Gyerekek, remélem, mindenki elkészítette a házi feladatot! Na, Petőfi, olvasd fel, mit írtál!
- Feri bácsi, én versbe szedtem...
- Nem baj, halljuk...!

"Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt;
A tél iker-fia,
Eső és hó szakad.

Kietlen pusztaság
Ez, amelyben lakunk;
Nincs egy bokor se,hol
Meghúzhatnók magunk.

Itt kívül a hideg,
Az éhség ott belül,
E kettős üldözőnk
Kínoz kegyetlenül;

S amott a harmadik:
A töltött fegyverek,
A fehér hóra le
Piros vérünk csepeg.

Fázunk és éhezünk
S átlőve oldalunk,
Részünk minden nyomor..
De szabadok vagyunk!"

- Hát, Sándor fiam, ez nem lett jó. Látszik, hogy sok munkát feccöltél bele, de nem meggyőző. Ráadásul túl radikális. Vér, nyomor, átlőtt oldalak, meg ez a farkasfalkára jellemző brutális, animális, faji alapú összetartás. Ez a múlt, Sándor fiam, ma már másképpen gondolkodunk a szabadságról...
- Feri bácsi, sejtettem, hogy ezt fogja mondani, ezért írtam egy másikat is, csak magának. Csak maguknak. Felolvashatom?
- Olvasd csak, olvasd!

"Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt;
A tél iker-fia,
Eső és hó szakad.

Mi gondunk rá? Mienk
A konyha szöglete
Kegyelmes jó urunk
Helyhezhetett ide.

S gondunk ételre sincs.
Ha gazdánk jállakék,
Marad még asztalán,
S mienk a maradék.

Az ostor, az igaz,
Hogy pattog némelykor,
És pattogása fáj,
No de: ebcsont beforr.

S harag multán urunk
Ismét magához int,
S mi nyaljuk boldogan
Kegyelmes lábait!"

- Ez már sokkal jobb, Sándor fiam... Ebben benne van a kor, a modernség, a jelen, s még inkább a jövő. Semmi vér, semmi vérség, semmi faj, semmi összetartozás. Fogyasztás, kis Petőfi, fogyasztás és kompromisszum. Abból nem lehet baj, míg a nemzeti nekibuzdulás csak bajt hozott nekünk, mindig.
- Feri bácsi, kik a mi testvéreink?
- Buta kérdés, Sándorka. Senki és mindenki. De leginkább a jó meleg szoba, a meleg ruha és a hamburger, azok a mi testvéreink. Hát mitől forrnak össze az elcsórt fontok, illetve, izé, az eltört csontok? A melegtől, a jóllakottságtól és a biztos nyugdíjtól. Ez lebegjen mindig a szemetek előtt. S hogy kit, kiket sodor mellénk az élet, kikkel vállalunk közösséget, az a véletlen műve. De Semprun bácsi megmondta, a véletlen az a szükségszerűség, aminek be kell következnie. Értitek már? Helyes... A következő órára arról kérek dolgozatot, milyen kampánystratégiával lehetne rávenni a népet, hogy szavazza meg az oroszok újbóli bevonulását. Adok szempontokat: olcsó benzin, az orosz laktanyák környékén fellendülő kereskedelem, száz év múlva Oroszország is a NATO tagja lesz, tehát mindegy...
- Feri bácsi, maga egy lótetű?
- Az vagyok fiam, de ezt nem így mondjuk. Ez túl radikális. Mondjuk úgy, reálpolitikus... Mindjárt szimpatikusabb...


Bayer Zsolt; Magyar Nemzet, Képeslap

fideszfrakcio.hu