Ha már vagánykodik az ember, nem mindegy, milyen színvonalon teszi. És ez nem színvonal. Igen ám, de az Info Rádióban nyilatkozik erről az egész ocsmányságról egy bizonyos Pallos György, az MSZOSZ nyugdíjasszövetségének alelnöke. Azt mondja Pallos, hogy ha ennyi és ennyi nyugdíjas áttelepül, az enynyibe és ennyibe fog kerülni. S így fogalmaz a Pallos: "(...) amenynyiben egy ilyen kontingens előtérbe kerül (...)".

Helyben vagyunk. Ez a zsíros, olajosfűrészpor-szagú téeszcséirodák nyelvezete. A pártaktívák világa. A hajdani SZOT-folyosók félhomálya - ez Pallos lelke. Amikor előtérbe kerülnek a kontingensek. Emlékszem, amikor betörtek a Szépművészeti Múzeumba, valamikor a nyolcvanas évek elején. Kamera elé citálták az éjjeliőrt, aki odaállt a legszebb érettségizőöltönyében, és így szólt: "És akkor a kutya hangjelzéssel haladt a helyszínre."

Az a hangjelzéssel helyszínre haladó kutya, az volt a Kádár-rendszer. Az, meg a visszaható igeszerkezetek. Meg a Pallos György. Amúgy pedig felejtsük el egy pillanatra azt a nyilvánvaló, undorító és aljas hazugsághegyet, amelyből ennek a három nyugdíjasszervezetnek a kiáltványa és szórólapja áll, s koncentráljunk kizárólag erre az "előtérbe kerülő kontingensre". Ugye, tudjuk, kik beszéltek így emberekről? Ugye, emlékszünk? Ilyen kontingenseket kizárólag két eszmerendszer hívei és irányítói tudtak felállítani eleddig: a nácik és a kommunisták. Ilyen "kontingensek" indultak hajdan a megsemmisítőtáborok és a gulágok felé. Ilyen "kontingensekben" mérték az életet és a halált Hitler, Sztálin és Rákosi csicskásai.

Nincs is megejtőbb pillanat annál, mint amikor valakiből kibújik a valódi énje. És a Pallosból most kibújt. A Pallos az, akinek egy "kontingens" a világ. Milyen remek nyilas, milyen csodás ávós, mily nyalka munkásőr vált volna egy ilyen Pallosból. Az örök pallosokból... Ám szerencse több is van, mindig. Például az, hogy az élet mégsem csak Pallosokból áll. S a tisztesség mindig kiütközik valahogyan, az igazság előbb-utóbb mindig helyrebillen.
"Fölmagasodni nem bírhatsz, de lobogsz még, szélkaszabolta magyar nyelv..." - írta Illyés. S ezt a becsületről is írhatta volna.

Történt ugyanis, hogy a Magyar Szocialista Párt társadalompolitikai tagozata közleményt juttatott el az MSZP elnökségének, s ebben a közleményben egyebek mellett a következőket olvashatjuk: "(...) Az MSZP elnöksége által meghirdetett kategorikus NEM válasz eltér a baloldali érzelmű emberek jelentős részének véleményétől. A vita alapján azt javasoljuk, hogy az MSZP haladéktalanul vonuljon ki ebből a politikai küzdelemből, s hagyjon fel eddigi kampányával! Bízza a részvételt és a döntést a választók szabad akaratára! Legyen az új üzenet: SZAVAZZON MINDENKI A LELKIISMERETE SZERINT!" Az aláírók pedig az MSZP társadalompolitikai tagozatának ügyvivő testülete, név szerint: Déri Viktor, Gazsó Ferenc, Gráner Gyula, Kerényi György, Rubicsek Sándor, Sipos József és Vajda János. Egyetértett továbbá a nyilatkozattal Géczi József és Kósa Ferenc, mindketten az MSZP parlamenti képviselői. Hát ez a becsület. A tisztesség és a bátorság.

És véssük eszünkbe, ezt kimondani, vállalni most ezeknek az embereknek lehetett a legnehezebb. Tisztelet és köszönet érte. Nekik, Szili Katalinnak, és minden baloldali honfitársnak, akik értik és tudják, mi a tét. Akik értik és tudják, mi az, hogy nemzet.
Bayer Zsolt, Magyar Nemzet, 2004. december 1.