Ha ez önkritikus megállapítás lenne, akkor üdvözölnénk a miniszterelnök következetességét, megalkuvást nem tűrő elemzőképességét, ám Gyurcsány a legkevésbé sem magára gondolt mint embert próbáló tényezőre. Így is igazat kell adnunk neki, mert amióta pártja és személyesen ő vezeti ezt az országot, valóban embert próbáló feladat magyarnak, állampolgárnak, egyáltalán embernek lenni ebben a hazában.
Gyurcsány az okát is tudni véli romlott állapotainknak. Szerinte magyarnak lenni "különösen nehéz azóta, több mint nyolcvan éve, amióta a nemzet, a haza, az ország, a magyarság fogalmai sok-sok más nyelvtől eltérően a mi nyelvünkben, a mi lelkünkben, a mi gondolkodásunkban nem ugyanazt jelentik". Megnyugtatjuk a miniszterelnök urat, a magyar nyelvű, lelkű, gondolkodású embereknek a nemzet, a haza, az ország, a magyarság fogalmai ugyanazt jelentik, ettől érezhetik, vallhatják, vállalhatják magukat magyarnak. Ugyanakkor értjük is az ő dilemmáját. Lelki, szellemi, ideológiai gyökerei olyan politikai erőkhöz kötik, amelyek gyakorta megtagadták magyar voltukat, szabadulni akartak nemzeti identitásuktól. A Kommunisták Magyarországi Pártjának tagjai elsősorban és mindenekfölött kommunistának vallották magukat, s csak a fátum kiszámíthatatlan végzése folytán pottyantak éppen ide, Magyarországra. (Haragszunk a fátumra, megkímélhette volna az országot tőlük.) Az ilyen elődök eszmei örököseként és jogutódjaként Gyurcsánynak és híveinek nyilvánvalóan mást jelentenek a fenti fogalmak, mint nekünk, ideológiai jelzők nélküli magyaroknak. Ebből következően azok ássák az árkokat, mélyítik a szakadékot, okozzák az ország megosztottságát, akiknek nem ugyanazt jelenti a nemzet, a haza, az ország, a magyarság fogalma, akik kibicsaklott eszméikhez akarják igazítani a cselekvő, felelős hazafiságot.
Gyurcsánynak a jelek szerint már patikaszere is van az országot megosztó kórságra. Kormányzati nemzetpolitikának nevezi az officinát, de most figyelmeztetünk mindenkit, ne vegyék be, mert olyan placebo az, amelyiknek kizárólag mellékhatásai vannak. Gyurcsány azt mondja, a kormány nemzetpolitikájának lényege és célja az, hogy lebontsa azokat a szociális, jövedelmi határokat, amelyek a magyart a magyartól elválasztják. A szándék nemes, a megvalósítás brutális, kártékony és nemtelen. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a jövedelmi határok lebontását célzó nemzetpolitikai stratégia a lakosság legatyásításából áll. Ennek ellensúlyozására kimagasló kormányzati kegyként 57 ezer forintra emelték a minimálbért, nemzetpolitikai igazságosztóként mindenki jövedelmét ehhez az összeghez közelítenék. Ezt a magasröptű tervezetet szolgálják a rendszeresen esztelen megszorító csomagok, a vállalkozók szüntelen és ötletgazdag sanyargatása, a köztisztviselői és közalkalmazotti kar megtizedelése, a közterhek adócsökkentésnek álcázott emelése, a rászorultsági elvnek nevezett jogfosztás.
Az új nemzetpolitika szociális, jövedelmi határokat lebontó törekvéseiből eddig ennyit láttunk. S félünk, ha ez így folytatódik, akkor nemcsak nehéz és embert próbáló feladat lesz magyarnak lenni, hanem kifejezetten rossz is. De ne örüljön előre Gyurcsány úr, túléljük az embert próbáló időket. Megőrizzük a nemzet, a haza, az ország, a magyarság fogalmainak egyértelműségét. Megmaradunk.

Ugró Miklós; Magyar Nemzet

mno.hu - fideszfrakcio.hu