Ez akkor is csalódást keltő, ha az előjelek nem voltak biztatók.
Miután a köztársasági elnök a kettős állampolgárságról szóló népszavazást december 5-re, a kórház-privatizációs referendum napjára tűzte ki, a kormányoldal és sajtója a legutóbbi országgyűlési választásokat megelőző hónapokat idéző, durva és populista negatív kampányba kezdett. Az MSZP és az úgynevezett SZDSZ elnöke együtt jelentették be, hogy pártjaik mindkét kérdésre elutasító választ adnak. Gyurcsány Ferenc - a kis magyar Hodorkovszkij - parlamenti beszédében egyértelműen a kettős állampolgárság megadásával szemben foglalt állást, a népszavazási kezdeményezést populistának nevezve és a támogató döntésből fakadó anyagi terhek irdatlan voltát ecsetelve.
A miniszterelnök izgága és - maradva az ő eufemizmusánál - konfliktusvállaló természetének engedve az állampolgársági referendumot a két politikai tábort élesen megosztó konfliktussá emelte, azt a Fidesz elleni hangulatkeltés eszközének tekinti. A kormány kommunikációját azonban egy ideje a lendületes kuszaság jellemzi; miközben az ukáznak engedelmeskedve a tárcák önmagukat napról napra túllicitálva ontják az elborzasztó adatokat, a koalíció hangos nemje a miniszterelnöknél töprengő mérlegeléssé, a határozott állásfoglalás kerülésévé szelídült.
Nem először fordul elő, hogy az MSZP Orbán Viktorra emel kezet, a pofon azonban a határon túli magyarok arcán csattan. A státustörvény romániai alkalmazásáról született kormányfői megállapodásra a 23 millió román munkavállaló rémképének felfestésével reagált a hazai baloldal, most azonban Gyurcsányék mintha kissé elszámították volna magukat. A kormányfő idézett parlamenti felszólalásában hetykén vetette oda az ellenzéknek, vajon konzultált-e bárki a népszavazásról a határon túli magyarság legitim szervezeteivel, ám másnaptól szembesülnie kellett azzal, hogy kormánya elutasítása az egyöntetű felháborodáson túl példátlan egységbe kovácsolta a szomszédos országokban élő nemzettársainkat. Különösen fájó lehet, hogy még Markó Béla is már-már fideszes platformról bírál, a megmagyarázhatatlan késlekedéssel összehívott Magyar Állandó Értekezleten pedig a határon túliak elszánt falanxa várta a Gyurcsány-kormányt. A tanácskozás alaphangját a köztársasági elnök adta meg: Mádl Ferenc beszéde nyílt és bátor állásfoglalás volt a kettős állampolgárság intézménye mellett, amit államfőhöz méltó érvelése és az alkotmány felszólítása tettek kikezdhetetlenné. Nem úgy, mint a parlamentben, a Máért résztvevői előtt a miniszterelnök mellőzte érdes kirohanásait, s kínosan ügyelt arra, nehogy válaszoljon az igen vagy nem kérdésére. A sunyi taktikázás most nem sokat ért; a határon túliak köszönik a kormány Szülőföld-csomagját, de ragaszkodnak a kettős állampolgársághoz, amihez a népszavazás igenjén keresztül vezet a legegyenesebb út. A Máért szervezeteinek elsöprő többsége kiállt a sikeres referendum mellett, a két budapesti kormánypárt makacs elutasításával elszigetelte magát.
Az MSZP vezetői úton-útfélen az érzelmi politizálás fontosságáról beszélnek, ami szerintük segít abban, hogy végre szerethető pártjuk legyen. A határon túl élő magyarok körében erre még biztosan sokáig kell várni.

Szerető Szabolcs, Magyar Nemzet, 2004. november 13.