Ilyen tragédiákat követően magasabb szempontból - a földet lakó emberiség szempontjából - lehetne megítélni a gyilkos ösztönű ember terrorizmusát, a "rakottabb tájak" társadalmainak ezermilliárd dollárokat felemésztő fegyverkezését.
De hiába halnak meg százezrek az emberi kapzsiság és gonoszság okozta háborúkban, hiába vesznek oda gyanútlan, a megérdemelt szabadságukat töltő családok és az üdültetésükből élő szigetlakók, mindig és mindenütt léteznek hatalmak, amelyek az emberiség technikai vívmányait, a kutatások mérési eredményeit - esztelenül és becstelenül takarékoskodva - kutatóintézetek falai közé rekesztik. Valahogy soha nem tanulunk a tragédiából, a kárból, mindig újra és újra megtörténik a baj.
A borzalmas cunami válogatás nélkül, több mint negyven ország lakóiból szedte a már 128 ezer fölötti lélekszámú áldozatát. "Demokratikusan" gyilkolt, nem érdekelte, ki gazdag, ki szegény, ki bűnös földi halandó, ki ártatlan gyermek. Mintha áldozatot mutatott volna be a cunami a Teremtőnek az ártatlanokból Krisztus születése ünnepén, az emberi gonoszság megbocsátásáért. A szökőár hordaléka, amelynek képsorait világgá sugározta a média, a "civilizált társadalmak" elsodort szemétáradata rádöbbenthetné végre a népeket a mérhetetlen igazságtalanságokra: hogy míg emitt gazdagabb vidékeken dobozos kólára meg eldobható pelenkára meg mobiltelefonra is futja az átlagfogyasztónak, amott egy falat kenyér, de még egészséges ivóvíz sem jut. Csak éhség, betegség és halál.
A magyar nép az ilyen tragédiák idején mindig megmutatja a világnak, hogy a lelke mélyén szolidáris a bajba jutott idegenekkel, bármit is mondjanak róla a hazai magyargyűlölők. A pápai audienciára az országát feljelenteni utazó miniszterelnök is rádöbbenhetne végre, hogy ezek a belpolitikai ügyekbe bele-beleszóló egyházak, szeretetszolgálataik révén - híveik adományaiból - a világ dolgaiba is belekontárkodnak, ha kell, ha életet kell menteni, ha vigaszt kell nyújtani.
A pápa őszentsége pedig nem azért nem köt sílécet az osztrák lankákon, mert öreg és beteg, hanem mert ilyenkor az imának van helye és ideje. Az egyébként jó szervezőkészségéről megismert miniszterelnöknek is lenne itthon éppen elég dolga, rábírhatná például a milliárdosok klubját a segítségnyújtásra. Még akkor is megtehetné ezt, ha felemlegetnénk a határon túli testvéreink állampolgársága kérdésében kifejtett "kenyérféltős" kampányát. Hiszen tudnia kellene, a jó cselekedetek önmagukért beszélnek, ezekről lepereg az ármány.
A miniszterelnök úrnak mernie kéne a jót tenni, ma a pokoli szökőár távoli sérültjeiért, holnap az aluljárók Krisztus-arcú hajléktalanjaiért. A pápánál bepanaszolt egyházak szeretetszolgálataival közösen. Ki tudja, lehet, hogy egy "pápai gyerek" botrányos pápai audienciájának talán éppen ez az üzenete. Hiszen ha a miniszterelnök megérti végre a kereszténység és a keresztyénség lényegét, akkor tudni fogja: az őszinte segítséget kérő kéznyújtásra csak egy válasz van.
Az elfogadás.

Torkos Matil, Magyar Nemzet

fideszfrakcio.hu