Választási kampányok idején helyben és országosan számos hasonló szavazatszerzési, -vásárlási trükköt láttunk már a küzdő felektől, nem kizárólag, de jellemző módon az MSZP-hez köthetők az ilyen esetek.
A nyugdíjasoknak ötszáz (!) forintos vásárlási utalványokat osztogató Kránitz László az első politikus, akinél következménye is lett a kipattant botránynak.
Nem tudni, de annyira nem is érdekes, hogy a döntésben milyen szerepet játszott az a tény: a visszalépett jelölt tavaly Gyurcsány Ferenc - a kis magyar Hodorkovszkij - vetélytársa volt a Győr-Moson-Sopron megyei pártelnökségért vívott küzdelemben. A jelek mindenesetre arra utalnak, hogy az elhatározás mögött testületi akarat is meghúzódik.
A magát politikai csapdában vergődő áldozatként láttatni igyekvő Kránitz azzal indokolta lépését, hogy nem akar részt venni az eldurvult kampány mocskolódásaiban. Ezt akár önostorozásként is felfoghatjuk, annál is inkább, mert a visszalépés burkoltan a csalás elismerését jelenti. Csakhogy, aki nem alkalmas jelöltnek, az a képviselői megbízatásra is méltatlan; Kránitz pedig az MSZP listájáról már helyet szerzett magának az ország házában. Akkor lenne hát következetes, akkor mutatna példát, ha Zuschlag Jánost követve lemondana képviselői mandátumáról. A csalás tényét pártja is elismeri, amikor Kránitzcal példálózva követeli a szécsényi fideszes jelölt, Nagy Andor visszalépését a soproni esettel párhuzamba nem állítható DVD-ajándékozás miatt. Tipikus szocialista furfang: ha már a jelöltjüket rajtakapták, az ellenfelet is igyekeznek besározni, az ő emberükhöz hasonló, erkölcstelen politikusként ábrázolni.
Az MSZP az első forduló csúfos és meglepő arányú kudarca után a két időközi választás érvénytelenségére játszik. A fideszes jelöltek ötven százalék fölötti eredménye, a szocialista riválisok húszszázalékos hátránya az érvénytelen, de a hasonló megméretések adatait ismerve tisztes részvétellel megtartott szavazáson minden bizonnyal megdöbbentette a kormánypárt vezetőit. Hiller István friss pártelnökként Sopron és Szécsény elfoglalására tüzelte a Werber-féle rohamosztagot, a lendületes Gyurcsány Ferenc országjáró körútja pedig e két körzet felé kanyarodott. Bár Simon Gábor választmányi elnök a hét végén még azt mondta, a verseny csak most indul, az MSZP belátta, nincs esélye a sikerre. Ám demokratikus szervezet, amely komolyan veszi a parlamentarizmus játékszabályait, ilyen körülmények között sem száll ki a versenyből.
Nem emlékszem olyan esetre az elmúlt másfél évtizedben, hogy egy hasonló megméretésen az egyik politikai oldal egyszerűen nem képviseltette magát (Sopronban az úgynevezett SZDSZ két hete siralmasan leszerepelt jelöltje már korábban bejelentette visszalépését). Ha már nyílt küzdelemben legyőzni nem tudja ellenfelét, Kránitz László inkább több tízezer szavazópolgár parlamenti képviseletét veszélyezteti, kitéve a körzetet egy újabb kampány fáradalmainak, egy újabb választás költségeinek. Az MSZP ismét bebizonyította, hogy sem tisztességesen nyerni, sem méltósággal veszíteni nem tud.
Sopronban a szocialista párt leléptette magát a parlamenti demokrácia küzdőteréről. Ha vesztésre áll, ezt teszi majd 2006-ban országosan is?

Szerető Szabolcs, Magyar Nemzet, 2004. november 26.