Ezt jelzi Medgyessy Péter tavalyi, még az MSZP miniszterelnök-jelöltjeként tett kijelentése is, amikor a polgári kormány központi energiaárat korlátozó intézkedéseit bírálta. Mint mondta: nem híve az árakba történő kormányzati beavatkozásoknak, s az energiaáraknál is engedni kell a piac törvényeinek érvényesülését. Független szakértők már ekkor figyelmeztettek arra, hogy nem szabad feltétel nélkül "ráengedni" a társadalomra a világpiaci energiaárakat, mert a puszta számoknál lényegesen összetettebb ez a kérdés.
A Horn-kormány idején privatizált gázszolgáltató vállalatok természetesen lényegesen nagyobb áremelést szerettek volna elérni, mint amiről az előző években döntés született. Arra hivatkoztak, hogy csökkenni fog nyereségük, ennek ellenére a tavalyi évben adózás előtti eredményük ötven százalékkal emelkedett.

Teljes körű energiaár-emelés várható

A kormányváltás után hivatalba lépett gazdasági és közlekedési miniszter első intézkedései között szerepelt a nagyfogyasztói földgázár 5,2 százalékos megemelése, amely az érintettek szerint egyértelműen diszkriminatív döntés. Ez az árintézkedés előrevetíti az energiaárak további emelését, amely már a lakossági fogyasztókat is érinti, főleg, ha figyelembe vesszük Medgyessy Péter tavalyi kijelentését, miszerint: nem híve az árakba történő kormányzati beavatkozásoknak, és - szerinte - az energiaáraknál is engedni kell a piac törvényeinek érvényesülését.
A polgári kormány 1998-as hivatalba lépésekor meghirdetett antiinflációs politikájának megfelelően - figyelembe véve a lakosság teherviselő képességét - mindvégig igyekezett visszafogni az indokolatlan áremelkedéseket, így az energiaárak növekedését is megpróbálta elviselhető keretek között tartani. Ennek megfelelően születtek meg a központilag szabályozott árintézkedések, így például 2000-ben is, hogy a tavalyi évre vonatkozóan maximálisan hatszázalékos energiaár-emelést valósíthatnak meg a szolgáltatók. Ennek megfelelően az elmúlt év januárjában életbe lépett hatszázalékos fogyasztói villamosenergia-áremelkedés hatásait hónapokig vitatták az áramszolgáltatók, sőt visszatartották a Magyar Villamos Műveknek fizetendő nagykereskedelmi ár egy részét is. A földgáz esetében szintén legfeljebb hatszázalékos egész évre vonatkozó áremelkedést engedélyezett árszabályozási jogkörével élve a gazdasági miniszter, amelynek gyakorlati megvalósítása azt jelentette, hogy tavaly július elsejétől 12 százalékkal emelkedett a lakossági gáz ára. A Mol Rt. ennek kapcsán beperelte a kormányt, mondván, hogy a központi áremelkedési korlát milliárdos veszteségeket okoz a cégnek. A döntéstől nem voltak elragadtatva a gázszolgáltató vállalatok sem, ezzel kapcsolatban Vasanits Dezső, a Gázszolgáltatók Egyesülése elnöke még tavaly azt mondta egy gazdasági fórumon: a szolgáltatóknak rendkívül komoly költségcsökkentő és hatékonyságnövelő intézkedéseket kell megvalósítaniuk, hogy az árintézkedés miatt elérhessék előző évi gazdasági eredményeiket. Mindkét energiahordozó esetében már ekkor előkészítés előtt állt a törvényi szabályozás módosítása, amelyben a kormányzat szándéka szerint kiemelten szerepelt az, hogy továbbra is elviselhető keretek között akarták tartani az energiaárak emelkedését.
Ilyen körülmények között jelentette ki tavaly Medgyessy Péter, a Magyar Szocialista Párt akkor még miniszterelnök-jelöltje, hogy nem híve az árakba történő kormányzati beavatkozásoknak, és az energiaáraknál is engedni kell a piac törvényeinek érvényesülését. Ez a számok nyelvére lefordítva azt jelentheti, hogy a földgáz esetében legalább negyvenszázalékos áremelkedés zúdulna a lakossági fogyasztók nyakába, sőt a villamos energia terén is jelentős drágulás következne be. Független energetikai szakértők már ekkor figyelmeztettek arra, hogy nem szabad feltétel nélkül ráengedni a társadalomra a világpiaci energiaárakat, mert a puszta számoknál lényegesen összetettebb ez a kérdés. A magyar gázár jelentősen elmarad az OECD országok átlagától, a vásárlóerő összehasonlításával viszont már jelentősen módosul a helyzetünk. Már akkor is nagy nyomás nehezedett a kormányzatra a lakossági gázárak emelése érdekében. A viszonylag alacsony gázárak jószerével csak azért voltak tarthatóak, mert a teljes földgázfelhasználáson belül figyelembe kell venni a kitermelt hazai gázt is, amelynek önköltsége lényegesen alatta van a nemzetközi piaci árnak. A háztartások villamosenergia-árai - talán nem olyan mértékben mint a gázár - szintén elmaradnak a jellemző európai értékektől. Vásárlóerő oldalról vizsgálva a kérdést azonban itt is az tapasztalható, hogy a fogyasztóknak jelentős terhet jelent a villamosenergia-szolgáltatás ellenértékének megfizetése. Sokan felvetik, hogy nem kell törődni az árak alakulásával, engedjük spontán érvényesülni a piaci viszonyokat, hiszen azok minőség és hatékonyság javításra ösztönöznek, és végeredményben ez a fejlődés záloga. Ez nagyon szép elképzelés, csak az a baj, hogy időigényes, és a fejlődés - már ha van - korántsem egyenletes. A polgári kormány következetes energiapolitikáját jelezte az is, hogy ekkor sem engedett az energiapiac szereplői részéről jelentkező jelentős áremelkedési igénynek, ezért idén január elsejétől átlagosan csak 5 százalékkal drágult a villamos energia ára. A földgáz lakossági árában pedig nem történt változás.
A gáztörvény tavaly decemberben elfogadott tervezete szerint a piacnyitás 2003. január elsején történne meg, ám ehhez már a parlament elé kellett volna terjeszteni a törvény tervezetét. Erre az időpontra az EU-országoknak 28-38 százalékos gázpiaci nyitást kell megvalósítaniuk, melyet 2008. január elsejéig legalább 43 százalékra kell növelniük. A törvény-előkészítő Gazdasági Minisztérium javaslata szerint a liberalizáció kezdetén a hazai gázpiac 25 százaléka nyílhat meg. A tervezet értelmében a gázellátásban is - hasonlóan a villamos energiához - kettős piac fog működni, így a versenypiac mellett továbbra is megmarad a hatósági áras közüzemi ellátás. A törvény hatálybalépé-sét követően a korábbi gázpiaci monopóliumok megszűnnének. A földgáz behozatala és a belföldi gázkereskedelem a feljogosított fogyasztók vonatkozásában, valamint a vezetékek és gáztárolók létesítése a jövőben már nem kizárólagosságon alapuló tevékenység lenne - vagyis megszűnik majd a Mol Rt. monopóliuma -, hanem engedély alapján minden piaci szereplő számára biztosítja a törvény.
A kormányváltást követően azonban lelassult a törvény-előkészítői munka, bár Csillag Isván gazdasági és közlekedési miniszter sokak meglepetésére a gázpiac jövő januári megnyitásáról beszélt egy július elején rendezett gazdasági fórumon. Mint mondta: a villamosenergia-piac liberalizációja a jövő év második negyedévétől kezdődhet el, míg a gázpiac már az év elején megnyílik. A miniszter válaszát a jelen lévő vállalati szakemberek kétkedve fogadták, már csak azért is, mert a tavaly év végén elfogadott villamos energiáról szóló törvény 2003. január elsejei piacnyitást határoz meg, a gázszolgáltatásról rendelkező törvény tervezete pedig még nem került a parlament elé sem.

Pedig a gázpiac mielőbbi rendezését sürgeti az is, hogy egy korábbi, már akkor is sokat bírált árintézkedés bevezetése óta azok az 500 köbméter/óra feletti földgázmennyiséget használó ipari nagyfogyasztók, akik az úgymond "nem kedvezményezett" körbe tartoznak, valamint a Mol által közvetlenül ellátott erőművek, nagy feldolgozóipari cégek tavaly július 1-jétől már olyan árszinten vásárolják a földgázt, amely nagyjából megfelel a nyugat-európainak, így a világpiaci árszínvonalnak, sőt esetenként azt meg is haladja - erősítette meg Drucker György, a nagyfelhasználókat tömörítő Ipari Energiafogyasztók Fóruma (IEF) főtitkára. Mint jelezte: több olyan, az energiapiac helyzetével foglalkozó híradás jelent meg, amely tévesen jelezte a nagyfogyasztók földgázdíjára, illetve árszintjére vonatkozó adatokat. Az IEF számításai cáfolják azokat a vélekedéseket, amelyek szerint a Mol szubvencionálja az ipari nagyfogyasztókat. A kormányváltást követően azonban a gázárak áttekintése és a törvény tervezetének parlament elé terjesztése helyett azonnali áremelést jelentett be Csillag István miniszter. Ennek értelmében a nagyfogyasztói körben július elsejétől 5,2 százalékkal drágult a földgáz. A miniszter szerint így a nem kedvezményezett fogyasztói körben helyreáll a valóságos költségek érvényesítése. A döntés, amelyet az érintett nagyfogyasztók elfogadhatatlannak és diszkriminatívnak tartanak, közel 350 vállalatot érinti.
Az IEF vezetői meglepődtek a miniszteri bejelentés olyan kommentárjain, amelyek a piacgazdaság felé tett lépésként értékelik a díjkorrekciót. Ugyanis a bejelentett korrekció mértéke nagyjából megfelel a piac elvárásainak, csak az előjele nem stimmelt, mert a nagyfelhasználók szerint legalább ennyivel kellett volna csökkenteni a nem kedvezményezett fogyasztók árait a jelen rendszerben, amely szabályozás egyébként sem a költségek elismerése oldalán, sem az átlagár fogyasztói tarifákra való lebontása oldalán nem felel meg a követelményeknek.
A díjemelés veszélyezteti az érintett cégek exportképességet, illetve beépül majd a hazai fogyasztói árakba.
Drucker György szerint a jelenleg hatályos gázszolgáltatásról szóló törvény és a kapcsolódó jogszabá-lyok nemcsak a gázértékesítő és a
-szolgáltatók indokolt költségeinek és nyereségének elismerését irányozzák elő, hanem egyértelműen rögzítik azt is, hogy az így kialakítandó átlagárat kell a fogyasztói tarifákban lebontani a konkrét díjak költségarányos meghatározása során. Az elmúlt másfél évben többször szóvá tették, hogy a gázipari költségek el nem ismerése, továbbá a diszkriminatív árkategóriák kialakítása törvénysértő, sőt alkotmányellenes. A minisztérium idén tavasszal végzett számításai szerint a nagyfogyasztói díjak kilencszázalékos mérséklése lenne szükséges a keresztfinanszírozás kiküszöböléséhez. Az IEF vállalatai sosem kérték a kormányzatot arra, hogy a gázipari vállalkozások rovására állapítsák meg áraikat, ellenkezőleg, következetesen kiálltak a piackonform megoldások érdekében, ideértve a rászoruló háztartások szociális kompenzációját is. Kérték viszont azt, hogy készüljön átfogó és komplex intézkedési csomag, megvalósítható és világos menetrenddel, majd ezt követően kerüljön csak sor az új díjak megállapításra.
A Gázszolgáltatók Egyesülése vezetői már tavaly jelezték, hogy a magyarországi gázpiac liberalizációját követően a gázárak legfeljebb a nagyfogyasztóknál mérséklődhetnek, a lakosság nem számíthat árcsökkenésre. A jelenlegi szabályozott rendszer európai viszonylatban is alacsony árait a liberalizáció után az importárak fogják meghatározni, ami valószínűleg drágulást hoz majd. Szerintük a gáztörvény módosításán kívül szükség lesz egy egységes gázipari modellre, amelyet az iparág szereplőinek is el kell fogadniuk.

A magyarországi gázszolgáltató
vállalatok árbevétele és nyeresége

Megnevezés Árbevétel Adózás előtti eredmény
(millió Ft) (millió Ft)
2000 2001 2000 2001
Ddgáz Rt. 19 699 29 350 568 1327
Dégáz Rt. 32 228 42 059 1632 3188
Égáz Rt. 24 502 33 155 725 1961
Főgáz Rt. 67 364 81 941 3591 5011
Kögáz Rt. 20 941 28 759 188 721
Tigáz Rt. 72 995 96 341 5408 6164
Forrás: Gázszolgáltatók Egyesülése

Kinek az érdeke? A hat külföldi többségi tulajdonban lévő magyarországi gázszolgáltató - a Ddgáz Rt., a Dégáz Rt., az Égáz Rt., a Főgáz Rt., a Kögáz Rt. és a Tigáz Rt. - tavaly együttesen 311 milliárd forint árbevételt ért el. A társaságok adózás előtti eredménye egy év alatt 2001-ben az előző évi 12,1 milliárd forintról 18,3 milliárd forintra növekedett. A magyarországi gázpiac szereplői közül tehát végeredményben a fogyasztókon kívül mindenki megtalálta a számítását, leginkább azok a külföldi tulajdonban lévő gázszolgáltató vállalatok, amelyeket még a Horn-kormány idején privatizáltak. A nyilvános adatok szerint egy év alatt adózás előtti eredményük ötven százalékkal növekedett, miközben a szolgáltatás minőségében nem történt lényegi változás. A leginkább megfigyelhető változás az, hogy a világpiaci árak begyűrűzésének esélye egyre növekszik. Elemzők óvatos becslései szerint mindez az őszi önkormányzati választásokat követően jelenhet meg a díjbeszedői számlákon.

A gázszolgáltató vállalatok tulajdonosi szerkezete

Dél-dunántúli Gázszolgáltató (Ddgáz) Rt.:
Mol Rt.: 16,78%
RWE Gas AG: 41,38%
Ddgáz Rt. dolgozói, önkormányzatok, egyéb: 0,46%
Ruhrgas Energie Beteiligungs AG: 41,38%
Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM): 1 db "B"
típusú részvény

Közép-dunántúli Gázszolgáltató (Kögáz) Rt.:
Települési önkormányzati tulajdon: 1,872%
Nem regisztrált részvényesek: 26,702%
EVN: 31,226%
E. ON Hungária Rt.: 31,226%
Jogi személyek: 8,758%
Természetes személyek: 0,216%
GKM: 1 db "B" típusú részvény

Észak-dunántúli Gázszolgáltató (Égáz) Rt.:
Mol Rt.: 35,458%
Gaz de France International: 63,931%
GKM: 1 db "B" típusú részvény
Egyéb: 0,611%
Dél-alföldi Gázszolgáltató (Dégáz) Rt.:
Mol Rt.: 27,183%
Gaz de France International: 72,589%
Egyéb: 0,228%

Fővárosi Gázművek (Főgáz) Rt.:
Ruhrgas Energie Hungária Részesedések Kft.: 16,4%
RWE Gas Beteiligungs GmbH: 32,7%
Kisbefektetők: 0,9%
Budapest főváros önkormányzata: 50,0%
+ 1 db "A" típusú, 1 db "B" típusú részvény

Tiszántúli Gázszolgáltató (Tigáz) Rt.:
ITALGAS: 40%
SNAM S. P. A.: 10%
RWE: 29,691%
WFG Hungária Kft.: 14,482%
Nem bejegyzett részvények: 0,212%
Települési önkormányzati tulajdon: 2,045%
Belföldi befektetők összesen: 2,646%
Egyéb: 0,924%
GKM: 1 db "B" típusú részvény

Magyar Nemzet, Mayer György