Ebben a levert közhangulatban kaptuk meg ajándékba, vagy sokkal inkább a karácsonyi fogyasztási lázra apellálva az exkluzív kiadványt a leggazdagabbjaink vagyonának megbecsüléséről - busás haszonnal kecsegtetve a szerkesztőket, közöttük a bankárok üzenőfüzetét, az információk kereskedésében ötletgazdag Szakonyi Pétert. Nem baj. Most legalább a menedzsermagazinosoknak is megköszönhetik a megélhetésüket a határon túli nemzettestvéreinktől féltő magyarországi emberek, hiszen megtudhatják: hova is tűnt, kiknek a zsebébe is vándorolt az a csaknem ezermilliárdos nemzeti vagyon, aminek a pótolhatatlan hiánya az államháztartásban oda vezetett, hogy a kormány hitelesen tudta elriasztani a nemzeti újraegyesítés igen szavazataitól az embereket. Igaz, nekik erre sincs 890 forintjuk, de sebaj. Majd elolvassák a metróban a Nemzetből.
Lássunk hát egy kis ízelítőt a gazdagjaink "eredeti tőkefelhalmozásának" módozataiból. A korábban MDF közeli vállalkozónak hitt Széles Gábor 50 milliárd forintosra taksált magánvagyonának megalapozásában jelentős szerepet játszott az állami tulajdonú Videoton bekebelezése az állami tulajdonú Magyar Hitel- bank négymilliárdos üzlettársi segédletével, amely így majdhogynem a teljes vételárat biztosította a ma is napi tíz órán át robotoló mágnás cégének. A milliárdos Gyurcsány Ferenc kísértetiesen hasonló módon szerezte meg timföldgyárát. Az egyiket az MDF-es kormányzó hatalom jelölte ki nagytőkésnek, a másikat a szocialista. A 23 milliárdos vagyonával a kilencedik helyen tanyázó Wáberer György örök életében hálát rebeghet Kunos Péternek, aki több száz milliós, állami garanciás egzisztenciahitelhez juttatta. Így van ez: az egyiknek piaci alapon egzisztencia, a másiknak politikai alapon sitt. Voltak, akik a kétes Hungalu-privatizációból (Gyurcsány, Tolnay, Bakonyi), volt, aki a privatizáció mellett az állami cégek csődjén is kaszált, a kótyavetye felszámolásból is gazdagodott, mint a bankáros Kovács Gábor.
Van olyan milliárdos is, mint például Zwack Péter, akinek az érdekében akár törvényt is módosít az Országgyűlés, ha azzal milliárdokat hagyhat a holdudvari cég kasszájában. Vannak, akik az átkosban vagyonuktól megfosztott parasztok kárpótlási jegyeivel teremtettek milliárdokat, mint például a 37 milliárdos magánvagyont gyűjtő Leisztinger Tamás. Van, aki a kapcsolati tőkét kamatoztatta busás haszonnal, mint például az államnak energiát importáló, volt ipari miniszter, tengizi Kapolyi László, aki még egy történelmi párt lenyúlásával is megfejelte milliárdos szerzeményeit. Ugyancsak az állammal üzletelve szerzett milliárdokat, majd bársonyszéket Kóka János miniszter. Volt, aki az önkormányzatok belterületi földjein kaszált, mint például a vektoros Lovas fivérek. Volt, aki, a semmiből lett médiaguru, mint Gyárfás Tamás, akiről csak azt nem tudjuk, honnan volt az első 27 milliója, amiből a Nap TV Kft. többségi tulajdonjogát megszerezte.
A gazdagok listáján ugyancsak előkelő helyet szerzett a gyönyörű modell, Kristyán Judit is. Az ő vagyonának eredetét sem ismerjük, de róla legalább az elmondható, hogy örökölte a férjétől. S ha már az amerikai kapcsolatoknál tartunk: a Szakonyiék által hanyatlónak nevezett Fotex-birodalom gazdája még mindig negyvenmilliárd forint magánvagyonnal rendelkezik. A Gemini együttes egykori basszusgitárosa, Várszegi Gábor mind az üzleti, mind a közéletben is jól penget: az SZDSZ-es városvezetés a napokban avatta Veszprém díszpolgárává. Erdős Ákos a nyomdaiparban, illetve a könyv- és lapkiadási üzletben szerzett
15 milliárd forint magánvagyont, ami a lista 14. helyére elegendő. A több, egykoron köztulajdonban lévő nagy nyomdával rendelkező Láng Holding gazdája legutóbb újabb ékszerrel, a Nemzeti Tankönyvkiadó többségi tulajdonjogával gyarapodott. Az ellenzék nem minden alapot nélkülözve állítja, hogy Erdős a timföldesúr-kormányfő üzleti partnerének tekinthető.
Ezek az emberek szinte valamennyien gazdagabbak Bush elnöknél. Igaz, e banánköztársasággá züllesztett országban olajozottabban lehetett harácsolni, mint a Bin Laden családdal a tengerentúlon.

A múlt héten Nyíregyházán egy kapualjban kihűlés miatt meghalt egy negyvenhat éves fedél nélküli asszony. Állítom, volt az életében legalább tíz olyan munkával töltött esztendő, amikor látástól vakulásig dolgozott. Csakúgy, mint Leisztinger Tamás. A szabolcsi asszony apját - nem kizárt, hogy éppen a Gyurcsány- Apró család korabeli elvtársai - verték be a téeszcsébe, hogy az asszony szemét később olyan kárpótlási jeggyel szúrják ki, amiből a Leisztinger-félék lettek milliárdossá. Politikussá oda-vissza vedlő nagytőkéseink egy részének semmi nem elég. Vannak, akik komoly politikai kapcsolataiknak köszönhetően tízmilliós állami támogatásból "teremtenek" tucatnyi munkahelyet. (Vajon miért nem az állásnélkülieknek adják oda a pénzt, ha ilyen sok van belőle?) A komoly érdekérvényesítő képességűek (Tolnay, Széles) képesek elérni a forint leértékelését, ha a haszonszerzési céljaikhoz az kell. Mások meg időben értesülnek arról - vélhetően kormányzati forrásból -, hogy mikor történik a forintleértékelés (Kulcsár Attila - érthetetlen módon - nincs a listán), és a bennfentes információkon nyerészkednek.

És mivel megtehetik, meg is teszik. Büntetlenül.

Dózsa népe ma egy lelkileg megnyomorított, agyilag kilúgozott nemzet.

Torkos Matild; Magyar Nemzet

mno.hu - fideszfrakcio.hu