Holott a volt miniszterelnök csupán a puszta tényeket szögezte le: nem voltunk az unió tagja, belépésünk időpontja bizonytalan volt, de addig is élnünk, léteznünk, dolgoznunk kellett, miként ezt az unión kívüli népek szokták. Mást, ennél többet csak a gyűlölettől elvakult árokásók magyaráztak bele ebbe a kijelentésbe.

Azóta volt egy népszavazás, ahol az elsöprő kisebbség a csatlakozás mellett szavazott, vezetőink aláírták a belépési okmányt, majd a közösség alkotmányát, így életünk már az unión belül csordogál vagy viharzik, kinek hogy tetszik. Mindenesetre jelenlegi miniszterelnökünk nagyon él itt az unión belül, mintha a legsűrűbb őserdőben, netán az emberevők között virgonckodna, valamely primitív népség törzsfőnökeként. Múltkoriban arról beszélt bamba alattvalóinak, hogy a brüsszeli szabályokat csak addig tartjuk be, amíg megfelelnek az ország érdekeinek, egyébként "rugalmasan értelmezzük a szabályokat, időnként van elég vastag bőr a képünkön, hogy tudatosan nem alkalmazzuk egyik-másik szabályt". Ezt nem a sarki drogdíler mondta, nem is a nemzetközi lánykereskedő maffia vezére, hanem Magyarország miniszterelnöke. Egy közjogi méltóság, akiről eddig is tudtuk, hogy roppant vastag bőrt növesztett a saját képére. Azt is tudjuk, hogy sajátos "nemzetstratégiai" elképzelése sokak számára vonzó és elismerésre méltó lehet. No lám, milyen kemény gyerek ez a Feri, az ország érdekében még az unióval is szembeszáll - gondolhatják az eleve szkeptikusak vagy a csalódottak, még itt a jobboldalon is. Ám ne dőljünk be a tömény demagógia keltette látszatnak! Az ilyen embert nem lenne szabad felügyelet nélkül egyedül hagyni, az utcára kiengedni, mert még kárt tesz magában, másokban, a köztulajdonban. (Ez utóbbira volt már precedens.)

Az unióba nem volt kötelező belépnünk, de ha már megtettük, s a csatlakozási okmányon Medgyessy aláírása mellett nem szerepelt a C. F. formula (coactus feci = kényszer alatt tettem), akkor kötelezettséget vállaltunk a "brüsszeli szabályok" megtartására. Attól kezdve az ország elsődleges érdeke, hogy az érvényes szabályokhoz, hatályos törvényekhez igazodjék, még akkor is, ha olykor az kellemetlen átmeneti veszteséggel jár. A miniszterelnök jópofaságból, népszerűséget hajhászó populizmusból nem biztathat a törvények megszegésére, áthágására, megkerülésére, annak ellenére sem, hogy e téren személyes sikerekkel büszkélkedhet. Az uniónak bőségesen vannak eszközei az effajta ügyeskedések "adminisztratív kezelésére", így az "ország érdekében" felrúgott rendelkezések lehet, hogy Gyurcsánynak és körének a hasznára lesznek, a nemzetnek semmiképpen.

Közveszélyes ember a mi miniszterelnökünk, főleg, hogy azt is tudni véli, mi az ország érdeke. Ennél rémisztőbb hírt Kovács László biztosi jelölése óta nem hallottunk. Gyurcsány eddig is elszórakoztatott minket néhány mutatvánnyal, miként értelmezi ő az ország érdekeit. Az ország, sőt az összmagyarság javát szolgálta az, hogy az állam pénzén vett magának üdülőt, székházat, gyárat, miniszterelnökséget, mostanában hírt, nevet, népszerűséget. Az ország érdeke, hogy hazánk nem teljesíti a NATO-ban vállalt kötelezettségeit, megspórolván néhány milliárdot. Most, hogy az amúgy is fuvallatnyi magyar haderőt szélnek eresztették, különösen szerencsés a védelmi kiadásokon takarékoskodni. A NATO majd megvéd minket, de ki védi meg a NATO-t Gyurcsánytól? És az országot ki védi meg a vastag bőrű miniszterelnöktől, akitől mindenféle törvénytisztelet, tisztesség, még a bűnözőkre jellemző betyárbecsület is távol áll...?

Ugró Miklós, Magyar Nemzet, 2004. november 11.