I.

Napjainkban gyakran használja a köznyelv a kettős állampolgárság kifejezést a határon túl élő magyarokkal és a népszavazással kapcsolatban. A szóhasználat ehelyütt nem pontos, a valóságban a vita tárgya a határon túl élő magyar nemzethez tartozó személyek könnyített állampolgársághoz jutásáról szól, így a kettős állampolgárság kifejezés ebben az esetben némileg megtévesztő. A kettős állampolgárságot a magyar jog hagyományosan elismerte, és ezzel kapcsolatban semmilyen vita sem merülhet fel. Tekintettel arra, hogy 1939. szeptember 1. után pusztán a kivándorlással nem veszett el a magyar állampolgárság és a jus sanguinis szerint öröklődik, kettős állampolgárok milliói élhetnek szerte a nagyvilágban, akik bármikor kérhetik a magyar állampolgárság tanúsítását bármelyik magyar külképviseleten. Ezen személyek döntő része nem szerepel semmilyen nyilvántartásban, nagy részük nem is tud arról, hogy magyar állampolgár, így a magyar állampolgárok számáról csak óvatos becsléseink lehetnek.
A kettős állampolgárság és a hontalanság kérdése klasszikus problémája volt az állampolgársági jognak, és nemzetközi szerződések sora keletkezett ezeknek az anomáliáknak tekintett helyzetek orvoslására és megelőzésére. Univerzális elvként ez az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában fogalmazódott meg először, amelyet egész sor multilaterális és bilaterális szerződés követett. Az Európa Tanács dolgozta ki 1963-ban a többes állampolgárságot megelőzni hivatott egyezményt, azonban ez nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A kettős állampolgárságtól eddig mereven elzárkózó államok is, mint például Németország vagy Svédország az 1990-es évekre belátták, hogy a kettős állampolgárság kifejezetten hasznos lehet bizonyos szempontokból (pl.: kapcsolatok megőrzése az anyaországgal), és megváltoztatták az állampolgársági törvényeiket.


II.

A kettős állampolgársággal szembeni szemlélet megváltozását jelzi az Európa Tanács keretében, 1997. november 6-án kelt, az állampolgárságról szóló Európai Egyezmény is, amelynek 2. cikke meghatározza az állampolgárság fogalmát, amely szerint az valamely személy és egy állam közötti jogi kötelék, és nem utal a személy etnikai származására, illetőleg a többes állampolgárság az ugyanazon személy által két vagy több állampolgársággal való egyidejű rendelkezés. Az egyezmény további cikkei is tolerálják a kettős állampolgárságot. Figyelemre méltó a 3. cikk az állam illetékességéről:
"1. Minden állam saját joga szerint határozza meg, hogy kik az ő állampolgárai.
2. Az ilyen jogszabályt más államok annyiban kötelesek elfogadni, amennyiben az összhangban áll a vonatkozó nemzetközi egyezményekkel, a nemzetközi szokásjoggal és az állampolgárság tekintetében általánosan elismert jogelvekkel."

Az 5/2004. (III. 2.) AB határozat kifejtette, hogy a népszavazás kérdése nem sérti a fenti szerződést és a diszkrimináció tilalmának megsértése sem merülhet fel. Ezt alátámasztja az európai államok gyakorlata is, amelyek a honosításnál az alapszabályhoz viszonyítva számos kedvezményt alkalmaznak. Így például:

Ausztria

Történelmi okokból vagy kiemelkedő személyiség kivételt élvez a honosításnál az állam területén tartózkodás alól. A romániai németek számára nemzeti vízumot adnak ki.


Franciaország

A honosításnál az 5 év területen lakás alól felmentés adható, ha a kérelmező olyan ország állampolgára, amely felett valamikor Franciaország szuverenitást gyakorolt, vagy annak protektorátusa, mandátuma, gyámsági területe volt, és ha a kérelmező a francia kulturális-nyelvi entitás tagja, és olyan terület vagy ország lakója, ahol a francia legalább az egyik hivatalos nyelv, valamint az anyanyelve a francia és öt évig tanult francia nyelven oktató intézményben. A belügyminiszter javaslatára minden franciául beszélő kedvezményesen honosítható, ha érdemeivel hozzájárul a francia befolyás és gazdasági prosperitás növekedéséhez.


Görögország

A külföldön élő görög nemzetiségűnek nem kell az országban élnie a honosítási kérelem beadásakor. Az 1995. május 2-i görög állampolgársági törvény kivételesen lehetővé tette az állampolgárság megadását az olyan külföldön élő görög etnikai leszármazású nagykorú személyeknek, akiknek nincs állampolgársága vagy nem ismert az állampolgársága és ténylegesen görög módon cselekszenek. Az albániai görögök számára 6 hónapos nemzeti vízumok kerülnek kiállításra, amellyel be lehet utazni az ország területére, ahol a külföldi állampolgárok számára rendszeresített személyi igazolványt kapnak, amivel tartózkodási, munkavállalási és más EU-tagállamok meglátogatásának joga is beletartozik. Az albániai görögök számára már több mint 130 000 ilyen igazolvány adtak ki.


Írország

1986. decemberéig regisztrációval szerezhetett állampolgárságot az, akinek nagyszüleje ír állampolgár volt, de a szülője nem (Foreign Birth Registration), az ír származású, ír nemzetiségű személyek esetében az Igazságügyi Minisztérium külön döntése alapján a honosítási feltételek alól felmentés volt adható 2001-ig.


Izrael

Törvény értelmében minden zsidónak, házastársának és gyermekének joga van letelepedni Izraelben. Ők vagy bevándorolni szándékozóként, vagy ideiglenes lakosként lépnek be az országba. Ez utóbbi olyan személy, aki nem szeretne letelepedni, és ezt a megérkezéstől számított három hónapon belül be kell jelentenie a Belügyminisztériumba, ezután mint az ország állandó lakosa státusz illeti meg, és korlátozott állampolgári jogai is keletkeznek.


Nagy Britannia

Nagy Britanniában több állampolgársági kategória létezik, így a brit állampolgárság, a brit tengerentúli állampolgárság, valamint a brit nemzetközösségi (Commonwealth) állampolgárság. Korábban hat állampolgársági kategória volt: British citizen, British dependent territorries citizen, British overseas citizen, British subject, British protected person, és British Commonwealth citizen. A Commonwealth-országok többségére az általános tartózkodási szabályok az érvényesek, azonban bizonyos Commonwealth-országok polgárai beutazhatnak és tartózkodhatnak az országban, de munkát csak akkor vállalhatnak, ha legalább egy nagyszülejük az Egyesült Királyság területén született.


Németország

A német Alkotmány 116. § szerint a német állampolgárok mellett német az, aki menekült vagy kitelepített, aki német nemzetiségű, és akiket 1937. december 31. után a Német Birodalom területére befogadtak, valamint ezek házastársai és leszármazottai. Nyelvvizsga és származási igazolások alapján Statusdeutsch-nak (Aussiedler) ismerik el a volt Szovjetunió területéről bevándorolni szándékozókat. Ezzel a státusszal gyakorlatilag a német nemzetiségűek mind az idegenrendészeti eljárást, mind az állampolgársági eljárást kikerülhetik. A Bundesvertrieben- und Flüchtlingsgesetz, valamint az 1990-es Aussiedleraufnahmgesetz széleskörű jogokat biztosít a "népi németeknek", joguk van a szociális- és társadalombiztosítási ellátásra, szülőföldjükön szerzett nyugdíjukat német szabályok szerint kapják meg, végzettségüket elismerik, német nyelvtanulási és elhelyezkedési lehetőségeket biztosítanak. Ez a szabályozás a viták kereszttüzében van Németországban, tekintettel arra, hogy a betelepedők elég nehezen integrálódnak, gyakran szociális ellátásra szorulnak, visszaélések is előfordulnak, így az 1993 után születettekre már nem alkalmazható. A betelepülés évenkénti és tartományonkénti kvótához van kötve, így a benyújtott kérelmek elbírálása gyakran évekig elhúzódik. A vitáknak politikai alapja is van, hisz a betelepülő németek 74 %-a szavaz a CDU-ra, míg csak 17 %-a az SPD-re, amely az átlaglakosság 42-44 %-os pártprefenenciái mellett kifejezetten feltűnő. Ennek megfelelően az évi 100-150 ezres betelepülést a baloldali erők korlátozni akarják, míg a saját választási esélyeiket növelendő a Németországban élő másod- és harmadgenerációs bevándoroltak állampolgársághoz jutását támogatják.


Olaszország

2000. december 20-át követő 5 évben (optálás) mindenki, aki az egykori Osztrák -Magyar Monarchiának törvényben meghatározott területén élt, és a saint-germaini békeszerződés hatálybalépése előtt külföldre (Ausztriát kivéve) költözött, egy nyilatkozattal a leszármazási igazolás csatolásával kérheti az olasz állampolgárságot, feltéve, hogy a jelenlegi olasz területeken, vagy a világháborúkat lezáró békeszerződések és a határmegállapító osimói szerződés értelmében jugoszláv fennhatóság alá került olasz területeken éltek 1920. július 16. előtt. Tehát olasz állampolgárságot kaphatnak olyan személyek is, akik ősei soha nem voltak olasz állampolgárok. Ad absurdum, egy magyar állampolgár, akinek valamely felmenője Fiuméban élt, most kérheti az olasz állampolgárságot. Olaszország jelentős támogatás nyújt a külföldön élő olaszoknak, és képviseleti jogot biztosít a parlamentben a külföldön élő olaszok állampolgároknak (12 mandátum). Az új állampolgársági törvény meghozatalakor teljes politikai egység alakult ki a Nemzeti Szövetségtől a baloldalig. A törvény célja volt a határon túli olaszok támogatása, illetve az olasz etnikumúak visszavándorlásának elősegítése a negatív demográfiai mutatók miatt. Az olasz külügyminisztérium vezeti a nyilvántartást a külföldön élő olasz állampolgárokról.


Portugália

Portugália vízummentességet biztosít a volt portugál gyarmatoknak, és vállalta, hogy visszafogad minden brazil állampolgárt, aki túltartózkodik a többi EU-államban, a Brazília és a schengeni tagállamok között meglévő kétoldalú vízummentességi megállapodásokkal visszaélve a schengeni térségben három hónapot meghaladóan tartózkodik, ezzel is elősegítve, hogy Brazília és a schengeni államok között ne alakuljon ki vízumkényszer. A honosításnál 6 év tartózkodás kell 10-zel szemben, azoknak akik portugál portugálul beszélő országból jönnek. Ettől azonban mentesek, akik valaha portugál állampolgárok voltak, elismerten portugál származásúak, olyan közösségek tagja, akik portugál elődökkel rendelkeznek, és akik Portugáliának szolgálatot tettek, vagy tőlük szolgálatot kértek.


Románia

Az 2003-ban módosított román állampolgársági törvény szerint az olyan kérelmezők, akik 1989. december 22-e előtt önhibájukon kívül vesztették el a román állampolgárságot, azzal a kedvezménnyel kaphatják vissza az állampolgárságot, hogy nem követelmény a romániai lakóhely; ugyanez a szabály vonatkozik az ilyen személyek leszármazóira is (a másodfokkal bezáróan). Románia több százezres nagyságrendben adja meg a moldáv állampolgároknak a román állampolgárságot.


Skandináv államok

A skandináv térség országainak (Dánia, Svédország, Izland, Finnország és Norvégia) állampolgárai kölcsönösen kedvezményben részesítik egymás állampolgárait mind a tartózkodás, mind a letelepedés szempontjából, és az állampolgárság megszerzésénél az állandó lakóhely időtartamát tekintve.


Spanyolország

Spanyolország a latin-amerikai országok állampolgáraival szemben pozitív diszkriminációt alkalmaz, a 90 napnál rövidebb tartózkodásukhoz nem szükséges a schengeni vízum, tartózkodási és munkavállalási engedély kérelmezésekor kedvezményes elbírálásban részesülnek, a honosításnál csak két év tartózkodás kell a tíz év helyett. Spanyolország az alkotmányában ismeri el a többes állampolgárságot. Erre kifejezetten a 11. § (3) mutat rá: az Állam kettős állampolgársági egyezményeket köthet ibér-amerikai országokkal, illetve mindazokkal az országokkal, amelyeket különleges kapcsolat fűzött vagy fűz Spanyolországhoz.

Tehát az országok jelentős részénél tapasztalható valamilyen könnyítés az államhoz jobban kötődő személyek honosításánál. Természetesen a vizsgált országok történelme és társadalmi helyzete határozza meg, hogy milyen körnek és milyen nagyságrendű könnyítéseket biztosít. Ennek megfelelően széles a skála a várakozási idő lerövidítése és az állampolgárság etnikai alapon történő adományozása között.


III.

A hatályos magyar jogszabályok is pozitívan diszkriminálják a magyar nemzetiségűeket. A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény 4. § szerint kérelmére honosítható a nem magyar állampolgár, ha:
- a kérelem előterjesztését megelőző nyolc éven át folyamatosan Magyarországon lakott,
- a magyar jog szerint büntetlen előéletű és a kérelem elbírálásakor ellene magyar bíróság előtt büntetőeljárás nincs folyamatban,
- megélhetése és lakóhelye Magyarországon biztosított,
- honosítása a Magyar Köztársaság érdekeit nem sérti,
- igazolja, hogy alkotmányos alapismeretekből magyar nyelven eredményes vizsgát tett, vagy ez alól a törvény alapján mentesül.

Kedvezményesen honosítható az a nem magyar állampolgár, akinek a kérelem benyújtását megelőzően legalább öt éven át folyamatosan Magyarországon volt a lakóhelye, és a fentebb meghatározott feltételek fennállnak, ha
- az ország területén született,
- kiskorúsága idején létesített magyarországi lakóhelyet,
- hontalan.

Kedvezményesen honosítható az a nem magyar állampolgár, aki a kérelme előterjesztését megelőzően legalább három évig folyamatosan Magyarországon lakott, és a fenti feltételek fennállnak, ha
- magyar állampolgárral legalább három éve érvényes házasságban él, vagy házassága a házastárs halálával szűnt meg,
- kiskorú gyermeke magyar állampolgár,
- magyar állampolgár fogadta örökbe, vagy
- magyar hatóság menekültként elismerte.

A fentebb meghatározott feltételek fennállása esetén, kérelmére, kedvezményesen honosítható az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem magyar állampolgár, aki a kérelem előterjesztésekor legalább egy éve Magyarországon lakik, és felmenője magyar állampolgár volt.
Az állampolgársági törvény 5. §-a szerint kérelmére visszahonosítható az a Magyarországon lakó személy, akinek magyar állampolgársága megszűnt. Ilyen személyeknek nem kell alkotmányos alapismeretekből vizsgát tenniük.

Az állampolgársági törvényből látszik, hogy az egykori magyar felmenőkre nem vonatkozik a könnyítés, ahhoz kifejezetten magyar nemzetiségűnek kell lenni. Ez nem egyedülálló a magyar jogban, a határon túli magyarokról szóló törvény is magyar nemzetiségről szól. A magyar nemzetiség miatti diszkriminációval kapcsolatban az Alkotmánybíróság így fogalmazott az 5/2004. (III. 2.) AB határozatban: "az így módosított Szátv. 19. §-ának (3) bekezdése szerint a magyar nemzetiség "Magyar igazolvány" útján történő igazolásának meghatározott feltételei vannak. Ilyen feltétel a nyelvtudás, valamint a magyar nemzetiségűként való nyilvántartás, vagy olyan közösségekben való részvétel, amelyekben kifejezésre jut a magyar nemzetiségű érzés. Ezek az ismérvek a Magyarországhoz való szorosabb kötődést fejezik ki. Ez az ismérv megfelel a Nemzetközi Bíróság által a Nottebohm ügyben az állampolgárságra alkalmazott ismérvnek, valamint az Egyezmény alapján elfogadható ésszerű indoknak."
Ahogy az egyik alkotmánybíró is megfogalmazza: "A népszavazásra irányuló kezdeményezés - érvényes és eredményes szavazással történő - támogatása esetén a törvényhozó arra lenne köteles, hogy az Ápt.-ben már meglévő általános szabályhoz [Ápt. 4. § (1) bekezdéséhez] képest - nem önkényesen megállapított speciális szabály formájában - újabb kedvezményt biztosítson a magyar állampolgárság megszerzésére. A kedvezményt biztosító szabály speciális szabály marad, s nem válik főszabállyá. A speciális szabály a főszabályhoz képest csak meghatározott feltételek megléte esetén alkalmazható, alkalmazása esetén a főszabályba foglaltaknál gyorsabban, rövidebb idő alatt megszerezhető állampolgárságot, kedvezményt biztosít. Azonban a speciális feltételek hiánya esetén továbbra is a főszabályt kell alkalmazni, mégpedig mindenféle megkülönböztetés nélkül."

A hatályos magyar szabályozás tehát kedvezményeket biztosít a magyar nemzetiségűeknek és az egykori magyar állampolgároknak, a negatív diszkrimináció fel sem merülhet, bár ez a gyakorlatban mégis így működik. Ahogy a statisztikák mutatják, az alapeset, a főszabály alá tartozók száma az összes kérelmező körülbelül 5 %-át teszi ki, míg a családegyesítés tényére hivatkozók száma is 10 % alatt marad. A magyar állampolgárságot elnyert személyek döntő része a jogszabályi kivételek alá eső, egykori magyar állampolgár vagy ezek leszármazottja.

A kettős állampolgárság iránti igénynek két oka van, a vízumkényszer alóli mentesülés, illetve az állampolgársági kérelmet megelőző idegenrendészeti (Vízum-tartózkodási engedély-letelepedési engedély) procedúrának az értelmetlensége. A határon túli magyarokban nyilvánvalóan feszültséget okoz, hogy gyakorlatilag ugyanolyan idegenrendészeti jogszabályok vonatkoznak rájuk, mint bármelyik külföldire.

A statisztikákból jól látható, hogy mind a tartózkodási engedély, mind a bevándorlási- és letelepedési engedélyt kérelmezők döntő többsége határon túli magyar nemzetiségű.

A jelenlegi honosítási- és visszahonosítási eljárásban az állampolgársági törvény 17. § (2) bekezdése szerint "a belügyminiszter a magyar állampolgárság honosítással, illetőleg visszahonosítással történő megszerzésére irányuló kérelemről a 6. § (1) bekezdésében foglalt előterjesztést huszonegy hónapon belül nyújtja be a köztársasági elnöknek." Az állampolgársági kérelmek elbírálása így gyakran meghaladja a két évet, célszerű lenne tehát ennek az időnek valamilyen szintű lerövidítése.


IV.

A magyar állampolgársági jognak van más része is, amely problémákat vet fel. Kevés szó esik arról, hogy "a kettős állampolgárság" ma is létezik, hisz külföldi állampolgárok millió rendelkeznek magyar állampolgársággal. Minthogy a magyar állampolgárság öröklődik, ezen személyek számát megbecsülni is nehéz. Ezért a világ bármely pontján élő, Magyarországról kivándorolt személy kérheti a magyar állampolgárság megállapítását, majd az ezt tanúsító hatósági bizonyítvánnyal kérheti a magyar útlevelet. Minthogy magyar állampolgár, az Alkotmány 69. § (2) bekezdése szerint minden magyar állampolgár külföldről bármikor hazatérhet, és utána állandó lakcímet létesíthet. Így egy dél-amerikai személy számára kifejezetten előnyös lehet az uniós állampolgárság, egy izraeli személy számára pedig biztonságot nyújt a kényes közel-keleti helyzetben a magyar útlevél. Természetesen ki lehet használni ezt a lehetőséget egzisztenciális okokból és jogi problémák kikerülése miatt is.
Ezzel sokkal rosszabb helyzetbe kerülnek a Kárpát-medence utódállamaiban élők, mint akik a világ bármely államába kivándoroltak Magyarországról. A békekötések következtében elvesztették a magyar állampolgárságot, és minthogy jelentős magyar népesség vándorolt már ki Erdélyből és a Vajdaságból, esetleges hazatérésük elé így komoly nehézségek állnak. Ebből a szempontból kétségkívül hasznos lenne ezen személyek számára a könnyített állampolgárság-szerzés lehetőségének biztosítása, hisz így románként vagy szerbként olvadnak bele a többségi lakosságba.
Európai országokban létezik olyan szabályozás, amely szerint nem ismerik el automatikusan állampolgárnak a külföldön élő állampolgár külföldön született gyermekét. Ilyen szabályozás van Belgiumban, Svájcban, Ukrajnában, és Oroszországban. Például ha dán állampolgár külföldön született és Dániában sohasem élt, és nagykorúvá válva sem költözik Dániába, elveszti állampolgárságát, feltéve, hogy így nem lesz hontalan. Hasonló a szabályozás Svédországban is. Németországban a külföldön született német állampolgár gyermekét akkor ismerik el német állampolgárnak, ha az egyébként hontalan lenne.


V.

A korábbi magyar állampolgársági szabályozás is ismerte a könnyített honosítás lehetőségét, 1921-1922-ben egyéves opciós lehetőség volt a magyar állampolgárság fenntartására, illetve 1886-ban külön jogszabály született a csángók visszahonosítására, akik visszatelepülésének semmilyen követelménye sem volt, sőt nem egyéni kérelemként, hanem egységes listákon engedélyezték a honosításukat.
Ahogy a fentebb leírtakból látszik, a magyar állampolgárság nemzetiség szerinti könnyített megszerzésének, adományozásának nincsen akadálya.


VI.

Tekintettel arra, hogy a kettős állampolgárságról szóló népszavazás gyakorlatilag bianco-csekket adna a jogalkotó kezébe, több lehetséges alternatíva rajzolódik ki.
1. Az állandó lakcím létesítése ma gyakorlatilag formalitás, egy tulajdoni lappal és egy formailag megfelelő lakásbérleti szerződéssel mindenhol lehet létesíteni. Ennek az első lakóhely-létesítésnél való megszigorítása jelentős mértékig kiszűrné a csak szociális ellátásokért áttelepülők nagy részét.
2. Az állandó lakcímhez kötődő jogosítványokat tartalmazó jogszabályokat mindenképpen felül kell vizsgálni, mint ahogy a kétoldalú szociálpolitikai egyezményeket is. Ma is hatályban van a 1962. évi 5. törvényerejű rendelet által kihirdetett magyar-román szociálpolitika egyezmény, amely szerint áttelepedés esetén a lakóhely szerinti állam gondoskodik a szociális ellátásról.
3. A népszavazás előtt még lehetséges lett volna a letelepedés megkönnyítése és a magyar állampolgárságra várakozás eltörlése magyar nemzetiségnél, illetve az ügyintézési határidők lerövidítése, stb.
4. Jó megoldás lenne brit mintára a külhoni állampolgárság, amely magyar útlevél mellett például korlátozott időtartamú munkavállalási jogot, és tanulási jogot biztosítana. Ebben az esetben lehetne a legnagyobb politikai konszenzust megteremteni, hisz ez volt az MVSZ és az RMDSZ eredeti álláspontja is, de még Szent-Iványi István is egyetértett ezzel a lehetőséggel. Ez járna a legkevesebb joggal, de a vajdasági és kárpátaljai magyarok szempontjából kétségkívül igen előnyös lenne, bár Ukrajna nem ismeri el a kettős állampolgárságot, így ezügyben külön szerződést kellene kötni.
5. A teljes állampolgárság etnikai megadása esetén, a kérelmezők nagy száma miatt célszerű lehet opciós idő vagy kvótarendszer bevezetése, hisz mind a magyar nemzetiség valamilyen ellenőrzése (állampolgársági vizsga), mind a nemzetbiztonsági szűrés komoly időt igényelhet.

fideszfrakcio.hu