Ugye egyetértünk abban: ha a népszavazás érvényes lesz, és az egészségüggyel kapcsolatos kérdésre igen válasz születik, akkor azt szó szerint kell alkalmazni?

Egyetértünk, de mit jelent ez? Az igen azt jelenti, hogy életbe lép a törvényalkotási kényszer: meg kell állítani a profitorientált magánbefektetők térnyerését az egészségügyben. Most azzal próbálják összezavarni az emberek fejét, hogy a kérdés nem szakszerű. Igen, ez egy népszavazási kérdés.

Értelmezzük együtt. Jelenti-e az igen azt is, hogy többé egészségügyi intézményt nem kaphatnak meg egyházak?

Nem. Azt jelenti, hogy a multinacionális, pénzügyi befektetők, profitérdekelt cégek nem kaphatnak többé szerepet az egészségügyben.

De a kérdés nem szól ilyesmiről. Azt mondja: csak állami vagy önkormányzati tulajdonban lehet egészségügyi intézmény. Ebben az egyház - ha jól olvasom - nincs benne.

Ez az értelmezés csak összezavarja az embereket. A népfelség akarata nem irányul az egyházi működtetés ellen.

Ezt honnan tudja?

Az európai közvélemény-kutatások igazolják: az emberek a nonprofit vállalkozási formában, többek között egyházi tulajdonban működő egészségügyi intézményekkel elégedettek leginkább. A parlament nem fog a népfelség ellenében törvényt alkotni.

A népfelség szándékára hivatkozik, holott december 5-én konkrét kérdésben kell dönteni.

A kettőt nem lehet elválasztani. A népszavazásra feltett kérdés olyan helyzetben született, amikor megkezdődött az egészségügyi közvagyon széthordása. Ragaszkodom a már kifejtett értelmezéshez: a privatizációs folyamat leállítása a cél. Meg fogja látni, hogy az igen válasz győzelme nyomán a magyar parlament olyan törvényt alkot, amely nem zárja ki az egyházakat az egészségügyi intézmények működtetéséből.

Akkor értelmezzük tovább: jelenti-e az igenek többsége, hogy többé háziorvosi praxis nem kerülhet magánkézbe?

Nem jelenti. Létezik a status quo az egészségügyben. A döntésnek visszamenőleges hatálya nincs. Nem kell elvenni a kórházak korábban privatizált részlegeit, nem kell hozzányúlni a vállalkozásban működő műveseellátáshoz, nem kell megszüntetni a háziorvosi magánpraxist, nem kell bezárni a magángyógyszertárakat.

Ön egy reggeli műsorban azt mondta: a befektetők kifosztották a soproni kórházat, majd továbbálltak. Mi történt?

Itt van nálam az önkormányzati biztos jelentése. Ebben a kirablás és a kifosztás szó szerepel. Azért érzékeny kérdés nekünk, mert azt az intézményt több tízmilliárd forintból, a mi pénzünkből tették nemzetközi színvonalú intézménnyé. Most súlyos likviditási gondokkal és pénzhiánnyal küszködik.

A korábban privatizált szolgáltatások többnyire jól működnek.

Igen, de nézzük például a műveseellátó rendszert. Országszerte magáncégek privatizálták, drága berendezéseket hoztak, majd a hatalmas lobbierejükkel elérték, hogy az állam közel amerikai díjtételekkel finanszírozza a kezelést. Ezt a pénzt valahonnan el kell venni: az ágazat többi része nyomorog. Egy-egy részterület privatizációja súlyos elosztási zavarokat okoz. De nem a művese-magánosítókat akarjuk bántani, hanem azt az egészségpolitikát, amely ezt lehetővé tette. Olyan szabályozás kell - s reményeink szerint a kétigenes népszavazás eléri -, amely meggátolja az egyensúlyzavarok újratermelődését. Sürget az idő, mert a befektetők már komplett kórházakat akarnak vásárolni.

Gyakran említ vadprivatizációt, karvalytőkét. Remek hívószavak.

Az emberek számára valahogy érthetővé kell tenni a bonyolult összefüggéseket. A vadprivatizáció azt jelenti: befektetek az egészségügybe, rövid idő alatt visszanyerem, majd még hét-nyolc százalék profitot kiszedek a rendszerből, ami az egészségbiztosításnak évi hét-nyolc százalékos veszteséget okoz.

Kissé meseszerű. Hol van ilyen?

Ha mélyebben megvizsgálja a privatizált képalkotó diagnosztikát, a művesekezelést, a labordiagnosztikát, kiderül: vagyonok képződtek belőle, amelynek egy részéből most kórházat akarnak vásárolni. Ez a nemzeti egészségügyi piactér globalizálását, a pénzügyi nagyhatalmaknak való átjátszását célozza. Ugyanaz a folyamat kezdődött el, amely a gazdaság más szektoraiban végbement. A privatizált ágazatokat ügyesen kiszakították a normatív finanszírozásból, és átvezették a többletteljesítésre ösztönző pontrendszerbe. Majd elérték, hogy a szolgáltatásaikért több pénzt fizet a biztosító.

Márpedig az állam dönti el, miért mennyit fizet.

Természetesen. Ez a kormány felelőssége.

Miért rossz, ha egész kórház kerül magánkézbe? Így legalább nem lehet "lefölözni" a jövedelmező részlegeket.

Ha pénzügyi befektető kórházat vásárol, nyereséget akar. Azokat a diagnosztikus, terápiás területeket futtatja, ahová csúcstechnológiát tud bevezetni, mert az hoz profitot.

De ha övé a baleseti sebészet is, azt is kénytelen fejleszteni.

Nem kénytelen. Ahol kórházak kerülnek magánkézbe, drágább lesz az egészségügy. A lakosságnak előbb-utóbb önrészt kell fizetnie. Ez a nemzetközi gyakorlat.

Ma is fizet a beteg "extrát". Zsebbe. Az orvosnak, ápolónőnek.

Nem hiszem, hogy ez általános. Huszonhárom évig dolgoztam kórházban, ismerem a helyzetet. Az orvosok többsége tisztességes, áldozatos munkát végez.

Nem erről beszélek.

Ha nem ad valaki paraszolvenciát, akkor is ellátják.

Mondják: az orvosok egy része azért tiltakozik a privatizáció ellen, mert fél, hogy a befektető betiltja a hálapénzt.

Ezt nem hiszem. Nézzük a számokat: ma az egészségügyre évi 500-600 milliárd közötti összeget fordít a költségvetés. A paraszolvenciát 20-25 milliárdra becsülik. A működtetés csekély része.

Az orvosok zsebéből mégis hiányozna ez a "becsült összeg".

Ennek a pénznek már rég az orvosok zsebében kellene lennie. Legálisan. A polgári kormány által alkotott törvény tartalmazta a szabad szellemi foglalkozású orvos jogállást, amelyben a szakorvosi tevékenység elszámolása előre meghatározott, az orvosi kamara által jóváhagyott díjtételekkel történik. Volt orvoscsoport, amelynek ez nem tetszett. Nem véletlen: ebben a félfeudális ellátórendszerben sok időt igényel a szemléletváltás. De biztosra veszem: nem a pénzügyi befektetők fogják végbevinni.

Még az önök által összegyúrt törvény is engedékenyebb volt a privatizációval kapcsolatban, mint ez a népszavazási kezdeményezés.

Nem találtunk ki semmi újat, a magyar rendszerhez adaptáltuk a legjobb európai gyakorlatot. Megengedtük az intézmények nonprofit rendszerű működtetését. Az önkormányzatok létrehozhatnak egyszemélyes közhasznú társaságot. Ehhez alvállalkozóként kapcsolódhatnak nyereségérdekelt vállalkozások, de azokat csak egészségügyi szakemberek működtethetik. Úgynevezett szakmai egzisztencia-vállalkozások. Kizártuk a pénzügyi befektetőket, a bankokat, a gyógyszer- és műszergyártókat. Ezt sérelmezte az új kormány, ezért törölte el. A teljes egészségügyi vagyont olyan célvagyonná minősítettük, amelyet nem lehet a szabadpiacon értékesíteni. Amivel kezdetben az új kormány is egyetértett. Ám ma nincs törvény. Meg lehet tenni, hogy a Lipótmezőről más kórházba költöztetik a betegeket, s a több milliárd értékű, kastély jellegű épületet az ősparkkal eladják. Ezt ma nem gátolja jogszabály. Mi nemet mondunk erre. Kapóra jött a népszavazás.

A kórház-privatizációt ma a súlyos pénzhiánnyal küzdő vidéki önkormányzatok kezdeményezik. Ez történt a fideszes többségű Körmenden.

A testület rossz döntést hozott. De joga van hozzá.

Ezt a jogot most megvonnák?

Az állami és önkormányzati felelősség egy és oszthatatlan. Az alkotmány kimondja: a polgárok szociális biztonságáról az államnak kell gondoskodnia, a társadalombiztosítás rendszere révén. A körmendi eset azért is szerencsétlen, mert épp az a cég privatizál, amelyik a soproni kórház bizonyos részlegeit csődbe vitte.

És mit tehet az önkormányzat, ha nincs pénze?

Ha nem bírják fenntartani a kórházat, adják vissza az államnak.

És az állam miből fogja fenntartani?

Többet kell költenie az egészségügyre. Rendet kell tenni a közteherviselés terén. Jelenlegi állapotában ez öngondoskodásra képtelen ország. Igaz, hogy szegények vagyunk, de ma még mindenünk megvan.

Forrás: Sághy Erna; 168 óra

168ora.hu - fideszfrakcio.hu