Mielőtt a tartalmi kérdéseket elkezdenénk megbeszélni, a Fidesz nem akarta ezt a népszavazást, sokan azonban hozzá kötik ennek a népszavazásnak a kudarcát vagy sikerét. Ez egy kényelmetlen vagy kellemetlen állapot a párt számára?

Általában aminek nincs ésszerű magyarázata, az sohasem kellemes vagy legalábbis csak nagyon ritkán. Valóban, egyiket sem mi kezdeményeztük. Ezek valódi népszavazások abban az értelemben, hogy nem valamelyik politikai párt kezdeményezte és használta ezt az alkotmányos eszközt, hanem valóban a nép vagy a nép valamelyik szervezete indította meg. Az egyiket a Munkáspárt, amelyik nem egy parlamenti alakulat, a másikat pedig a Magyarok Világszövetsége. Ha úgy tetszik, a nép él azzal a jogával, amit az Alkotmány egyébként garantált a számára.

Sokakat sikerült a témák mögé állítani.

Néha nem értem a szakmabelieket. Kicsit megvetéssel nyilatkoznak az emberekről, akik több százezren aláírták ezeket az íveket. Az emberek négyévente nem arról szoktak szavazni, hogy minden hatalmat átadnak a parlamentnek, hanem fölkérik a parlamenti képviselőket, hogy hozzák meg a szükséges törvényeket, de fönntartják az emberek maguknak azt a jogot, hogy ha valamiért szükséges, akkor ők maguk kezdeményezzenek döntéseket. Most ez történt. Szerintem ez pozitív jel. Nem érdemes az embereket bírálni a kérdés esetleges esetlenségéért.

Pont ezt szerettem volna megkérdezni, hogy mennyire tartja értelmezhetőnek, értelmesnek, jól megválaszolhatónak ezeket a kérdéseket?

Pontosabban is lehetne fogalmazni, de a kérdések alkalmasak arra, hogy az emberek döntést tudjanak hozni. Általában népszavazást tartani szakmai kérdésekben nem nagyon érdemes, mert azoknak az áttekintése, megértése speciális fölkészültséget igényel.

Ez ilyen kérdés?

Ezek olyan kérdések, amelyeket lélekből is meg lehet közelíteni. Tehát mondhatjuk úgy, hogy erkölcsi természetűek vagy szívügyek.

Mégis sok vita van. Kettős állampolgárság... Lassan elveszünk az információk, nyilatkozatok, hatástanulmányok, a tények szürke tengerében.

Arról szavazunk - ha a kórház-privatizáció ügyét vesszük előre -, hogy köztulajdonban maradjanak-e Magyarországon a kórházak, és ezúton is ki akarjuk-e fejezni azt az akaratunkat, hogy az egészségből nem lehet üzleti kérdést csinálni, és ezért minden magyar állampolgárnak bizonyos minőségű és színvonalú ellátás jár. Ez nem lehet vagyoni helyzetének a függvénye. Nagyjából erről szól az első kérdés.
A másik, a kettős állampolgárság pedig úgy fogalmazható meg, hogy visszaadjuk-e azoknak a határon túli magyaroknak a magyar állampolgárságot, akiktől valamikor valamiért elvették. Adjunk-e nekik abból a szabadságból, amellyel mi a rendszerváltás óta rendelkezünk? Azt hiszem, hogy így lehet összegezni ezeket a kérdéseket.

A kormánypártok azzal támadják Önöket, hogy a Fidesz gyakorlatilag útlevélkérdéssé silányítja az egész ügyet, és hogyha megnézzük az ebben a témában készült Fidesz-szórólapot, akkor egy útlevelet látunk. "Útlevél Európához" címmel jelent meg a szórólap is. Ebben persze úgy fogalmaznak, hogy jelképes és szó szerinti értelemben adjunk útlevelet a határon túli magyaroknak.Jelképes értelemben hogyan lehet a határon túli magyaroknak útlevelet adni?

Nem hiszem, hogy silányítaná az ügyet, hogyha egy útlevélhez hasonlítanánk a döntés tétjét. Egy útlevél maga a szabadság. Ha valaki, mi tudjuk. Tehát lehet-e utazni vagy nem lehet utazni. Megmondja-e nekünk az állam vagy valamelyik hatósága, hogy elhagyhatjuk-e az országot vagy nem, és ha igen, mennyi időre és így tovább. A szocializmus idején mindannyian végigszenvedtük ezt. Ráadásul az útlevél az egy közösség. Az azonos útlevéllel rendelkező emberek tartoznak egy állampolgári közösséghez, akármelyik pontján éljenek is a világnak. Ilyen értelemben szabadságot, összetartozást, együttérzést, együvé tartozást, összefogást szimbolizál az útlevél. Sokkal több mindent fejez ki, mint az ember gondolná. Kétfajta népszavazást lehet tartani. Az egyik az, amikor a Parlament meghozott egy törvényt, részletszabályokat is megalkotott, és utána vagy ő maga megkérdezi a népet, vagy a nép igényt tart arra, hogy véleményt mondjon, akarja-e ezt a törvényt, vagy nem. Most nem erről van szó, mert a kettős állampolgárságról szóló törvényt még nem alkottuk meg. A másik fajta népszavazás az, amikor megbízzák a parlamenti képviselőket valamivel, fölhatalmazzák őket arra, sőt, kötelezik őket arra, hogy valamit tegyenek. Most erről van szó. Most arra fognak bennünket kötelezni, reményeink szerint, a tisztelt magyar választópolgárok, hogy alkossuk meg a kettős állampolgárságról szóló törvényt. És a részletszabályokat majd abban a törvényben kell meghatároznunk. A szocialisták nemje azért tűnik számomra egy logikátlan magatartásnak, mert az állampolgárságról szóló törvény kétharmados. Ezért senki sem tudja az akaratát a másik félre kényszeríteni. Sem mi a szocialistákra, sem ők ránk. Ezért tulajdonképpen nincs kockázata annak, hogyha a szocialisták igent mondanak. Tehát, ha Magyarország polgárai ma IGEN-t mondanak, akkor semmifajta terhet nem vesznek a nyakukba, csupán rábízzák a képviselők bölcsességére, hogy a magyar állampolgárságról szóló új törvényt alkossák meg. És nyilván föltételezhetik rólunk - legalábbis én szeretném, ha kinéznének ennyit belőlünk a választópolgárok -, hogy senki sem akarja tönkretenni az országot, hanem mindenki azt akarja, hogy mindannyian jobban tudjunk élni és boldogulhassunk. Tehát nyugodtan ránk bízhatják ennek a törvénynek a megalkotását.

Az elmondottak fényében hiába is tenném fel a kérdést, hogy a Fidesz milyen jogokat adna a határon túli magyaroknak, hogyha sikeres lenne ez a népszavazás, illetve milyen kötelezettségekkel terheli őket.

Nem az a kérdés, hogy a Fidesz mit adna, mert ezt nem a Fidesznek kell eldöntenie. Még csak nem is a Magyar Parlamentnek. Az már csak rá fogja ütni a pecsétet az én fölfogásom szerint. Valójában arról van szó, hogy össze kell hívni a Máért-et, és a határon túli magyarokat bele kell vonni a róluk szóló törvény megalkotásába. Ezért nem tartom bajnak, hogy bizonyos részletkérdések még nem kidolgozottak, mert ezeket először a határon túli magyarokkal megvitatva kellene megvitatni. Az emberek arról mondanak véleményt, hogy akarják-e, hogy az a közösség, amelyet a történelem viharai szétvertek, az ismét egy közösség legyen. Adjunk-e a szabadságunkból a határon túli magyaroknak. Arra mondanak igent vagy nemet, hogy az összetartozásunkat megerősítsük-e vagy sem.

Státusztörvény, Magyar Igazolvány...Hogyan lehet a kettős állampolgárság témakörével ezeket a témákat összehozni, azon kívül, hogy egyfajta ugródeszka lenne a Magyar Igazolvány az itteniek szerint?

Ha olyan emberekről van szó, olyan magyarokról, akik nem Magyarországon tartózkodnak, tehát úgy állampolgárai Magyarországnak, hogy Ausztráliában élnek, az Egyesült Államokban vagy éppen Erdélyben, akkor általában Magyarországon akkor vehessenek igénybe szolgáltatásokat, ha Magyarországon adót, járulékot fizetnek. Ez egy rendező elv, amelyet bátran elfogadhatunk. Az emberek többsége ezzel egyetért, a szocialisták sem ellenkezik.

Egy kicsit azért ellenkezik a megnyilvánulásaik alapján. Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője írt egy levelet Áder Jánosnak. Ő is előhozza ezt az útlevélkérdést. Ami érdekesebb, hogy a Fidesz adó és járulék befizetéséhez kötné az állampolgárság megszerzését?

Tévedés, az állampolgárság megszerzését nem kötnénk ehhez. Éppen arról van szó, hogy ha valaki kéri az állampolgárságot és megfelel bizonyos föltételeknek, akkor megkapja az útlevelet, és ezzel bizonyos jogokat. Akkor kap nyugdíjat, hogyha egyébként nyugdíjjárulékot fizet, hogy mondjak rögtön egy példát. Vagy mondok egy másik példát. Ha nem tartózkodik Magyarországon, nincs állandó lakhelye Magyarországon, akkor hiába állampolgár ma is, nem szavazhat.

A szocialisták éppen azt mondják, hogy ezen az alapon Magyarországon is kiesnének az ellátottak köréből a nyugdíjasok, a kiskorúak, a munkanélküliek és a gyesen lévő kismamák.

Ha Lendvai Ildikó asszony itt volna, akkor azt mondanám neki: kedves Ildikó asszony, arra kérem, ne tessék szamárságot beszélni, ez egy komoly ügy. Mulatságos fölvetés, hogy Magyarországon lenne akár csak egyetlen épelméjű ember is, aki azt szeretné, hogy akár nyugdíjasokat, akár bárki mást megfosszanak az életföltételeiktől. Tehát most komoly dologról beszélünk, nem érdemes pártpolitikai vitává silányítani ezt az ügyet, és ilyen hajánál fogva előrángatott véleményekkel riogatni az embereket. Van elég baja a magyaroknak, nem érdemes riogatni őket ilyen szamárságokkal.

Kövér László beszélt a Parlamentben a demográfiai helyzetről, ami valóban tragikus.Feltette a kérdést, hogy majd a kínaiak, az arabok vagy a törökök fogják évtizedek múlva a magyar gazdaságot eltartani. Ezt lehet úgy értelmezni, mint váltást a Fidesz politikájában? Korábban azt szorgalmazták, hogy a határon túli magyarok maradjanak a szülőföldjükön. Most ez úgy módosul, hogy jó, ha ott maradnak, de az sem baj, ha jönnek?

A szülőföldön való maradás fontos. Aztán hogy melyik magyar hogyan dönt, mozdul, nem mozdul, ennek a megítélése, nem ránk tartozik, hanem arra, aki egy ilyen nehéz döntés elé kerül. Én azt tudom mondani, hogy amikor bevezettük a státusztörvényt, akkor azzal riogattak a szocialisták, hogy huszonhárommillió román fogja ellepni Magyarországot, és hogy a magyarok elhagyják a szülőföldjüket. Ha Ön megnézi ezzel szemben a valóságot, akkor azt látja, hogy a státusztörvény bevezetését követően a Magyarországra áttelepülők száma csökkent. És ez fog történni az állampolgársággal is. Ha az állampolgárságot bevezetjük, akkor a Magyarországra áttelepülő határon túli magyaroknak a száma nem nőni fog - mint ahogy ezt a szocialisták ilyen rossz látomásként előrevetítik -, hanem inkább csökkenni fog. Az élet tényei mintha ezt igazolnák. Tehát státusztörvény után csökkent az áttelepülők száma. A Szlovákiában élő magyarok, a felvidéki magyarok rendelkeznek ma európai uniós tagsággal, ezért ők átözönölhettek volna már - mind a hatszázezren - Magyarországra. Nem történt ilyesmi, sőt, aki átjár onnan dolgozni, az is busszal jön, este pedig hazamegy. Tehát az élet tényei azokat a riasztó látomásokat, amelyeket a szocialista barátaink időnként a magyar polgárokat megriasztva fölfestenek, nem igazolják. Az élet tényei higgadt, nyugodt mérlegelést és IGEN szavazatot indokolnak.

Lehet-e vagy kell-e a fogyatkozó magyar népességet a határon túli magyarok köréből pótolni?

Ha a fogyatkozó népesség erkölcsi parancsot jelent a magyarországi képviselőkre és döntéshozókra - szerintem jelent ilyet -, akkor nekünk nem az áttelepülés segítésében, nem vendégmunkásokban, hanem egy jó családpolitikában kell gondolkodnunk, és ebben kell megadnunk a választ. Hiszek abban, hogy - elsősorban francia példákat fölhasználva, meg néhány buta szabályt, amely Magyarországon ma a fiatalokat a családalapításban hátráltatja, hatályon kívül helyezve - lehet Magyarországon olyan családpolitikát folytatni, hogy saját erőnkből képesek legyünk a rossz tendenciákat megfordítani.

Mibe kerül a határon inneni magyarságnak, ha a kettős állampolgárságról szavaz az ország igennel? A Magyarok Világszövetsége százmilliárdos aktívumról, pozitívumról beszél, a kormánypártok több százmilliárdos kiadásról. A Fidesz készített ilyen számításokat?

A kormánypártok különböző számokról beszélnek, és - hogy egy klasszikust idézzek - kisgömböc módjára hízott ez a szám. Ezt kezdték százmilliárddal, aztán ebből lett háromszáz-, ötszáz-, nyolcszáz-, a jó ég sem tudja már, hogy pontosan hol tartanak. Ezek komolytalan dolgok. Ezek arra jók, hogy az emberekbe kétséget ébresszenek. Az IGEN-nel dönteni akaró emberek fülébe beletegyék a bogarat, és kétségeket ébresszenek bennük, mert az én benyomásom az, hogy az emberek nagy többsége egyébként IGEN-nel szeretne szavazni, csak most elbizonytalanodott az egymásnak ellentmondó információk miatt. A kettős állampolgárság a magyar adófizetők számára egyetlen fillér plusz kiadást nem fog jelenteni, mert még az útlevélért is, amit majd meg fognak kapni az új magyar állampolgárok, fizetni kell illetéket, még azon is haszna van a magyar államnak, nem pedig kiadása. Összességében pedig a bővítés jelentős előnyökkel jár - mármint a magyar állampolgárok számának bővítése. Ugyanis Magyarország gazdasági határait kitolhatjuk. Létrejön egy olyan gazdasági térség, amely sokkal erősebb lesz, mint a jelenlegi tízmilliós magyarországi piac.

Miért kell ehhez állampolgárság?

Nehéz úgy gazdasági együttműködést kialakítani, hogy a délvidéki magyaroknak - ma ez a helyzet - csak vízummal lehet belépniük Magyarország területére. Az üzlethez szabadság, mozgás, mobilitás, akadálytalanság szükséges. Ezt az állampolgárság segíti. Ráadásul arról nem is beszélve, hogy Budapest is könnyebben válhat a régió pénzügyi-gazdasági központjává, hogyha sokkal több megtakarítás, bankbetét, biztosítás, miegyéb köttetik Budapesten, illetve érkezik Budapestre.

Leragadtunk egy kicsit a kettős állampolgárságnál; van egy másik érdekes kérdés is: kórház-privatizáció. Ön szerint kellőképpen tisztázott-e fogalmilag, hogy mit jelent a privatizáció az egészségügyben? Tehát milyen tulajdonosi körről, milyen tulajdonhányadról beszélünk, amikor egészségügyi intézmények privatizációjáról szólunk?

Egy világos eligazítást kapnak majd a parlamenti képviselők, a kormányzat, a mindenkori döntéshozók a népszavazás után. Az emberek valószínűleg azt fogják mondani - erre buzdítanám őket, én magam is így fogok majd szavazni -, hogy ne engedjük, hogy a kórházakat magánkézbe adják. Ez nem azt jelenti, hogy Magyarországon nem lehetnek magánkórházak. Ma is szabad kórházat építeni. Tehát ha egy üzletember úgy gondolja, hogy ő a pénzét egy magánkórházba szeretné fektetni, akkor fölépít egyet, és elkezdi működtetni. Ha jól csinálja, talán még haszna is lesz rajta. De egy dolgot nem szabad megengedni, hogy a már meglévő kórházakat megvásárolják. Tehát a döntés azt fogja eredményezni, hogy a tulajdon, a kórházak tulajdoni joga a közösségé marad, vagy az államé, vagy pedig az önkormányzatoké. Hol milyen tulajdonlású a kórház.

Egy ilyen döntés esetében az állam el tudja majd végezni az egészségügyben rá háruló feladatokat? Tehát honnan lesz tőke, hogyan lesz pénz az egészségügyi ellátás, a megelőzés fejlesztésére?

Az államnak ez a dolga, és hogyha egy kormány ezt nem tudja jól ellátni, akkor nem alkalmas arra, hogy az országot irányítsa - kezdjük talán innen -; másodsorban én úgy érzem, hogy ésszerűen lehet forrást bevonni az egészségügybe. Nekünk erre nézve volt törvényünk, tehát a polgári kormány idején született egy törvény, amely non-profit célú forrásbevonást lehetővé tett az egészségügyben, még a kórházak világában is. Sajnos elvesztettük a választást, és így aztán ezt a törvényt az új szocialista-szabaddemokrata kormány, amint tudta, hatályon kívül helyezte. Nem akarom őket megbántani, de szerintem azért, hogy a haszonelvű befektetések előtt megnyissa a lehetőséget. Én ezt azért nem támogatom, mert nyilvánvalóan valakinek a befektetés profitját ki kell fizetni. Olyan tőkést én még nem láttam, aki azért fektetett volna be, hogy ne kapjon profitot a befektetése után. Azt pedig valakinek ki kell fizetni. Vagy a társadalombiztosítás fizeti ki - azt mi fizetjük egyébként, akkor emelkedni fog annak a díja -, vagy pedig fizetni kell a szolgáltatásokért, ahogyan az utóbbira számos helyen van példa. A kórházak eladása sehol nem oldotta meg az egészségügy problémáját. Nem javaslom a tisztelt magyar polgároknak, hogy erre az útra lépjünk. Tartsuk meg a kórházainkat köztulajdonban.

Történt más is az elmúlt héten, időközi választás volt Sopronban, illetve Szécsényben. Itt két számot mondanék: harminc százalék, illetve húsz százalék. Harminc százalék, ennyi volt nagyjából a részvétel mindkét helyen, és húsz százalékot, durván húsz százalékot vert a Fidesz az MSZP-re.

Olyan jól esik mondani, bocsánat, huszonhármat.

Mit mondanak ezek a számok Önnek?

Ez egy formás közvélemény-kutatás.

Általában a közvélemény-kutatási eredmények mást mutatnak, hogyha megnézzük a különböző intézeteket.

A mi szakmánkban nagyon nehéz válaszolni arra a kérdésre, hogy pontosan minek is higgyen az ember. Tehát melyik fölmérést vegye komolyan, melyik elemzésre érdemes odafigyelni. Egy dolog biztos, hogy egy időközi választás - ráadásul ha kettő is van belőle egy időben -, az egy komoly fölmérés, adat, információ. Arról szól, hogy az emberek szeretnének változtatni.

A Fidesz tárgyal visszalépésekről, a második fordulóban más jobboldali erőkkel?

Ez mind a két helyen, tehát Szécsényben is és Sopronban is, ahol szeretném is biztatni mind a soproni, mind a szécsényi polgárokat, hogy legyenek kedvesek és minél nagyobb számban menjenek el választani, ezt a helyi kampányokra bíztuk. Tehát nincs központi utasítás, ezt a helyi jelöltek és helyi kampányfőnökök, az aktivisták, a Fidesz-csoportok közösen döntik el. Elég erősnek bizonyultunk, úgy látom, egyedül is az első fordulóban. Szeretném is megköszönni a választópolgároknak, mind Szécsény és környékbeli településeken, mind pedig Sopronban és a mellette lévő néhány faluban, hogy kitüntettek bennünket a bizalmukkal. Igyekszünk majd megszolgálni.

Szóba kerültek a közvélemény-kutatások és ehhez kapcsolódóan ejtsünk szót egy kicsit az úgynevezett Gyurcsány-jelenségről, ami sokak szemében pozitívum, egy ilyen jelenség, mások szemében esetleg természeti katasztrófával ér fel. Az országos vidéki sajtó, rádiók, televíziók nagyon sok olyan kommentárt közölnek - és ebben talán van is valami -, hogy a Fidesz talán nem találta meg az ellenszerét ennek a bizonyos Gyurcsány-jelenségnek, tehát gyakorlatilag tehetetlen ezzel a jelenséggel szemben. Az látható, hogy a miniszterelnök a kommunikáció nagyon sok szintjén uralja a terepet. Most tényleg arról van szó, hogy a Fidesz tehetetlen vagy netán csak közömbös vagy esetleg taktikus. Tudnak valamit?

Miazzal foglalkozunk, amivel kell. Azt sem értem pontosan, hogy miről beszélgetünk, tehát mit nevezünk ilyen jelenségnek, amit Ön mond. Ezek ufók szoktak, ilyen jelenségek lenni, meg ilyen légköri jelenségek. Az fontos, hogy mi sohase tévesszük el, hogy mi a dolgunk. A parlamenti képviselőknek az a dolguk, egy politikai pártnak az a dolga, hogy az embereket érdeklő fontos problémákkal foglalkozzon. Mi nem a szocialistákkal vívunk küzdelmeket. Ez csak a látszat. Ez a fölszín. Mi problémákkal küzdünk. Nem olyan egyszerű a magyar médiavilágban, egyáltalán azon keresztül eljuttatni az embernek a véleményét. Különösen nem hasonlíthatók össze az eszközeink a kormányzatéval. De azért próbálkozunk. Azért a választási eredmények - az időköziek - talán nem függetlenek a teljesítménytől, amit bemutattunk, ráadásul, még egyszer mondom, nem ilyen parajelenségek az érdekesek, amiket Ön itt szóba hozott, hanem azt gondolom, hogy inkább azok az ügyek, hogy mi lesz a költségvetésben? Most tényleg be akarják-e zárni azt az ezeregynéhány iskolát és óvodát, amit gondolnak, hogy az egészségügyi dolgozók akkor most sztrájkolnak, nem sztrájkolnak, mi lesz a jövőjük. A mi kérdésünk az az, hogy tovább gyengítik-e a forintot, ami leértékeli a fizetéseket, meg a nyugdíjakat. A kérdés, amivel nekünk foglalkozni kell, az úgy hangzik, hogy mi lesz az agrártermelőkkel, akiket, úgy tűnik, mint hogyha megtévesztettek volna, és nem kapják meg a támogatást, ami járt volna nekik. Na, ezek azok a kérdések, amikkel foglalkozni kell. Lehet más kérdésekkel is foglalkozni, ilyen parajelenségekkel, és akkor átmenetileg lehet jól szerepelni. Hosszútávon az emberek érdekét szolgálva bizalmat összegyűjteni és az ország javára cselekedni, az emberek érdekében tenni akkor lehet, ha nem esünk csapdába, nem foglalkozunk ilyen jelenségekkel, csak és kizárólag a valóságos élet problémáira összpontosítunk. Én ezt tanácsolom magunknak, és ezt tanácsolom a tisztelt nézőknek.

hirtv.net - fideszfrakcio.hu