A Magyar Rádió - különösen a politikai jellegű műsorok terén - stabilan megtartotta piacvezető szerepét, mi több, a baloldali pártok által gyűlölt Vasárnapi Újság kiemelkedően jó közönségaránya sem változott a folyamatos támadások ellenére. Ez azért is kínossá vált, mert a 168 Óra egykori stábja által szerkesztett 16 Óra nem tudott komoly befolyásoló tényezővé válni.
Közben az erőteljesen balliberális beállítottságú tv2 - amelyik négy éven át meghatározó szereplője volt a televíziók versenyének - súlyos válságba került, amit a zuhanó nézettségi mutatók is világosan jeleztek. Szembetűnő volt, hogy a Heti Hetest felvonultató RTL Klubbal ellentétben képtelen volt a tömegek gondolkodásának befolyásolására. Az agyonajnározott sztárok sorra csődöt mondtak. Amikor bekövetkezett a vezérigazgató-váltás, az egykori éllovas már mélyponton volt.
A baloldal választási győzelme után megindult a tisztogatás a közszolgálati médiumokban. A rádiókuratórium elnökségének MSZP-s tagja, Agárdi Péter a Vasárnapi Újság megszüntetésére irányuló akcióba kezdett, amelynek hátterében nem csupán a műsor likvidálási szándéka rajzolódik ki, hanem a Kondor Katalin elnök elleni támadás is. Az erős politikai nyomás következtében lemondott az m1 elnöke és hírigazgatója, és távoztak, illetve távozófélben vannak a belpolitikai műsorok szerkesztői is. A +1 Éjjeli Menedék című kulturális műsor példátlanul arcátlan cenzúra elszenvedője lett. Ugyanakkor megindult az új vezetői garnitúra beáramlása. A hírigazgató Rudi Zoltán (ex-tv2) lett, aki a Horn-kormány idején az MTV Híradó főszerkesztője volt, illetve kulturális igazgatóhelyettes lett az a Sugár Ágnes, aki részt vett a baloldali pártok kampányában (például ő konferálta fel az előadókat a Koncert a Köztársaságért fedőnevet viselő március 23-i, MSZP közeli rendezvényen).
Az egyik bulvárlap hétfői híradása szerint rövidesen hullanak majd a fejek a tv2 politikai műsorainál is. A menesztésre váró műsorvezetők közül többen nyíltan kijelentették, hogy viszszatérnek az m1-hez. Utódaik neve még nem ismert, mindenesetre a kereskedelmi televíziók szerkesztői gyakorlatának ismeretében aligha lesz kétséges az általuk követett politikai irányvonal. A kör bezárult. A közszolgálati televízióban politikai okokból, a folyamatos defenzívába kerülő kereskedelmi tévénél pedig gazdasági és nézettségi mutatókra való hivatkozások kíséretében indultak meg a személycserék.
Újságírók egész sorát mozdították el az állásukból. Az egyre látványosabban kiformálódó végeredmény pedig ijesztőnek tűnik, hiszen egy hegemonisztikus, kizárólag a jelenlegi kormánykoalíció érdekeit szolgáló médiastruktúra körvonalai kezdenek kirajzolódni. Ez a monopólium veszélyezteti a vélemények sokszínűségének demokratikus elvét, és szemmel láthatóan olyan eszközökkel párosul - újságírók megfélemlítése -, amelyek sajnos nem a Horn-időszak képmutató médiavilágát, hanem a Kádár-rendszer uniformizált tájékoztatáspolitikáját emelik vissza a közéletbe.

Tihanyi Örs, Magyar Nemzet