Tegnap a Népszabadság címlapján hozta a diplomáciai forrásokból származó hírt, hogy "az erdélyi magyarok csak akkor igényelhetik a magyar állampolgárságot, ha lemondanak román állampolgárságukról". Mindez egy levélben található, amelyet Mircea Geoana román külügyminiszter írt magyar kollégájának.
A hivatkozási alapul szolgáló román- magyar egyezményt a két állam 1979. június 13-án írta alá Bukarestben, a Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köztársaság között a kettős állampolgárság eseteinek megoldásáról és megelőzéséről címmel. E paktum nyilatkozatra kényszerítette a jogilag mindaddig (!) magyar állampolgárnak is tekinthető erdélyi magyarokat, hogy román vagy magyar állampolgárok kívánnak lenni a továbbiakban. Aki nem nyilatkozott záros határidőn belül, az maradt a lakhelye szerinti állampolgársággal - az már más kérdés, hogy ezt a megállapodást fű alatt kötötték meg, így aztán nagyon kevés erdélyi magyar tudta erre hivatkozva magyarnak vallani magát, és így áttelepülni.
Ezt az egyezményt Magyarország a kilencvenes évek elején felmondta, többek között azért, mert jogállamban nem kényszeríthető senki arra, hogy született állampolgárságáról lemondjon. Azóta több tízezer áttelepedett erdélyi magyar lett kettős állampolgár, de arra is találunk bőven példát, hogy a magyar állampolgárság megszerzése után (miközben soha nem mondtak le a románról) hazatelepedtek szülőföldjükre, és azóta is ott élnek.
Másik, nem kevésbé fontos tény, hogy demokratikus keretek között egy hatóságnak aránytalanul sok utánajárásba és pénzbe kerülne annak kiderítése, hogy állampolgárai még milyen nemzet útlevelét birtokolják (ezért nem tudjuk például, hogy honfitársaink közül még hányan rendelkeznek más - amerikai, izraeli stb. - állampolgársággal is). Ezt használja ki Románia például, amikor megadja az ukrajnai románoknak a román állampolgárságot, holott jól tudja, hogy a jelenlegi ukrán törvénykezés tiltja a kettős állampolgárságot. Még a délszláv háború idején is meg merték, meg tudták csinálni a szerb-horvát határon az útlevéltrükköt a két passeporttal rendelkező emberek, vagyis azt, hogy a szerb oldalon a szerb útlevelet, a horváton pedig a horvátot mutatták fel a hatóságoknak. A román külügyér tiltakozása értelmezhetetlen annak a ténynek az ismeretében, hogy Bukarest százezerszám adott állampolgárságot a moldáviai románoknak, és ezek után minden bizonnyal az Európai Unióhoz sem akarnak csatlakozni.
A kettős állampolgárságról szóló népszavazási kampány finisében előkerült román levél gyanús azért is, mert a román hatóságok eddig elzárkóztak a kérdés kommentálásától, és azt mondták, csak az eredmény ismeretében alakítják ki álláspontjukat. Tegnap Adrian Nastase kormányfő is megszólalt ez ügyben, furcsának és őrültségnek minősítve a népszavazási kezdeményezést.
Eközben itthon is nagyon bedurvult a kampány, a magyar miniszterelnök például az egyik kereskedelmi tévében a térség destabilizációját látta a nemzetiségi alapon megadott állampolgárságban, és azt jósolta, hogy az igenek győzelme esetén Magyarország Jugoszlávia útjára lép. Gyurcsány szerint a szétesés után aztán "magyar és magyar között vélt etnikai hovatartozás alapján jönnek létre konfliktusok". Ha megpróbáljuk józanul nézni az eseményeket, nincs rá más magyarázat: a kormányoldal nem hisz a nem győzelmében, ezért bepánikolt, fűt-fát összehord és utolsó szalmaszálként kapaszkodik bármilyen segítségbe. Tegnap elvtársi balt nyújtottak nekik a bukaresti szocialisták, mert a Kempinski-beli koccintás után tartoztak egy szívességgel.

Lukács Csaba; Magyar Nemzet

mno.hu - fideszfrakcio.hu