Igazuk van azoknak, akik úgy látják, azért volt érvénytelen mindkét voksolás, mert a választók nem érzik döntésük tétjét. És persze a vesztesek magyarázkodása is igazságmorzsákkal van meghintve.
Ám az mégsem normális, ahogy a sajtó - tisztelet a kivételnek - a választásokról hírt adott. A tájékoztatás megkerülhetetlen eleme, hogy a szavazás érvénytelen volt (a részvétel nem érte el az ötven százalékot, ami az efféle voksolások jellemzője, ennél rosszabb eredmények is születtek már), több orgánum azonban más érdemi információt nem is tartott fontosnak megosztani hírfogyasztóival. Volt olyan országos politikai (!) napilap, amely csupán a jelöltek sorrendjét ismertette, a beszédes szavazati arányokat már nem. Így sok polgárhoz egyszerűen nem jutott el a tény: mindkét körzetben nagyjából húsz százalékot vert kormánypárti ellenfelére a fideszes jelölt, ráadásul úgy, hogy az érvényes szavazatok több mint felét megszerezte. Ennek fényében érdemes feltenni a kérdést: mi volt a tétje, a jelentősége a szavazásoknak? Először is: két parlamenti mandátum sorsa, két választókörzet több tízezer szavazópolgárának országgyűlési képviselete. Másodszor: nem feledve a politológus óvatosságra intő szavait, mégiscsak ez volt Gyurcsány Ferenc - a kis magyar Hodorkovszkij - első vizsgája miniszterelnökként éles helyzetben.
A tanulságok számbavételekor a kevésbé fontostól a lényeges felé haladva megállapíthatjuk, hiába indult el boldog-boldogtalan a jobboldali törpe pártok színeiben, ez nem ártott a Fidesznek. Az erősen kampányoló MDF-en most az alacsony részvétel sem segített; a párt szereplésénél csak a vezetés reakciója szánalmasabb: a kizártak bomlasztása a kudarc oka. Az úgynevezett SZDSZ két általános választás között rendszerint leeresztett lufiként viselkedik, hogy aztán a kampányok idejére roppant erőforrásokat mozgósítva felszívja magát. Önállóan induló soproni jelöltjük nem érte el a bűvös öt százalékot. Mostantól megint Kunczéék fülébe suttog a kisördög: mi lesz, ha 2006-ban sem sikerül?

Szécsény és Sopron jobboldali fellegvárnak számít - jellemző, hogy a bátor és lendületes szocialisták úgy állították össze európai parlamenti jelöltjeik listáját, hogy véletlenül se kelljen bármelyik képviselőjük körzetében időközi választást kiírni. A kormánypárt azonban nagyon akarta a győzelmet, a werberi kiképzésen átesett aktivistákat Szécsény és Sopron elfoglalására biztatták a vezetők. Ehhez képest megszorítani sem tudták a Fideszt, az MSZP pozíciója a szavazások tükrében nem javult a júniusi vereség óta. A második forduló előtt várhatóan még nagyobb sebességre kapcsolnak, ám ezzel aligha dolgozzák le hátrányukat, ellenben a szavazás érvényességét - 25 százalékos részvétel - biztosíthatják. Hiába szuggerálta hát ellenzékét a kobra tekintetű kormányfő, hiába nyerte meg már majdnem a közvélemény-kutatásokat, hiába ünnepelték eksztatikusan megjelenését a kormány médiadervisei, bebizonyosodott: a politikában nincsenek csodák.
A Fidesz ezzel természetesen még nem küldte padlóra Gyurcsányt. De a varázs megtört, a legyőzhetetlenség mesterségesen táplált mítosza szertefoszlott; az MSZP súlyos kettős veresége lélektani jelentőségű. A kormányfő megkapta az első pofont a választóktól. Az elsőt, de messze nem a legnagyobbat.

Szerető Szabolcs; Magyar Nemzet

mno.hu - fideszfrakcio.hu