Az időközi választások drámai MSZP-vereséggel végződött első fordulója után most országnyi táblán mérkőzik meg a két politikai tábor. A törzsbázisok elszántak, itt a világos, ott a sötét, vélik egybehangzóan. Lékó Péter legyen a talpán, aki a pillanatnyi állás alapján próbálja megjósolni a végeredményt. Jó esély van a két igen voks akár elsöprő győzelmére is, az viszont kérdéses, hogy érvényes lesz-e a népszavazás. "Az emberek egyre inkább úgy gondolják, hogy a polgári élet jelenti a biztonságos életet, és a polgári Magyarország jelenti a lehetőségek Magyarországát, és azt is érzik, hogy nem elég lélekben támogatni, hanem el is kell menni, és meg is kell szavazni ezt a programot" - hangsúlyozza Orbán Viktor, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség elnöke.

- Miniszterelnök úr, szükségszerű volt-e, hogy a két nagy politikai tömb ezen a népszavazáson is teljesen ellentétes álláspontra helyezkedjen?

- Szó sincs arról, hogy ebben a két kérdésben a két nagy politikai tömb állna szemben egymással. A helyzet az, hogy itt a kormány és az emberek állnak szemben egymással. Valamennyi közvélemény-kutatás és a személyes tapasztalatok is azt mutatják, hogy az emberek döntő többsége politikai szimpátiától függetlenül a szív és a józan ész álláspontján van mindkét kérdésben, vagyis ellenzi a kórházak eladását, és támogatja a külhoni magyarok kettős állampolgárságát. Egyik sem pártpolitikai ügy, ezek nemzeti és szívbéli ügyek, és ezekben az emberek nagy többsége hasonlóan vélekedik. Itt két szemlélet, két gondolkodásmód küzd egymással. Egyik az üzleti szemlélet, amely az embereket valamiféle országos könyvelés tárgyainak tekinti, és minden egyes gondolatot csak a bevétel és a kiadás szemszögéből képes vizsgálni, ráadásul sok esetben a saját, nem egészen helytálló számsorai alapján. A másik, az emberek felfogása szerint Magyarország nem részvénytársaság, hanem a hazánk, az itt élők pedig nem szimpla tételek egy elszámolásban, hanem rajtuk múlik ennek az országnak a sorsa, és minden egyes magyar ember kezében ott van közös jövőnk és közös sikerünk kulcsa is.

- "Védjük meg a kórházakat!" Ez a Fidesz jelszava a népszavazás első kérdését illetően. Mitől?

- Attól a helyzettől, amikor a betegeket nem az orvosok vizsgálják meg a rendelőben, hanem a menedzserek a bejáratnál. Az egészség és általában az élet nem üzlet. Nem lehet megengedni, hogy a gyors haszonszerzésen kívül semmilyen más célt nem ismerő üzleti érdek bizonyos területeken megjelenjen, illetve uralkodjon. Ha a kórházak az üzleti szféra érdekkörébe kerülnek, akkor onnantól a betegeknek kell majd megfizetniük egyrészt a költségeket, másrészt a profitot. Lesz, aki ki tudja fizetni, lesz, akit rákényszerítenek, hogy kifizesse, és lesz, aki nem tudja kifizetni. Az üzletemberi logika pedig természeténél fogva villámgyorsan felméri majd ezt a helyzetet, és kettészakítja az egészségügyi és társadalombiztosítási rendszert. Lesznek kórházak a gazdagoknak, lesznek kórházak a szegényeknek, és éppen a leginkább rászorulók, a munkaképtelenek, a nagycsaládosok, a nyugdíjasok nem juthatnak majd hozzá a megfelelő ellátáshoz.

- A Fidesz korábban nem ellenezte, sőt, támogatta a magántőke bevonását az egészségügybe. Ez a folyamat el is indult.

- Mi a nonprofit magántőke megjelenését támogattuk és üdvözöltük. Ma is ez az álláspontunk. Ez azonban messze nem ugyanaz, mint amit a kormány tervez. Az a magántőke, amelyet ők szabadítanának rá az egészségügyre, csak a pénztárgépek problémáit orvosolná, nem a betegekét. Ha van valami, ami az embereket kizárólag anyagi szempontok alapján értékeli és rangsorolja, az a profitorientált üzleti szemlélet. Ez pedig erkölcsi kérdéseket is felvet, hiszen a legtöbb betegséggel az idős embereknek kell megküzdeniük, akiknek alacsony a jövedelmük. Nem kerülhetjük meg azt a tényt, hogy kórházaink és általában hazánk jó részét éppen ez a ma már idős generáció építette fel és fizette ki. Nem lehet megengedni, hogy ezek az emberek egészségügyi szegényházakba és csökkentett költségű kezelésekre kényszerüljenek. Nem véletlen, hogy az egészségügyi dolgozók egységesen ellenzik a kormány szándékai szerinti privatizációt. A milliárdosok és a cégbirodalmak helyett talán őket kellene bevonni az együtt gondolkodásba, talán meg kellene kérdezni és komolyan kellene venni az ő véleményüket is. Mert az a befektetői koncepció, amely először azt vizsgálja, hogy mennyibe kerül egy beteg, a meggyógyításáért mennyit lehet felszámolni, és abból mennyi lesz a haszon, nem egyeztethető össze az egészségügyi intézmények rendeltetésével. Mi úgy tartjuk, hogy az egészség a biztonságos, nyugodt és boldog élet alappillére.

- Az is feszült vita tárgya ezekben a napokban, hogy mennyibe kerül egy magyar. Talán már csak kilogramm per forintra nincs kiszámolva az összeg.

- A szavazásig hátralévő napokban még az is kiderülhet. Odáig már eljutottunk, hogy ma már a kormány szerint minden magyar állampolgár komoly veszteséget jelent az államnak. Lassan ott tartunk, hogy nem az állam van az emberekért, hanem fordítva. Elképesztő okfejtések ezek, amelyeket azonban éppen annyira kell komolyan vennünk, mint annak idején a 23 millió román beözönléséről szóló riogatásokat. Abból sem volt igaz egy szó sem, mint ahogy a mostani jövendölésekből sem igaz semmi. A rémisztgetők számára elképzelhetetlen, hogy valaki ne akarja néhány forint pluszért otthagyni a szülőföldjét, de az emberek nem így gondolkoznak. Az uniós csatlakozás óta az anyaországi magyarok is kiözönölhettek volna Nyugat-Európába. Nem özönlöttek sehová, hanem itthon maradtak, mert nem pénztárgép zakatol a mellkasukban, hanem szív. És ez a szív most is azt súgja, hogy a határainkon túl élő honfitársaink kérése jogos és megalapozott. Egy nemzet vagyunk, összetartozunk, és senki másra nem számíthatunk, csak egymásra. Mi szabadok vagyunk, közülük nagyon sokan pedig nem. Ezen a népszavazáson eldönthetjük, hogy adunk-e nekik egy keveset a szabadságunkból. Nem a pénzünkből, hiszen pénzzel eddig is támogattuk őket, amennyire erőnkből tellett, hanem a szabadságunkból. Mert számukra egy európai útlevél az otthoni biztonságot és nyugalmat, a mindennapos kiszolgáltatottság végét jelentené, nem pedig a Budapestre szóló egyirányú menetjegyet, ahogy azt a kormány láttatni akarja.

- Amikor a Fidesz volt kormányon, és ön volt a miniszterelnök, miért nem vetették fel a kettős állampolgárság kérdését?

- Van egy nagyon egyszerű recept politikusok számára. Mielőtt dönt, meg kell kérdezni azokat az embereket, akikre a döntés vonatkozik. Amikor megkérdeztük a határainkon túli magyar szervezeteket, megkérdeztük őket a kettős állampolgárságról is. Egyöntetűen a státustörvényt és a magyarigazolványt sorolták az első helyre. Akkor az volt a fejlődés logikus lépése.
A 2002-es kormányváltás után azonban az MSZP- SZDSZ-koalíció kilúgozta a státustörvényt, és a fiókok mélyére száműzte a magyarigazolványokat. Részben emiatt a rossz tapasztalat miatt állnak most ki a külhoni magyar szervezetek egységesen a kettős állampolgárság mellett, részben pedig azért, mert most ez a menetelés következő lépése.

- Az ellenzők szerint az Európai Unióban az összmagyarság problémái mintegy maguktól megszűnnek.

- Gondok maguktól soha nem szűnnek meg, legfeljebb megoldani lehet őket. Kétségtelen, hogy a környező, még nem uniós országok csatlakozása sokat segíthetne a magyar nemzet összeforrasztásának folyamatában. Csakhogy mikor? Most úgy áll, hogy Románia 2007-ben talán csatlakozhat. És ha nem? És Szerbia? Ukrajna? Horvátország? Majd valamikor, talán. Akik most arra biztatnak, hogy várjuk meg türelmesen Románia 2007-es uniós tagállammá válását, még a saját torz szemléletükben sem következetesek. Hiszen onnantól az ő logikájuk szerint tényleg megnyílik az út a román állampolgárok előtt. Ha most lépünk, ha most igent mondunk, akkor esélyt teremtünk arra, hogy a teljes Kárpát-medencei magyarság megerősödjön, felkészüljön, és újra megtanuljunk nemzetben gondolkodni, politizálni és cselekedni. Ez nem probléma, hanem lehetőség.

- A kormánypártok is hasonlókat mondanak. Ők is kínálnak pénzt, programot, papírt.

- Mindenfélével házalnak, de azt már nem fejtik ki, hogy ezek az ajánlatok konkrétan mit is jelentenek. Amiről szavazni kell, és amit a külhoni magyarok kérnek, azt viszont konkrétan elutasítják. Ők az állampolgársággal egy útlevelet kérnek, ráadásul nem ajándékba. Ők fizetik ki, amikor kiváltják. A koalíciónak nem blöffökkel kellene licitálnia, hanem bólintania.

- Nem mondhatjuk, hogy az itthoni magyar társadalom egységes lenne a kérdésben.

- Valóban nem mondhatjuk. Az utóbbi két évben elbizonytalanodtak az emberek, nem a jövőben bíznak, hanem a holnap miatt aggódnak, és félnek minden újtól. A kormány képtelen megnyugtatni a társadalmat, képtelen visszaadni az emberek hitét, sőt, inkább nap mint nap tovább csorbítja. Mi megpróbáljuk oldani a félelmet, az aggodalmat, ám nem mi kormányozzuk az országot, kevés az eszközünk. A nemzeti összetartozás törvényének közös parlamenti megalkotását és elfogadását is azért javasoltuk, hogy megnyugtassuk azokat, akiknek kételyeik vannak. Ez a törvény megadná az európai útlevelet a külhoni magyar embereknek, az itthoniaknak pedig garantálná, hogy ez nem jelent számukra többletterheket. Az igen szavazat tehát semmilyen kockázattal nem jár, a nem viszont hatalmas elszalasztott esélyt jelentene. Tizennégymillió magyar útlevél rendkívüli mértékben megnövelné a lehetőségeinket, kitágítaná gazdasági határainkat, és új európai fejlesztési források bevonását segítené elő. A következő tíz évben kezünkben lesz a döntés. A magyar-magyar összetartozás az egész térség gazdasági erősödését jelenthetné, Budapesttel mint pénzügyi központtal. Meg kell ragadnunk a lehetőséget, mert nem tudhatjuk, legközelebb lesz-e rá módunk, és lesz-e egyáltalán valamikor ilyen esély.

- A közvélemény-kutatások szerint erősen csökken a különbség a Fidesz és az MSZP között.

- Nagyon formás közvélemény-kutatások zajlottak a minap a soproni és a szécsényi választókerületben. Érdemes olvasgatni az ottani eredményeket. A részvétel egy időközi választás első fordulójához képest egyáltalán nem volt alacsony, és mindkét jelöltünk 50 százalék felett teljesített. Az emberek egyre inkább úgy gondolják, hogy a polgári élet jelenti a biztonságos életet, és a polgári Magyarország jelenti a lehetőségek Magyarországát, és azt is érzik, hogy nem elég lélekben támogatni, hanem el is kell menni, és meg is kell szavazni ezt a programot.

- Azért van, amire önök is nemet mondanak. Például az iraki magyar szerepvállalás meghosszabbítására. A magyar katonák Irakba küldését a Fidesz is támogatta. Mit számított volna ez a pár hónap?

- Nem pár hónapról van szó, hiszen a magyar katonák hazahívását már régóta szorgalmazzuk. Az eredeti misszió a békefenntartás volt, de Irakban nincs béke, sőt, egyre véresebb háború dúl. Ami az utóbbi időben ott történt és történik, az emberileg vállalhatatlan Magyarország számára. Talán túlságosan optimisták voltunk, amikor annak idején támogattuk a magyar kontingens részvételét, de aki az ottani eseményeket figyelemmel kíséri, annak már régen le kellett vonnia a következtetést. Ezért nem a kivonulás a presztízsveszteség, hanem minden egyes nap, amit ott töltünk, és aszszisztálunk a háborúhoz. Hozzuk haza a katonáinkat mielőbb, hadd töltsék most már itthon, a családjukkal a karácsonyt.

- A kormány érvelése szerint a januári iraki választások után egészen más megítélés alá esett volna a magyar katonák kivonása.

- A magyar kormányt leszámítva alig akad már olyan politikus Európában, aki komolyan tudna hinni abban, hogy az iraki választások igazi változást hoznak majd, ha lesznek egyáltalán.

- Ha már katonákról esik szó: a Fidesz kevésbé egyértelműen politizált a sorkötelezettség eltörlésének a kérdésében.

- Másként gondolom. Nagy öröm, hogy a sorkatonaság általunk már 2000-ben kezdeményezett eltörlését sikerült alkotmányos módon rendezni. Ez utóbbi momentumon volt a hangsúly, mert nem volt értelme olyan félmegoldásba belemenni, amely nem lett volna összhangban az alkotmánnyal, hiszen azt az Alkotmánybíróság megsemmisítette volna, és minden kezdődhetett volna elölről. Ez a veszély most nem fenyeget, ami viszont továbbra is aggodalomra ad okot, az a Magyar Honvédség helyzete. Modernizációról és fejlesztésről már szó sem esik, kizárólag felszámolásról, szűkítésről, csökkentésről. Nincsen vita abban, hogy a Magyar Honvédséget át kell alakítani, mint ahogy az is helyénvaló elképzelés, ha az ember nádtető helyett cseréptetőt akar a házára. De ehhez nem elég leszedni a nádtetőt, márpedig a honvédség vonatkozásában a kormány eddig jutott, és itt meg is állt.

- Ezzel meg is érkeztünk a jövő évi költségvetéshez. Elfogyott a pénz, vagy rosszul van elosztva?

- A kormány egyszerre hajtotta végre mindkét bravúrt. Költségvetés helyett kidolgoztak egy üzleti tervet, de már most különböző pénzügyi trükköket hajtanak végre, hiszen az államháztartás helyzete tarthatatlan. Hatalmas késéssel fizetik vissza az áfát, a közalkalmazottaknak a 13. havi fizetést csak karácsony után, jövőre utalnák át, ami önmagában is jól jelzi, hogy milyen szemlélettel közelítenek az emberek mindennapi problémáihoz. Eközben csökkent a reálbérek értéke, a minimálbért oly módon emelnék meg, hogy az emelés még az infláció szintjét sem éri el, az általuk oly sokszor emlegetett adócsökkentéseket úgy alakították ki, hogy alig van olyan sáv, amelyben igénybe lehetne venni őket, ellenben három új adónemet raktak a vállalkozók nyakába, a helyenként drasztikus mértékű illetékemeléseket pedig mindenki meg fogja érezni. Egy vállalkozás- és munkaellenes költségvetést hoztak össze, ami azonban sajnálatos módon bár, de illik a kidolgozóihoz. Ugyanis a végeredmény néhány üzletember és néhány cég költségvetése lett, nem Magyarországé.

Magyar Nemzet - fideszfrakcio.hu