Eközben az ukrán fővárosban rendőrök százai zárták le az elnöki palota felé vezető utat, s védik a középületeket. Mint az tehát jó előre várható volt, megkezdődött az elnökválasztás harmadik menete. Ebben a helyzetben senki sem lepődhet meg, ha a tapintható feszültség összecsapásokba torkollik.
A tét óriási. A Kelet és Nyugat között őrlődő Ukrajna az évtizedes sodródás után képes-e saját kezébe venni sorsát, marad-e a kleptokrata, oligarchikus rendszer, avagy áttör az őszi ködön a nyitottságot, átláthatóságot ígérő új gondolkodás, s meggyökerezik a polgári társadalom. Két, egymástól földrajzi, politikai és mentális értelemben is élesen elkülöníthető világ néz most farkasszemet.
Ezek a különbségek mára lényegében kettészakították Ukrajnát. Nyugat- és Kelet-Ukrajna ellentétét egyesek az ortodoxia és a katolicizmus szembenállásában, Oroszország és a monarchia örökségének eltérő voltában látják. Mások a jobb- és baloldal egymásnak feszüléseként írják le a jelenlegi állapotot.
Bonyolítja a helyzetet, hogy eközben a posztszovjet térség feletti befolyásért folytatott küzdelem legújabb csatatere is az e szempontból kulcsországnak számító Ukrajna. Ennek talán leglátványosabb jele, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök mindkét választási forduló előtt ellátogatott e szomszédos országba, nyíltan kiállva Viktor Janukovics mellett.
Ezzel ugyan az elemzők többsége szerint nem hozott olyan sok szavazatot, mint azt sokan gondolják, tény azonban, hogy a Viktor Juscsenko mögött felsorakozott Nyugat néhány kivételtől eltekintve (ezek közé tartozik a leginkább látványos lengyel kiállás mellett Orbán Viktor kijevi útja is) meglehetősen visszafogott a leginkább az európai értékeket képviselő jelölttel szemben. Ennek legfőbb oka, hogy Európa vezető országainak látóköréből egyelőre kiesik Ukrajna.
Mindezek ellenére a választásokat valójában az döntötte el, hogy Janukovics és az őt jobb híján előtérbe toló erők gátlástalanul visszaéltek a kezükben lévő hatalommal, s a választások a megfélemlítés légkörében zajlottak. Az országot uraló klánok mindent bevetettek, még amerikai exszenátorokat is megvettek, működött a "kék cédulás" rendszer, így a kormányfő hitbizományának tekinthető Donyec-medencében a részvételi arány néhol még a száz százalékot is meghaladta.
A szovjet korszakot idézte mindez, amihez járult, hogy a végsőkig felfokozott hangulatban valójában is minden korábbit felülmúló volt a részvételi arány, s Kelet-Ukrajnában sikerült a leginkább mozgósítani a választókat.
E felfokozott hangulatban most az a tét, hogy a választási bizottság által kihozott vesztesek az utcára vonulva képesek lesznek-e bizonyítani, valóban nyertek-e a szavazófülkékben. Segítségükre lehet (s a harmadik menet erről is szól), hogy a nemzetközi közösség elismeri-e demokratikusnak a voksolást, s ami még fontosabb, meddig lesz hajlandó elmenni a nyomásgyakorlásban. Addig is Ukrajna ott tántorog a polgárháború szélén. Csak remélni lehet, hogy Európa e részén vér nélkül is győzhet a demokrácia.

Stier Gábor; Magyar Nemzet

mno.hu - fideszfrakcio.hu