Tehát nagy vonalakban arról, hogy mit is ígér a Gyurcsány-kormány az országnak jövőre. A többi között "nyertes" agráriumot, épülő autópályákat, kisebb államot, karcsúbb közigazgatást, gazdasági növekedést, továbbá - papíron legalábbis csökkenő - államháztartási hiányt. A kormány úgy számol, hogy jövőre az infláció 4,5, a bruttó bérek 6-6,5, a lakossági fogyasztás 3, a beruházások pedig 6-8 százalékkal bővülnek. A baloldali kabinet várakozásai szerint Magyarország úgynevezett GDP-arányos bruttó államadóssága 58,6 százalékos lehet az idei 59,6 százalék után. Csak halkan jegyezzük meg: a 60 százalékos küszöb átlépésével minden - egyébként is már alaposan megtépázott - hitelünk odaveszhet. Azt pedig hangosan mondjuk, hogy csak az utóbbi mutató tekintetében tudunk eleget tenni az euró bevezetéséhez szükséges feltételeknek. Az infláció ugyanis az Európai Unió tagállamai közül itt a legmagasabb, csakúgy, mint a folyó fizetési mérleg és az államháztartás hiánya. Micsoda paradoxon: a közös nyugat-európai pénz bevezetési szabályainak be nem tartása jelzi, hogy mennyire koncepciótlan és kiszámíthatatlan a magyar gazdaságpolitika.
De ugorjunk vissza a költségvetéshez! Hiába a zsonglőrködés, a trükközés a különböző adatokkal, a büdzsének sajnos nem lesz nyertese az agrárium. Igaz, hogy több pénzhez jut(hat) a mostanihoz képest a mezőgazdaság, ám a források fele az Európai Uniótól származik - amennyiben ügyesen pályáznak majd az érintettek. Arról nem is beszélve, hogy a szóban forgó uniós agrárpénzek 30 százalékos önrészét sem biztosítja a büdzsé. Gondban lesznek az önkormányzatok is - a parlamenti vita során valamennyi párt egyetértett abban, hogy a helyhatóságok csak bajosan képesek feladataik ellátására, noha növelték a támogatásukat. S minden állami intézmény 2004-es működési költségének 95 százalékát kapja 2005-ben. Ezt úgy kell érteni, hogy nincs kötelező elbocsátási kvóta, a kevesebb pénzből minden intézmény úgy gazdálkodik, ahogy akar. De a kormányzati ígérethalmaz eleme az is, hogy a lakástámogatási rendszer sem szigorodik tovább, ám - bármilyen meglepő - a költségvetés még a jelenleginél is kevesebb pénzt fordít erre a célra. Jelentős újítás persze a koncessziós autópálya-építés, amely kiadás helyett átmenetileg bevételt jelentene az államkasszának, ám hogy kiktől származnak majd ezek a bevételek, egyelőre kérdéses. Az viszont nem, hogy ez a technika további évtizedekre adósítja el az államot. Továbbá a magyar honvédelem a NATO-val kötött egyezmény ellenére sem részesül a GDP-arányosan őt megillető összegben. S ide kívánkozik, hogy januártól az inflációt meghaladóan drágul az élet minden területe. Ha pedig a reálbérek rendezése úgy teljesül jövőre, mint az idén - amikor évtizedek óta példátlan módon csökkent a fizetések vásárlóértéke -, akkor az átlagembernek bizony nem kell azon tűnődnie, hogy folyó hó ötödikén vagy huszadikán kérjen-e pénzt kölcsön szomszédjától vagy háziorvosától.
Sajnos olyan ez a büdzsé, mint egy alacsony költségvetésű (low budget), vagyis harmadosztályú rendezőkkel és kifakult sztárokkal készített film.
Vacak termék, közönségsiker nélkül. Kérdés, ki statisztál majd hozzá.

Szajlai Csaba, Magyar Nemzet, 2004. december 22.