Nem kér bocsánatot Gyurcsány Ferenctől?

Nem látok rá okot.

Akkor rágalmazásért beperli Önt - ha nem tudja bizonyítani állításait. Elég nagy vihart kavart, hogy azt mondta: a Nemzeti Tankönyvkiadót "átjátszották" a miniszterelnök egyik üzleti partnerének.

Szomorú dolognak tartom, ha az ország miniszterelnöke indulatosan fenyegetőzik, majd a pénzügyminisztere mögé bújik a nyílt vita elől. Miről is van szó? A vevő személyéről és az eladás módjáról. A vevő: Erdős Ákos, a Láng Holding tulajdonosa. Azt állítottam, hogy az illető úr Gyurcsány Ferenc üzleti partnere. Ma is fenntartom, mert igaz: jelenleg ő tulajdonolja Gyurcsány Ferenc két korábbi cégét, a Perfect Rt.-t és a Perfect Akadémia Kht.-t. De az eladás módja önmagában is példátlan. Nincs rendjén, hogy tizenöt érdeklődőből, tizenhárom pályázóból első körben nyolcat kizárnak, a maradék ötből az eljárás során kettő visszalép, majd az utolsó háromból kettőt formai okok miatt zárnak ki, s egyetlen versenyző "versenyzik" önmagával. Gratulálok. Nincs rendjén az, hogy az első körben megismert, legmagasabb kínált árhoz, a 4,2 milliárd forinthoz képest egymilliárd forinttal kevesebbért jut hozzá a vevő a tankönyvkiadóhoz. S az sem, hogy a kétfordulós versenyben az ár nem fölfelé megy, hanem lefelé. Erre nem tudok példát a privatizáció elmúlt évtizedéből. A verseny korlátozásának kisstílű példája ez. Úgy látom, a kialakult helyzet - ha nagyon udvarias vagyok, a látszat - igen visszás és kényelmetlen Gyurcsány Ferenc számára.

"Bizniszbaloldali" - mit jelent pontosan?

Micsoda?

A Fidesz és a Fidelitas képviselői nevezték így Gyurcsány Ferencet.

Tényleg ilyeneket mondanak? Nem hallottam még ezt a szójátékot.

A "bizniszbaloldali" retorika nem áll távol a Fidesz "bankárkormányozásától", a "milliárdos világproletározástól".

Ahogy elnézem, valóban nem áll távol. Az egykori bankelnök Medgyessy Péter miniszterelnöksége a múlté. Gyurcsány Ferenc üzletember, remélem, ezen nincs mit szégyellnie. A probléma az, hogy az ország irányításához is üzletemberként viszonyul. Az üzletember pedig abban a hibában szenved, hogy mindenütt csak a hasznát nézi.

Ez baloldali sajátosság lenne?

A baloldalhoz ennek az üzleti logikának nincs köze.

A kettős állampolgárságról szóló és a kórház-privatizációs népszavazás a szocialisták számára - Ön szerint - pénzkérdés.

Ha megengedi, azt mondtam: nem lehet mindent csak pénzzel mérni. Vannak fontosabb dolgok, a szabadság, a gyerekeink boldogulása, az egészség. Népszavazást nem szakpolitikai részletkérdésekről, hanem általában elvi, erkölcsi dilemmáról szoktak tartani.

A lélek és az ész küzdelme - Gyurcsány Ferenc legalábbis ezt mondja.

Szerintem az ész és szív is az igen mellett szól, de meghagynám neki az ilyen megfogalmazást. Tizenöt évvel a rendszerváltoztatás után szinte törvényszerű, hogy felvetődik a kérdés: hol a piacgazdaság, az üzleti szemlélet határa? Mindent ez alá rendelünk, vagy például az egészségügyben fontos a szolidaritás érvényesítése a szegényebbek, a nyugdíjasok, a nagycsaládosok, a romák, a nincstelenek iránt? Képes-e összefogni az unióba már felvett Magyarország az ebből kimaradt határon túliakkal? Az összefogásban rejlő lehetőségek állnak szemben a szűkös költségvetési, pénzügyi szemlélettel.

Az 537 milliárdra kalkulált költségvetési kiadással...

Azok a kormányzati számítások, melyekkel naponta állnak elő a miniszter urak, abból indulnak ki, hogy az "igen" döntés után tömegével költöznek majd ide a határon túliak. Lássuk világosan: eddig is jöttek - évente hét-nyolcezer ember -, és állampolgárságot kaptak. Mi változna? Mire vonatkozik a népszavazás? Arra, hogy akkor is állampolgárságot kérhet valaki, ha nem települ át. A határon túli magyar szervezetek véleménye szerint nem növeli, hanem csökkenti a bevándorlás ütemét ez a változás. Mi velük értünk egyet. Az egymással szemben álló szemléletmód elég élesen kirajzolódik a kórház-privatizációs vitában is.

Az is erkölcsi dilemma?

A kérdés az, kik vagyunk mi? Elszigetelt individuumok élik az életüket a verseny, a piac törvényei szerint, és magányosan próbálnak boldogulni, vagy pedig közösségben élő polgárokként van közös felelősségünk?

Megint Gyurcsány Ferencet kell idéznünk, aki a nemzetpolitikai parlamenti vitanapon azt mondta, hogy a baloldal közösségi megoldást kínál a határon túli magyaroknak, a szülőföldön maradást. Míg a konzervatívok az egyének jogkiterjesztésében gondolkodnak, s ezzel Magyarországra "húzzák" a határon túliakat.

Akkor kénytelen vagyok még egyszer mondani, hogy én nem a szavakat, hanem a tetteket nézem.

A baloldali és a jobboldali retorika nagyon összekeveredett, nem?

Szíve mélyén nyilván mindenki igent szeretne mondani a népszavazáson mind a két kérdésre. Nem tudok elképzelni olyan embert, aki az összefogásra, a határon túli magyarokért érzett felelősségtudatra nemet mondana.

Orbán Viktor szerint a nemet mondók becstelen magyarok.

Úgy tudom, nem ezt mondta.

Azt mondta, hogy minden becsületes magyar igennel szavaz.

Majd legközelebb vele tetszenek interjút készíteni. Természetesen sok emberben lehet aggály, félelem. A politikai elit feladata, hogy ezeket racionális mederbe terelje és megválaszolja. A kérdés az, hogy meg akarjuk-e oldani, vagy azt bizonygatjuk, hogy ez nálunk, s csak nálunk megoldhatatlan.

A kormány mindent pénzben mér, a Fidesz pedig mindent szavazatban, voksban? Orbán Viktor szerint nincs értelme a jobb-bal felosztásnak. A Fidesz számára mi a zsinórmérték?

Maga az ügy.

Azért elég különös, hogy a Fidesz egy platformra kerül a Munkáspárttal a privatizáció elutasításában. Erre Dávid Ibolya az MSZMP-t emlegeti, a szocialisták Kim Ir Szent, Kuncze Gábor pedig lekommunistázta a Fideszt.

Ha megengedik, az agresszív hangnemre, a sértésekre nem reagálnék. Nem hiszem, hogy annak alapján kellene megítélni a kórház-privatizáció ügyét - a szolidaritás és az üzlet vetélkedését -, hogy ki volt az, aki ezt a politika asztalára tette. Ez politikai csőlátás lenne. Pártvakság. December 5-én nem pártokról döntünk. Legszívesebben azt mondanám: Felejtsék el a politikusokat! Ne figyeljenek arra, hogy mit művelnek a parlamentben, a televízióban a miniszterek, pártelnökök és alelnökök, hogy magamat se hagyjam ki. A saját józan eszükre, s a szívükre hallgassanak!

Kövér László szerint a "gyurcsányi méregkeverő kampánymacherek", az MSZP nemzetpolitikája megosztó.

Az mindenképpen elgondolkodtató, hogy azt az eszközt, amelyet a mi uniós felvételünk idején a nyugat-európai szélsőjobb használt az osztrák vagy francia munkavállalók riogatására, a szélsőjobb méltatlan és igaztalan "érveit" most itthon hallhatjuk. Ám igaztalan lenne ezt a baloldal egészére kiterjeszteni. Sok baloldali egyértelmű "igent" mond: Pozsgay Imrétől Diurnusig. Vannak, akik a "nem" helyett a tartózkodás mellett érvelnek: Medgyessy Pétertől Tamás Gáspár Miklósig. A tartózkodó álláspont mélyen és személyesen átélt illúzió, hiszen az elutasításként csattanna a határon túliak hátán. Lehet persze ezt a felelősséget felhánytorgatni Patrubány Miklósnak és a Világszövetségnek, de már késő. Itt vagyunk a közepén...

Azt mondta, hogy a Fidesz esetében az ügy dominál. Orbán Viktor a Fidesz-kormány idején a mostani véleményével szemben azt mondta: "az a tervünk, hogy a kórházakat is megpróbáljuk magánkézbe adni". Néhány éve Tusnádfürdőn pedig - akkor még, mint miniszterelnök - határozott nemmel válaszolt arra, hogy hajlandó lenne-e bevezetni a kettős állampolgárságot.

Az állampolgársággal kapcsolatban én is láttam egy röplapot, melyen az alábbi, 1998-as mondata szerepelt: "A kettős állampolgárság kérdését alaposan meg kell gondolni, figyelembe véve annak buktatóit is." Ez vállalható ma is. A kórház-privatizációról is készült egy névtelen szórólap, mely szerint Orbán Viktor 1999-ben azt mondta a rádióban, hogy "a kórházakat is megpróbáljuk magánkézbe adni". Ám a röplapot készítő párt nem az eredeti szöveget idézte, mert ott egy szűkebb körről és bizonyos korlátok felállításáról beszélt a volt miniszterelnök. Ma sem utasítjuk el a nonprofit szervezetek bevonását vagy az üzemeltetés kérdésének felvetését. De itt valóban változott az álláspontunk. Én ezt nem tartom bajnak. Lehet őszintén és tisztességgel arról beszélni, hogy 1998-ban a Fidesz több-biztosítós modellt javasolt, ahol az állami szolidaritás-elvű biztosítás mellett második, harmadik lábként megjelennek az üzleti alapú biztosítótársaságok is. Őszintén el lehet mondani, hogy ez helytelen volt. Akkor felültünk a kordivatnak. Értem persze politikai riválisaink szándékát, akik egyetlen szempontot látnak maguk előtt: hitelteleníteni az ellenfelet. Lelkük rajta. Én úgy látom, sokkal fontosabb kérdés van előttünk.

A Fidesz győzött az európai parlamenti választáson. Úgy tűnik, Sopronban és Szécsényben is a Fidesz szerez parlamenti mandátumot az időközi választáson. December 5-én is győzni akarnak mindenáron?

Miért ilyen barátságtalanok velem? "Mindenáron"? Nem a pártokról, nem a Fideszről szavazunk decemberben. Ügyekről, amelyekkel a pártok egyetértenek vagy sem. Azt gondolom, az igenek többsége győz majd. A kettős állampolgárság kérdését minden környező ország képes volt rendezni - Ukrajna kivételével. Spanyolországtól Olaszországon és Franciaországon át Görögországig számos példát látunk, és nem ment tönkre a gazdaság, nem omlott össze a költségvetés sehol. A "csónak megtelt, hagyjatok minket" befelé forduló pesszimizmusa sehol sem győzött. Magyarországon, úgy látszik, szükség van erre az egyértelmű felszólításra, hogy a magyar politikai elit félretegye napi kicsinyes szempontjait, egymás lejáratását, ócsárlását, végre felelősségének megfelelően viselkedjen. Meggyőződésem szerint nincs félelemre oka a szocialista pártnak, az állampolgárságról szóló törvényt, a választójogi törvényt kétharmados parlamenti többséggel lehet rendezni. Semmit nem lehet rájuk erőltetni a népszavazás után sem. Megjegyzem, ránk sem. Megállapodásra vagyunk ítélve.

Privatizációs népszavazás. A Fidesz akkor is felvállal még egy aláírásgyűjtést, még egy kampányt, még egy sokmilliárdos referendumot, ha a decemberi népszavazás "kétigenes", azaz sikeres lesz?

A népszavazás eszköz, nem cél. Az a célunk, hogy a még meglévő közös vagyonunk, a meghatározó stratégiai vállalatok megmaradjanak. Nyugat-Európában sem szokták eladni az elektromos alaphálózatot, a postát, a vasutat, a tömegközlekedési vállalatokat. Van rá példa, de nem szokás. A privatizációs népszavazás sorsa nem a decemberi népszavazás eredményétől függ, hanem attól: a kormány a puszta szavakon túl hajlandó-e garanciát is adni. Azaz, közösen megalkotandó törvénybe foglalni a tartós állami tulajdonban maradó vállalatok körét. S hajlandó-e felfüggeszteni addig is a gyorsított ütemű privatizációt. Annyi hatása már volt az ügy erőteljes felvetésének, hogy - az ÁPV Rt. üzleti tervével szemben - a kormány már jóval kevesebb céget akar eladni.

Csuhaj ildikó; Népszabadság

nol.hu - fideszfrakcio.hu