Barátaink arról tájékoztatták a gondolát, hogy a mellékelt szórólapot terítik szorgos kezek Budapest XVII. kerületében.

Mit is mondhatnánk? Kissé meg vagyunk zavarodva. Először is a lap megannyi valós adatot tartalmaz - no nem a kettős állampolgárságnak a ténylegesen várható költségeiről, hanem a Gyurcsány-kormány által terjesztett rémhírekben szereplő számokról, tendenciákról.
Az egyetlen önkényesnek tekinthető kitétel a "Ne fizessünk havi 20.000 forintot családunk pénzéből! - Miért pont húszezret ne fizessünk? Miért inkább mondjuk tízezret vagy ötvenezret? De hát legyen ez a röplapszerkesztő titka. Zavarodottságunk oka mindazonáltal nem ez a - szoci szemmel nézvést - aprócska tévedés. Sokkal meglepőbb a tény, hogy ez a röplap most jelenik meg. Elvégre Gyurcsány már eltáncolt a tartalmától, legalábbis a nagykommunikáció szintjén. Azon a síkon újabban fölvette a "megfontolt tépelődő", az aggódó államférfi" pózát.
Gyurcsány már a MÁÉRT-ülésen, pénteken sem merte előhozni a bornírt számításait, a nemzetellenes ötleteit. A határon túliak vezetői előtt tartózkodott a milliárdok prognosztizálásától. Nem hozta szóba az ide bevándorlók okán az ő országának lakóira váró várható rettenetes jövőt. Gyurcsány "Szülőföld" programot hirdetett. Ennek tartalma hangzatos, jelentése és értelme pedig alig kisebb a népszavazásinál. A legpontosabban talán úgy foglalhatnánk össze: Ott dögöljetek meg, ahol vagytok! Bajban lehet az MSZP-kormány közös kampánycsapata. Jószerivel naponta adnak ki újabb "terveket", jelszavakat, választási "utasításokat". A hamis gondolatmenet csattanója szerint: a kettős állampolgárság a határon túliak számára nem megoldás, viszont az országnak és nekünk jelentős teher.
Vannak tehát "ők", és vagyunk "mi". Sajátos ez a csoporttudat. A kormányzat sokkal közelebb érzi magához a Szovjetunióval egy akolban töltött évtizedek hangnemét, mint a mostanit. Akkor is halálba aggódtuk magunkat Vietnámért, "El a kezekkel Koreától!" - skandálták az ifjúkommunisták. Megmentettük az elnyomott amerikai négereket. Magunkhoz öleltük, szerettük, tápláltuk minden náció minden gyermekét, kivéve a magyart. "Mi" nem vagyunk "ők", a határon túliak. Azok legföljebb magyarul beszélő románok, szlovákok, ukránok, szerbek. "Mi" a kenyerünket féltjük. A határon túliak mindent ki akarnának kaparni maguknak. Elvennék, ami a miénk. Ők maradjanak csak ott, mi itt mázlisták vagyunk, amiért ők nem jönnek.
Egyetlen apró bökkenő maradt csupán. Maga a kormányfő is eltáncolt már ettől a gonosz, egoista javaslattól, legalábbis a nagy nyilvánosság előtt. A lelkes aktivisták lukra futnak tehát. Bár meg lehet, hogy ez is a társasjáték része. Ő maga nem mondhatja az aljasságokat, ezért másra bízza a piszkos munkát. A tény - a valótlan adatokkal folytatódó kampány - tény marad. Miközben Gyurcsány háromnaponként hivatalosan megváltoztatja a nézeteit egyes ügyekben, aközben a talpashad a kezdő rágalmakkal kampányol. A végén még megérjük, hogy Gyurcsány az "igen" szavazatra buzdít, pártja és kormánya viszont a "nem" mellett agitál.

gondola.hu - fideszfrakcio.hu