10:14 - Lilike sehol

A Dunaferr főkapujánál landolt délelőtt tíz óra után néhány perccel Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szolgálati gépkocsija, a kormányfő vasgyári vizittel kezdte dunaújvárosi látogatását. (...) A DO helyszínen didergő kommandója nem látta az üdvözlők között a dunaújvárosi lelkiség szimbólumát, Lilikét. (Aki egyébként, minden közkeletű vélekedéssel és idevágó élccel szemben, még Medgyessy Péter kampányolása során, és éppen az akkori miniszterelnök-jelölt interpretációja révén került a köztudatba - más kérdés, még szebb szerintünk, hogy milyen város az, amelynek vágyfantáziáit egy serdületlen kislány tolmácsolja a jóságos állam-apukának). A miniszterelnök elsőként a vasgyár menedzsmentjével tárgyal - információink szerint a privatizáció folyamatáról és a vállalatcsoport acélpiaci helyzetéről tájékozódik első jelentésünk perceiben is -, majd a profilüzem munkásaival találkozik. A DO savazó szakmunkásnak álcázott kommandója a helyszínen figyel. Még visszajövünk.

15:09 - Gyurcsány a szervezett munkássághoz szól

"Melyik benzinkútnál voltak, Adonynál?" - teszi fel az akkor még költői kérdést fogvacogva a fogadó delegáció egyik képviselője a szervezők egyikének: Gyurcsány Ferenc egy perccel sem érkezik előbb a Dunaferr főbejáratához, mint ígérte, így amennyiben Szergej Taruta Donbass-elnök vagy Hónig Péter vezérigazgató holnap kínzó fejfájással, makacs lázzal és torokfájással ébred, megvan a válasz, hol is fáztak meg ilyen csúnyán. A sajtómunkások hada persze könnyen van, nagykabátban figyeli többek között azt a fekete macskát, amelyik előbb a kapunál lévő kuckó tetején foglal harcálláspontot, aztán a nagy mozgásra csak mozgásba lendül maga is. Jól kezdődik, mondja mellettem egy forrás, mosolygunk.
Mosolyog az időközben a főbejárat elé gördülő autóból kipattanó miniszterelnök is, pacsi a vezérkarral, irány az igazgatóság, ahol aztán zárt ajtók mögött tárgyal az új tulajdonos képviselőivel - a fejlesztésekről, termelésnövekedésről és a versenyképesség erősítéséről, mint arról a széles plénum, a profilüzem dolgozói előtt beszámol.

A sajtó szorgos hangyái addig a fórum helyszínére vonulnak... (...) Feltűnő a munkásosztály szervezettsége, az alkalmazottak a fehér vonal elé ballagnak, már-már alaki kiképzést idéző rendben, amely aztán fellazul, a DO-tudósító életében először lát papundekliből hajtogatott mobil hamutartót például. Az üzemcsarnokban várakozik a vasgyár teljes operatív vezetése is... Gyurcsány Ferenc viszont késik, jobb híján vicces beszélgetésfoszlányokat csípek el. (Apropó, vicces beszédfoszlány: az egész vizitáció alapdialógusa szerintem az az Esterházy-szöveg, amiben Rákosi elvtárs a parasztokkal társalog, biztos ismerik: hogy vagyunk, hogy vagyunk, tréfálkozik Rákosi elvtárs a parasztokkal, jól vagyunk, jól vagyunk, tréfálkoznak a parasztok.) Egyet a vasgyári humor terebélyes fájának gyümölcséből is átnyújtok az utókornak, íme.
Első munkás: - A pontosság a királyok udvariassága...
Második munkás: - Ezek szerint nem király?
Első munkás: - Majd az lesz...


A királycsinálók elhallgatnak, érkezik a miniszterelnök, rövid sisakpróba után közvetlen hangütésű párbeszédet kezdeményez - mosolyogva - a dolgozókkal, mire odafurakszom (de jó ez a savazószakmunkás-álca!), már a fizetéseknél járnak. Röpködnek a bruttók és a nettók, az olvasztáré 230 ezer forint, erősíti meg Hónig Péterhez fordulva a miniszterelnök, Hónig pontosít, épp csak az felejtődik el valahogy, hogy ez a 230 mindenféle pótlékokkal és juttatásokkal annyi egy olyan emberpéldánynak, aki három műszakban, veszélyes üzemben és pokoli hőségben tolja a vasgyári szekeret. (...) A párbeszéd vége egy ígéret, miszerint Gyurcsány Ferenc szól a tulajdonosnak, a többi munkavállaló bérét is emeljék. Naná, hogy elhisszük ezt a szólást (tréfálkozást).
A miniszterelnök egy rövid Hónig- és egy még rövidebb Taruta-köszöntő után lép a mikrofonhoz: frappáns, jól felépített kezdés csipetnyi aggódással és boldog izgalommal: családok tízezreinek életminősége a tét, lábad könnybe Gyurcsány Ferenc szeme a saját szociális érzékenységétől. A szövegbe fél mondat erejéig feltűnik az immár Dorkota Lilinek nevezett kislány (pedig esküszöm, csak egyszer kéne megkérdezni Medgyessy Pétert, hogy is volt párbeszéd a kampány során azzal a kilencéves kislánnyal, aki - az ő állítása szerint - odalépett hozzá anno). A Dunaferr jövője viszont a miniszterelnöki álláspont szerint nem kérdés:
- A mostani tárgyalások arról győztek meg, hogy biztatóan hangzik, amit a vállalatvezetés gondol a jövőről - bízom benne, őszintén remélem, hogy sikerül ezeket valóra váltani. A Dunaferr és a város, de az ország jövője akkor lesz biztosított, ha sikerül növelni a versenyképességet, akkor tudunk nagyot álmodni, ha az álmokhoz képesek vagyunk lehetőséget teremteni. Nem az a fontos, hogy az állam vagy egy magánbefektető-e a tulajdonos, még az sem számít, hogy hívják a tulajdonost - az a fontos, hogy felelős és értő, a hosszú távú működésben érdekelt és a céljait valóra váltó tulajdonos legyen. Meggyőződésem, hogy a sikeres privatizáció után a Dunaferr ilyen tulajdonost talált.

A későbbiekben egy könnyelmű elszólást nem számítva a jövőről hallhattunk épületes mondatokat, a könnyelmű elszólás viszont az volt, hogy a vállalatcsoportnál kilenc százalékkal emelkedtek a bérek, ami de facto nem igaz. A bérmegállapodás 6,28 százalékos bérfejlesztést irányoz elő, és a DO még nem látott olyan gazdát, amely a megállapodásban rögzítetteket akár csak egy század százalékkal feljebb tornázta volna.

16:48 - Azonos álláspontra jutottak...

Az önkormányzatok a közös EU-források kihasználásával "picikét nyertesei" a jövő évi büdzsének; az MSZP-nek biztosabb és bátrabb politikát kell folytatnia, mint korábban tette; a Dunaferr példája igazolja, hogy az egyik évről a másikra élés helyett stratégiai döntésekkel kell a jövő problémáit megoldani - néhány (egyelőre elképzelt) részlet a sajtó képviselői által feltett kérdések, valamint a miniszterelnöki válaszok nyomán körvonalazódó holnapi szalagcímekből. Gurcsány Ferenc - jelentsük ki tüstént - jó és hatékony kommunikátor, (...) s a Gyurcsány-mondatok hátterében többnyire ott figyel a képzeletbeli "másik fél" álláspontjának ismerete (ez okozza a Lili-féle bicsaklásokat).
( )"A Dunaferr több év után ismét elfoglalja az őt megillető helyet a magyar nagyvállalatok rangsorában" - nyilatkozta a miniszterelnöki vizit után Hónig Péter, Szergej Taruta Donbass-elnök pedig exkluzív interjút adott a DO-nak. Mint az alkalom jelentőségét firtató kérdésünkre a Dunaferr fb-elnöke elmondta, szerinte fontos volt, hogy a tulajdonos terveiről és a Dunaferr-fejlesztésekről tájékoztassa Gyurcsány Ferencet, s nagyon örült annak, hogy tárgyalások során azonos álláspontra jutottak a fejlesztések szükségessége, a hatékonyságnövelés tekintetében.
( ) De hol van Gyurcsány Ferenc? Hamarosan megmondjuk.

17:42 - A fél szem a térségen...

Gyurcsány Ferenc a profilüzemben tett látogatás és a mindenkire érvényes interjúadási kötelmek abszolválása után az önkormányzathoz hajtat (nem tudni, miféle hanyagság révén lehet még mindig sáros a szolgálati gépjármű...), a DO éppen egy piros lámpával kési le a dr. Kálmán András polgármesterrel történő kézfogást a Városháza előtt.
Innentől elvben zártkapus edzés folyik, az összes létezhető hivatkozással, csellel és finesszel is csak a polgármesteri tárgyaló előteréig jutunk. (...) A tárgyalások menetéről dr. Kálmán András számol be a DO-nak.
(...) Külön "fejezet" volt a miniszterelnökkel történt tárgyalás során a város pénzügyi helyzete - nem állunk jobban, mint a többi önkormányzat, fogalmaz nagyon óvatosan a polgármester -, szó esett az önkormányzati fejlesztéseket célzó uniós pályázati lehetőségekről, valamint az Acél-Híd Programról szóló előadás anyagát is átadták a miniszterelnöknek. Szeretnénk, ha a kormányzat fél szeme a térségen lenne, ha megvalósulnának a regionális, térségi fejlesztésekkel kapcsolatos elképzelések - summázta az igényeket dr. Kálmán András.
És, ha kérhetnénk, az a fél szem legyen éles, tesszük hozzá, miközben szinte halljuk Lili csengő kacagását.

dunaujvaros.com - fideszfrakcio.hu