Én most nem is idézném ezeket a határon túli véleményeket, de azok a népi kifejezések erőteljesebb köréből, erőteljesebb fajtájából származnak.

Mert úgy gondolhatják, hogy a jelenleg regnáló kormány nemzetpolitikája az csak a nemzetállamot képviseli, nem pedig az összmagyar érdekeket?

Így is lehet fogalmazni, de ennél egyszerűbben szoktak arrafelé beszélni. Azt mondják, hogy ellöknek maguktól bennünket. Az egyik újvidéki magyar újság azt írta, hogy: Magyarverés Pesten. Pofon vágták a határon túli magyarokat.

Még nem...

Amikor a kormány bejelentette, hogy nem támogatja a kettős állampolgárságot, akkor ezt egy nagy pofonként értékelték a határon túliak. Azt gondolom, hogy érzelmileg a tűzzel játszik az, aki képtelen beleképzelni magát a határon túli magyarok helyzetébe, és nem látja át, hogy egy nemleges döntés, onnan kintről, egy végleges elutasítás, egy végleges lemondás, egy magunkról való lerúgás, az eltaszítás gesztusának az értelmét nyeri el. Mindenfajta okos, ravaszkodó, költségvetésre meg nem tudom mire utaló beszéd, mind egy-egy pofon a határon túli magyaroknak. Talán azt a kijelentést is meg merem kockáztatni, hogy aki a kettős állampolgárság ügyében, az európai útlevélről szóló népszavazás ügyében nemmel szavaz, az nem lehet 15 millió magyar a miniszterelnöke és nem lehet 15 millió magyar érdekét szolgáló párt tagja sem.

Gyurcsány Ferencnek üzent...

Nem, én Önnel beszélgetek természetesen.

Maradjunk még mindig egy picit a belpolitikánál. Mennyire érzi feszültnek a viszonyt a Magyar Demokrata Fórum és a Fidesz között? Emlékszünk a nyílt levélre, amit kapott Dávid Ibolyától, a választ is megadta. És Dávid Ibolya azt mondta, hogy az Ön újkori politikájára az jellemző, amit a levél alapján ő is érzékel: üres, semmitmondó és... nem fog eszembe jutni a harmadik szó.

Biztosan nem volt dicsérő az sem.

Őszintétlen...

Lesújtó, ha az ember ilyen véleményt hall saját magáról, elveszi a kedvét még az élettől is. Ha egy hölgy mondja, akkor pedig végképp. Hogy is van, üres... mit tetszett mondani?

Üres, semmitmondó és őszintétlen.

Hát vannak viták szerintem barátok között is, meg családokban is előfordul ez. Olyan viták, amelyek előbbre viszik az ügyeket. Ezek jó viták. És föl is emelhetik az embert, egy jó beszélgetés végén az ember úgy érezheti, hogy talán még erkölcsileg is jobb állapotban van, mint a vita előtt volt. És vannak viták, amelyek hátra és lefele húzzák az embert. Szerintem egymás minősítgetése az inkább hátra és lefele húz, nemcsak bennünket, személy szerint, hanem a közös ügyünket is. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség továbbra is az együttműködés útját keresi a Magyar Demokrata Fórum ügyében.

Ön konkrétan fogalmazott, azt mondta, nem mond le az MDF-ről, mert úgy gondolja, hogy erre a fajta stratégiai szövetségre szükség van.

Nézze, minden vita esetén fontos, hogy a lényeget ne veszítsük szem elől. Mi is a mi munkánknak a lényege, meg mi az MDF-Fidesz együttműködés vagy viszony lényege? Az, hogy közösen kormányoztunk 1998 és 2002 között. Hitem szerint sikerült Magyarországot jelentősen megerősíteni. Azóta eltelt két-három esztendő, az ország gyengülő félben van. Most arra kell lehetőséget teremteni ismét a Demokrata Fórumnak is, meg a Fidesznek is közösen, hogy megint dolgozhassunk, hogy az elgyengülő Magyarországból egy erősödő országot építhessünk föl. Ez a fontos. Minden más másodlagos. Minden személyes ügy, vita, levelezés ehhez képest harmadrendű.

Erre lát még lehetőséget akkor, amikor Dávid Ibolya az elmúlt hónapokban nagyon erős kritikával illette több esetben is a Fidesz tevékenységét és Önt? Ez a nyílt levél megint egyfajta szembefordulás. Azt mondja, hogy a Fidesz vagy maga Orbán Viktor ne ártsa bele magát a párt belügyeibe. Problémák vannak az MDF-en belül, nyilván ott még nem ért véget az a fajta harc, ami a belső ellenzék és a dávidisták között zajlik.

Itt valami félreértés lehet, mert mi nem avatkoztunk eddig sem, meg ezután sem fogunk beavatkozni az MDF ügyeibe. Legutóbb, ha jól emlékszem, valamelyik testületi döntését az MDF-nek a bíróság hatálytalanította.

A II. kerületi feloszlatást, igen.

De az nem mi vagyunk. Szóval az MDF-nek nem velünk van valójában vitája. Úgy látom inkább, hogy magával van vitája, ezért, ha megengedi, én szívesen ki is maradnék ebből az egész ügyből.

Ilyen esetben, ha egy pártnál probléma van, szokták azt mondani, hogy belső feszültségek és külső manipuláció. Azért láttunk már olyat az elmúlt tíz-tizennégy évben, hogy pártok szétestek darabokra vagy elindultak más-más irányba több részre tagozódva. Lehet, hogy Dávid Ibolya most azt mondaná, hogy nyilván a külső manipuláció az oka a belső feszültségnek?

Még egyszer mondom, ha lehet, nem ártanám bele magam ebbe az ügybe, és nem minősíteném az elnök asszony véleményét meg az MDF helyzetét sem, hanem azt kívánom, hogy a kiváló emberek elvesztése helyett inkább azok megtartása és végül erőink összeadása legyen a végkifejlet. Mert Magyarországnak - amely szerintem egyre rosszabb állapotban van és rossz úton jár -, szüksége van arra, hogy a polgári erők együttműködjenek 2006-ban vagy minél hamarabb, ahogy lehet, és legkésőbb 2006-ban bekövetkezzék a kormányváltás, hogy ismét egy polgári Magyarországot, egy biztonságos életet nyújtó polgári Magyarországot tudjunk együtt építeni, és a mostani gyengülő Magyarországból egy erős Magyarországot tudjunk megalkotni. Szerintem erről kell beszélnünk.

Kell ahhoz az MDF hogy a Fidesz megszólítsa a közepet?

Minek a közepét?

Vannak olyanok, akik a jobboldalra adják a szavazataikat, vannak olyanok, akik a baloldalra, és vannak, akik középen állnak és nagyon sokáig hezitálnak, hogy hová tegyék a voksaikat.

Biztosan lehet ilyen képet is festeni. Megmondom őszintén, egy másik szemüveg van rajtam, amikor ránézek Magyarországra meg a magyar választópolgárokra. Szerintem az emberek zöme nem pártot választ. Választ keres a saját élete problémáira. Ahonnan a segítséget, a lehetőséget megkapja, oda fordul, és az iránt érdeklődik. Tehát nem pártokban szeretnék gondolkodni a jövőben sem, hanem emberekben, családokban, problémákban, azok megoldásában. Aztán majd az emberek eldöntik, hogy kitől remélik inkább, hogy biztonságos életet nyújtó Magyarországot tud teremteni. Tehát ezt a közepet, jobbot-balt, ezt szerintem mi találjuk ki, vagy ha úgy tetszik...

Politológusok, szakértők, újságírók? Ezt akarta mondani?

Ha nem bánja, hogy Önt is belevontam ebbe a körbe. Fontos dolog ez, de a valóságos élet egészen másképpen van elrendezve. Az emberek nem így gondolkodnak a közéletről. Ezért nem tartom szerencsésnek, ha egy párt azt akarja mondani, hogy jobbra, balra, középre vagy hova beszél. Problémák vannak, kórházeladás van, rossz egészségügy van, romló életszínvonal, munkanélküliség, egyre fogyó növekedés, egyre fogyó gazdasági források, növekedő adók, bajba jutott kis- és középvállalkozók, problémák az iskolákban - ez a valóságos élet. Értékét elvesztő családtámogatási rendszer, ezek a problémák.

Schmitt Pál egy héttel ezelőtt a Kérdések órájának vendége volt, és csak egyetlen SMS-t engedjen meg, ami mellbe vágó volt, azt gondolom, hogy az ő számára is. Amióta Gyurcsány Ferenc megjelent a politikai palettán abban a pozícióban, ahol most van, Hiller Istvánt megválasztották a Magyar Szocialista Párt elnökévé, sokan úgy ítélik meg, hogy a baloldali szavazók találtak végre egy vezért, aki után lehet menni. Kívülről nehéz megítélni, hogy a Fidesz kivár vagy pedig tanácstalan, hogy milyen stratégiát, milyen kommunikációs technikát alkalmazzon ezzel az új helyzettel kapcsolatban.

Van új helyzet?

Hát kérdés, hogy a Fidesz hogy ítéli meg.

Szerintem az ország problémái ugyanazok maradtak, mint voltak. Most, hogy valamelyik párt új vezetők után nézett és talált, ez nem változtat az ország valóságos problémáin. Minket nem az befolyásol, hogy a más pártok háza táján mi történik. Mi nem aszerint alakítjuk ki az álláspontunkat, határozzuk el a lépéseinket, tervezzük meg a döntéseinket, hogy mások háza táján mi történik, hanem hogy mi a valóságos magyar élet. Nem sorolom föl a problémákat, mert az előbb már megtettem...

Bocsánat, szavát ne felejtse. Nem mondtam el az SMS-t. Arról szólt, hogy: tessék felébredni! Ezt üzente egy néző a Fidesznek.

Minden jó kívánságot örömmel veszünk, de én semmifajta pofozkodásba, verekedésbe nem szívesen küldeném sem a Fideszt, és magam nem bocsátkoznék ilyesmibe. Nem szabad letérni arról az útról, amilyen úton eddig haladtunk. A Nemzeti Petícióval összegyűjtöttünk 1.300.000 akaratot, amely világosan, öt kérdésben, kormányzati változásokat követelt. Visszaállítani a régi lakástámogatási rendszert, megvédeni a munkahelyeket, támogatni a kis- és középvállalkozókat, megtartani közvagyon körében az egészségügyi vagyont, és a mezőgazdasági vállalkozóknak megadni a támogatást. Ezek a problémák. Nekünk erről kell beszélnünk. Nézze meg, mi lesz a jövő héten vagy mi várható. A Baromfi- és Sertéstartók Szövetsége nyílt levelet intézett a kormányhoz, mert összeomlóban van a magyar állattartás - azon belül is ez a két ágazat. Az egészségügyi dolgozók sztrájkra készülnek. A pedagógusok föl vannak háborodva, mert a következő évi költségvetés leépítésekre kötelezi az önkormányzatokat. Hat önkormányzati szövetség, pártállásra való tekintet nélkül, tiltakozik a következő évi költségvetésben az önkormányzatokat - vagyis végső soron az embereket - sújtó döntések ellen. Hát ebben a világban élünk. Kit érdekel ebből a szempontból, hogy hogy hívják az MSZP új vezérkarát? Ezek a problémák, ezzel kell foglalkozni, és a Fidesz hibát követne el, hogyha ezek helyett a kérdések helyett a másik párttal való kardozás fölösleges erőpróbájára fecsérelné az erejét. Nem kell itt semmin sem változtatni, dolgozni kell. Egyetlen ügyet kell szem előtt tartani, hogy mik azok a valóságos problémák, amiknek a megoldását várják tőlünk az emberek. És akkor nem marad el az eredmény sem. Tehát én semmilyen izgágaságnak, zaklatott idegállapotnak nem vagyok a híve. Az izgágaságot, meg a zaklatott idegállapotot hagyjuk meg a másik oldal számára. Mi higgadtan és nyugodtan végezzük a munkánkat. Ez a tanácsom a magunk számára, és ez a tiszteletteljes válaszom is az SMS-t küldő hölgynek vagy úrnak.

Ha a költségvetésről beszélgetünk, akkor azt mondja a kormány, hogy álomból nem lehet költségvetést felépíteni vagy a büdzsé az álmokból nem áll meg a lábán. Nyilvánvalóan ez az ő álláspontjuk, úgy érzik, hogy ez megáll a lábán. Ön hogy látja? A Jegybanktörvény tervezett módosítása, az, hogy kormányzat szeretné magánnyugdíjpénztárak bevételének beleszámítását a büdzsébe, olyan irányvonalak, amelyek arrafelé mutatnak, hogy 2005 végén az egyensúly megmaradjon?

Engedje meg, hogy azt a kérdést tegyem föl magunknak, hogy attól, hogy különböző számokat különböző rovatokba írunk, megváltozik-e a valóságos élet. Fontos kérdés, amiről Ön beszélt, de szerintem nem az egyensúly szempontjából, hanem az őszintétlenség, meg az őszinteség szempontjából. Szóval attól, hogy bizonyos számokat ezentúl nem ebbe a rovatba írunk, hanem abba, attól az ország gazdasági helyzete nem változik meg, és az emberek élete sem lesz könnyebb. Akinek nincs munkája, ettől nem jut munkahelyhez. És aki beteg, az nem fog meggyógyulni. Akinek gond a gyerek iskoláztatása, az nem kap segítséget attól, hogy a pénzügyminiszter nem ide, hanem amoda írja a számot. Az ügy fontos, mert nyilvánvalóan őszintétlen dolog, azt állítani, hogy ha néhány számot máshova írok, megváltozik az ország pénzügyi helyzete. De nekünk ezzel megint csak nem kell foglalkoznunk, mert nem érinti a lényeget. A lényeg a valóságos élet. Úgyhogy én a költségvetésnél is inkább erre összpontosítanék. Én az igazi bajt a költségvetés ügyében inkább ott látom, hogy nem tesz meg mindent, sőt, alig tesz valamit annak érdekében, hogy az emberek, akiknek ma nincs munkájuk, de szeretnének dolgozni, munkához jussanak. Mindenki tudja, hogy Magyarországon - bár fontosak a nemzetközi cégek beruházásai - valójában munkahelyeket a kis- és középvállalkozók tudnak teremteni. Több mint két és félmillió embernek kis- és középvállalkozók adnak munkát. Őket kell támogatni. A Széchenyi Tervet megfojtották, a helyére nem lépett semmi. Ha nem alakul ki egy kis- és középvállalkozókat támogató kormányprogram, aminek a háta mögött valóságos forintok állnak - nem ígéretek, meg médianyilatkozatok, hanem valóságos forintok a költségvetésben -, akkor nem lesz kis- és középvállalkozói réteg, aki munkát adjon a többi embernek. Ez a legfontosabb, és ez hiányzik a költségvetésből.

Csak nagyon röviden: a Jegybanktörvény módosítása. Itt is lemehetünk arra a szintre, hogy a mindennapi életben hogyan befolyásol bennünket az, hogy mennyire erős vagy éppen gyenge a forint. Arról van szó, hogy a Magyar Nemzeti Bank függetlenségét próbálja megnyirbálni a módosítással a kormány.

Ez még csak hagyján, mert a Nemzeti Bank függetlenségéről lehet így, meg amúgy gondolkodni - én inkább a tiszteletben tartása mellett volnék -, de ennél az ügy sokkal fontosabb. Itt nem Járai Zsigmondról, meg a jegybank függetlenségéről van szó. Arról van szó, hogy a magyar kormány bejelentette, hogy le akarja rontani a forintot, gyengíteni akarja a forintot. Márpedig aki gyengíti a forintot, az azt mondja: ember, dolgozzál ugyanúgy, mint eddig tetted, de a fizetés, amit kapsz, kevesebbet ér, mert gyengébb a forintod, kevesebb árut tudsz vásárolni a boltban. Aki gyengíti a forintot, azt üzeni a nyugdíjasnak, hogy meg fogod kapni a nyugdíjadat, csak a boltban kevesebbet fog érni. Ellopják, elveszik az emberek fizetésének, nyugdíjának egy tekintélyes részét. Mint régen, a középkorban a királyok, akik lerontották a pénz értékét úgy, hogy annak a nemesfémtartalmából kicsit elcsentek. Ugyanezt akarja csinálni a magyar kormány, és ez ellen lép fel a jegybank. Járai Zsigmond ilyen értelemben a nyugdíjasokat, a bérből és fizetésből élő embereket próbálja megvédeni, amikor nem engedi, hogy legyengítsék a forintot, és ezzel áremeléseket idézzenek elő.

Persze vannak szakértők, akik azt mondják, hogy a forint azért van ott, ahol van - és mozog abban a sávban -, mert olyan az alapkamat mértéke, amilyen, és ezzel mesterségesen tartja ennyire erősen a forintot.

Hát erről lehet vitatkozni, ezt a szakértőknek hagynám. Én csak annyit szeretnék mondani, hogy az a kormányzati nyilatkozat, amely azt mondja, hogy gyengébb forintra van szükségünk, az ellentétes az emberek érdekével. A gyenge forint gyenge országot eredményez. Gyenge forintot csak gyenge ember akarhat. Gyenge országot csak gyenge ember akarhat. Magyarországnak erős emberekre, erős kormányra, meg erős forintra van szüksége.

Menjünk bőven határon túlra. Október 23-án nem volt Magyarországon, az Amerikai Egyesült Államokban járt egy pár napig. Ott, a tengeren túli magyarokkal ünnepelte a forradalom és szabadságharc évfordulóját, miközben csúcskampánya volt az elnökválasztásnak.

Nem egyszerűen az Egyesült Államokban voltam, hanem Ohióban voltam, Clevelandben, és az Egyesült Államokban az elnökválasztást Ohio állam döntötte el. Ohióban, illetve Cleveland környékén él kettőszázezer magyar, és nem is titkoltam el az ottani ünnepi beszédemben sem, hogy a magyar egy világnemzet. Nem abban az értelemben, hogy az egész világot az uralma alá tudja hajtani - tehát nem világbirodalom -, hanem egy olyan nemzet, amely a világ minden pontján megtalálható. Clevelandben és Ohióban éppen mintegy kettőszázezer magyar, az egész Egyesült Államokban pedig mintegy másfél millió magát magyarnak valló ember található. Ez politikai súly. Nagyon szeretném, hogyha a jövőben sikerülne úgy újjászervezni a magyar nemzetet - világnemzet formájában -, hogy Buenos Airestől kezdve Sydneyn keresztül Clevelanden át, New Yorkon át, Budapesten keresztül Nagyváradig, Szabadkáig, az egész magyarság képes legyen arra, hogy közös célokat tűzzön ki, és közösen mozduljon meg. Örülnék annak, ha az ohiói magyarság szervezettebb lenne a következő időszakban, hogy a mindenkori amerikai elnökválasztáskor vagy bármilyen más amerikai ügyben kellő súllyal tudjon megszólalni. Azért vállaltam el ezt a meghívást, mert régi adósságom volt, és azért is, mert szerettem volna hozzájárulni ahhoz, hogy az amerikai magyarok újraszervezzék magukat, újjáépítsék szervezeteiket, és erősebb tényezői legyenek a világpolitikának.

Tudjuk, hogy az amerikai elnökválasztási kampányban a terrorizmus elleni küzdelem, az iraki ügy két nagyon fontos szegmens volt. Azt tudhatjuk, hogy az Amerikai Egyesült Államok azt mondja, hogy aki nincs velünk Irak ügyében, az nem hogy ellenünk van, az nincs. Ha ebből a szempontból közelítjük meg azt a döntést, amelyet most Gyurcsány Ferenc meghozott, hogy március 31-éig maradjunk Irakban, akkor Önnek mi erről a véleménye?

Nem hiszem, hogy Bush elnök úr valaha is meg merte volna kockáztatni azt a mondatot, hogy aki nincs velünk, az nincs. Egy Franciaországot, egy Németországot vagy néhány más európai államot ne is említsek, nem lehet nem létezőnek tekinteni. Bonyolultabb kérdés ez annál, semhogy egy ilyen mondattal el lehessen intézni az Irakhoz való viszonyát néhány európai országnak. Európa mindig is egy moralizáló, erkölcsi szempontokat is követő kontinens volt, és az is fog maradni.

Meg is osztotta az iraki ügy...

Így van. Mert a morális viták általában ilyenek. De ez nem baj, ez Európának szerintem erénye. Igaz, hogy ez a döntések meghozatalát, a hatékonyságát talán valamelyest rontja, de én nem mondanék le az európai kultúrának arról a középponti eleméről, hogy az európai emberek bizony a világpolitika kérdéseit is erkölcsi szempontból minősítik. Ami pedig bennünket illet, hallottunk egy zaklatott és zavaros nyilatkozatot arról, hogy hazahozzuk a katonáinkat, de először még kint kell maradniuk, és meg kell hosszabbítani a kint tartózkodást. Ez egy ravasz mondat. Az ilyen körmönfont mondatok naggyá tehetnek porszívóügynököket, de az ország vezetőitől azért ennél többre vágyunk, tőlük többet várunk el. Világos és egyenes beszédet a komoly kérdésekben.

Kétharmados döntés kellene, hogy december 31-e után maradjon-e a kontingens, és szállítási feladatokat végezzen-e vagy nem. Az MDF már nagyon régen azt mondja, hogy ne menjünk, ne maradjunk; nyilván a Fidesz sem változtat az álláspontján november közepéig.

Engedje meg, hogy úgy fogalmazzak, ha kapunk érveket, amelyek arról szólnak, hogy maradni kell, akkor megfontoljuk. De semmilyen érvet, elsősorban nem magyar nemzeti érvet nem sikerült eddig bemutatni a kinttartózkodás meghosszabbítása mellett érvelő kormányzatnak, amit nekünk meg kéne fontolnunk. Tehát ki se kellett volna menni, illetve, hogy egész pontosan fogalmazzak, ha már kimentünk is - mert talán az nem volt helytelen -, amikor a helyzet megváltozott és világossá vált, hogy ott már nem tudjuk a céljainkat elérni. Tehát volt egy pillanat, amikortól nyilvánvaló, hogy nem tudunk demokráciát építeni Irakban, bármennyire szeretnénk is...

És hogy nincs közünk hozzá...

Ezért szerintem ettől a pillanattól kezdve inkább azon kell gondolkodni, hogy hogyan és mikor jöhetünk haza - szerintem minél hamarabb, annál jobb. Egyenes beszéd, őszinteség, ismét csak ezt tudom mondani. Mi megfontolunk minden érvet, jöjjön az Amerikából, Nagy-Britanniából, a magyar kormánytól, de egyelőre olyan érveket...

Jöttek is már észrevételek...

De nem kaptunk ilyen érveket. Hogy majd lesz egy választás valamikor január környékén, ez nem komoly érv. A választás semmit nem fog megváltoztatni. A mostanra kialakult helyzet nem változik meg Irakban. Ezért én azt gondolom, hogy az a jó, ha inkább hazajövünk.

A jövő hét vendége Orbán Viktor volt, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnöke. Köszönjük szépen.

Én is köszönöm.

hirtv.hu - fideszfrakcio.hu