1841. szeptember 21-én született Vendée tartományban, Mouilleron-en Pareds városkában. Apja, az 1848-as forradalom támogatója, rendíthetetlen republikánus volt, aki továbbadta politikai nézeteit fiának. Clemenceau hamar összeütközésbe került III. Napóleon rendszerével: párizsi orvostanhallgató korában Le Travail címmel lapot adott ki, amelyet a rendőrség egy 1848-as megemlékezésre felhívó cikke miatt betiltott, Clemenceaut pedig 73 napra fogdára ítélték.
Ez nem szegte kedvét, újabb lapot indított, de azt is elkobozták. Clemenceau diplomája megszerzése után négy évre az Egyesült Államokba utazott. Ott tanári állást vállalt, egyik tanítványát el is vette feleségül. 1869-ben tért haza, és szülőmegyéjében kezdett praktizálni, majd a császárság bukása után belevetette magát a nagypolitikába. 1871-ben Párizs Montmartre kerületének polgármestere lett, a Bordeaux-ban ülésező Nemzetgyűlés radikális képviselőjeként hevesen kirohant a németek által Franciaországra kényszerített "megalázó" béke ellen. Hazafiúi hevülete a Párizsi Kommünig hajtotta, de nem tudott közvetíteni a Kommün vezetői és a Nemzetgyűlés között, inkább lemondott.
1876-ban radikális-republikánus színekben lett ismét képviselő és a szélsőbal vezéralakja. Agresszív vitastílusa, megjelenése nyomán ekkor érdemelte ki a "Tigris" nevet. 1893-ban elvesztette mandátumát, miután belekeveredett a Panama-csatorna körüli botrányba, és megvádolták azzal, hogy a britek szolgálatában áll. Kilenc évig az újságírásnak szentelte magát, de 1902-ben szenátorként tért vissza (holott korábban a felsőház eltörlését követelte), négy évvel később belügyminiszter, 1907-től miniszterelnök lett. Könyörtelenül eltaposta a sztrájkokat, tüntetéseket, ellenséges viszonyba került a szakszervezetekkel és a szocialistákkal, annál jobb kapcsolatokat ápolt viszont Nagy-Britanniával. Kormánya 1909-ben megbukott. Clemenceau ellenzékből is állhatatosan támadta a németeket, és sürgette a felkészülést a szerinte szükségszerűen bekövetkező nagy leszámolásra, a revánsra.
Az első világháború kitörése után szenvedélyesen agitált a háború mellett, kárhoztatta a pacifistákat, vagy akiket annak vélt. Célkeresztjébe került többek között Joffre marsall, a hadsereg vezérkari főnöke és a béketárgyalásokat felvető Louis Malvy belügyminiszter.
1917-ben, hetvenhat évesen kapta meg második kormányfői megbízatását. Koalíciós kormányának egyetlen célja a háború megnyerése volt. Minden egyebet ennek rendelt alá, nem kegyelmezett a békét megpendítőknek, a szerinte árulóknak. Keresztülvitte szövetségeseinél az egységes főparancsnoki poszt létrehozását, azt is elérte, hogy erre a francia Ferdinand Focht nevezzék ki. Élete álma 1918. november 11-én teljesült be, amikor a hazáját 1871-ben megalázó, most megvert németek aláírták a tűzszünetet.
Clemenceau számára azonban kiderült, hogy a békét sokkal nehezebb megnyernie, mint a háborút. A Párizs környéki békék megkötésekor Németország minél teljesebb megalázására és meggyengítésére törekedett, maximális céljait- a Saar-vidék annektálása, a Rajna bal partjának független állammá szervezése, az 1772-es határok közti Lengyelország visszaállítása - azonban nem sikerült elérnie.
A francia politikus éles összeütközésbe került az általa idealistának tartott Woodrow Wilson amerikai elnökkel és Lloyd George brit kormányfővel. Lloyd George túl keménynek tartotta a "Tigris" javaslatait, és azt mondta, azok a bolsevizmus karjaiba kergetik Németországot. Clemenceau szerint viszont Lloyd George a bolsevizmust vinné Franciaországba. Bár elképzeléseinek többségét rá tudta erőszakolni tárgyalópartnereire, kénytelen volt kompromisszumokat kötni.
Clemenceau javasolta, hogy a német békét 1919. június 28-án a versailles-i palota Tükörtermében írják alá, éppen ott, ahol 1871-ben I. Vilmost német császárrá kiáltották ki. Bár visszaszerezte Elzászt, a magát mellőzöttnek érző francia Nemzetgyűlés ellene fordult, s az 1919-es választások után egyre erősebb kritikák érték. Az 1920. januári elnökválasztáson vereséget szenvedett, lemondott a miniszterelnökségről és a politikáról. Visszavonult Vendée-ba, utazgatott (nyolcvanadik életévén túl még tigrisre vadászott Indiában, három hét alatt harminc beszédet mondott Amerikában, felkereste a háború csatáinak helyszínét). 1929. november 24-én halt meg párizsi otthonában.
Clemenceau neve Magyarországon rosszul cseng, hiszen nevéhez fűződik a trianoni békeszerződés. A legenda úgy tartja, személyes okokból viseltetett ellenszenvvel a magyarok iránt. Csaknem teljesen kielégítette a Magyarországgal szemben támasztott csehszlovák, román és szerb területi követeléseket.
Ma számtalan intézmény, utca viseli nevét Franciaországban, továbbá egy kanadai hegycsúcs, és róla neveztek el egy francia repülőgép-hordozó anyahajót.

MTI - fideszfrakcio.hu