Lehetséges, hogy valóban azért késik az ön C típusú ellenőrzésének az eredménye, mert a Fidesz szakértőjeként tartják számon?
- Óriási tévedés azt állítani, hogy pártdelegált vagyok a bizottságban. Engem a bizottság kért fel a szakértői posztra, s megbízatásomat nemcsak a mostani ellenzéki, hanem a kormánypárti tagok is támogatták. Olyannyira, hogy ellenszavazat és tartózkodás nélkül, egyhangúlag döntött a testület a megbízatásom mellett.
- Jól értesült laptársunk szerint önnél az lehet a nemzetbiztonsági kockázati tényező, hogy kettős, amerikai-magyar állampolgár. Igaz, ha ez így lenne, friss NATO-tagságunk fényében meglehetősen nagyfokú bizalmatlanság egy szövetséges országgal szemben.
- Jellemző az említett lap színvonalára, hogy még a pontatlanságaikat is pontatlanul írják le. Én Angliában, Londonban születtem. Így brit és magyar állampolgár vagyok. Édesapám a kommunizmus elleni szerepvállalásáért hat évet töltött a gyűjtőfogházban, onnan 1956-ban a szabadságharcosok szabadították ki, majd emigrált. Diplomáciai szempontból felfoghatatlan fejlemény lenne, ha az én brit állampolgárságom és a NATO-beli munkám veszélyesnek minősülne nemzetbiztonsági szempontból. Példátlan, párját ritkító eset volna a NATO-tagállamok történetében, s gondolom, a brit nagykövetnek is lenne véleménye az ügyről. Egyébként az is felháborító, hogy egy szigorúan titkos folyamatot, a C típusú vizsgálatot egy kormányszervtől ki lehessen szivárogtatni a sajtónak, még ha az rosszul, megtévesztően közvetíti is azt. Ha ez bebizonyosodik, akkor az azt jelenti, hogy egy politikai támadáshoz felhasználtak egy államtitkot.
- Erre azt szokták mondani, hogy a sajtónak ez a dolga.
- Csakhogy, ami most folyik, az nem is egészen kiszivárogtatás, hanem rendszeres félreinformálás, magyarul dezinformáció. Nemcsak velem kapcsolatban, hanem az egész bizottsági munka folyamán azt tapasztalom, hogy bizonyos emberek egyrészt gátolják az újságírókat az információhoz jutásban, s ezzel demokratikus alapjogokat sértenek meg, másrészt a fals információkkal, kiszivárogtatásokkal valójában hülyének nézik a sajtót, a média velük barátságosabb viszonyban lévő részét is. Mindez azt jelzi számomra, hogy még nem múlt el teljesen a régi rendszer.
- Nem hátráltatja-e a szakértői munkájában, hogy lassan vége a bizottság tevékenységének, ön pedig itt áll "ellenőrizetlenül"?
- Valamit fontos pontosítanom: én 1992-ben, amikor a Honvédelmi Minisztérium alkalmazott, egyszer már átestem egy nemzetbiztonsági ellenőrzésen. Másik fontos helyesbítésem az, hogy a C típusú vizsgálat nem keverendő össze az átvilágítással. Nem véletlen persze, hogy igyekeznek a két fogalmat összekeverni. Az átvilágítás ugyanis az ügynökökre és főnökeikre fókuszál, míg a C típusú vizsgálatot - amelyet még a Horn-kormány rendelt el - a Nemzetbiztonsági Hivatal által végzett helyzetfelmérésként jellemezhetjük. A C típusú vizsgálat nem egzakt folyamat, nincs köze az ügynöki tevékenységhez, hiszen a családi és egészségi állapotra éppúgy vonatkozik, mint a szakmai közelmúltra. Egyébként hangsúlyoznám, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatalért felelős személy, Tóth András MSZP-s képviselő a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára.
- Aki ezek szerint nem sieti el a munkáját, így viszont ön nem tud teljes értékűen részt venni a grémium működésében.
- Különösebb hátrányom nem származik abból, hogy a zárt üléseken nem vehetek részt, hiszen a testület végső jelentése nyílt lesz. Az pedig, hogy még mindig nem érkezett meg Tóth Andráséktól a vizsgálati eredmény, pusztán kis hatásfokú gáncsoskodás. Az én munkáltatóm ugyanis Balogh László, a bizottság elnöke. Ha netán negatív lenne a Miniszterelnöki Hivatal válasza, a bizottság elnökét ez sem befolyásolná, hiszen a hivatalnak csupán javaslattételi joga van. Ezért is felháborító a szándékos szakmai és politikai ködösítés a vizsgálatok körül, amivel szándékosan azt a hatást keltik, mintha az NBH vizsgálata holmi ügynöki múltra is célozna. Ezt nemcsak magam, de a másik szakértő, Kiszely Gábor nevében is a leghatározottabban kikérem magamnak. Lábjegyzetként hozzáfűzöm: van egy ember, aki nem esett át a C típusú átvilágításon, és ezt Medgyessy Péternek hívják.
- Egyes vélekedések szerint a baloldal kapkodása s az imént tárgyalt furcsa fejlemények inkább erősítik azt a gyanút, hogy valóban van takargatnivaló a tárgyalt ügygyel kapcsolatban. Ezt erősíti az, hogy Toller László MSZP-s képviselő még politikailag semleges emberek számára is nyilvánvalóan élénk dühvel kíséri valamennyi megnyilatkozását.
- Toller László valóban nem rejti véka alá nemcsak a velem, hanem a mostani ellenzékkel szembeni élénk antipátiáját sem. A múltkor azzal vádolt meg, hogy zárt ülésen elhangzottakról beszéltem a Magyar Rádió Krónikájában. Felvetése gyermekien naiv, hiszen bárki utánanézhet: ugyanazt mondtam, mint amit Simicskó István fideszes képviselő a sajtótájékoztatóján. Jelesül azt, hogy a Medgyessy Péter által elmondottak köszönő viszonyban sincsenek azzal, amit az szt-tisztek feladatrendszeréről megtudhattunk, éppen volt szt-tisztektől és vezetőiktől.
- Ön miként látja, miért volt szükség arra, hogy egy pénzügyminisztériumi osztályvezető egyben szigorúan titkos tiszt is legyen?
- Éppen ez az, ami érthetetlen, mivel ha Medgyessy annak idején, 1979 és 1983 között valóban csak gazdasági elemzéseket készített Magyarország helyzetéről, teljesen szükségtelen lett volna az szt-tisztté történő kinevezés. Az általa elmondottak tele vannak ilyen és hasonló logikai képtelenségekkel. Egy másik példa: a Belügyminisztérium egy 1969-es belső parancsa értelmében a szigorúan titkos tiszteknek fedőmunkahellyel kell rendelkezniük. A dolog tehát egyértelmű: Medgyessy vallomásával ellentétben a Pénzügyminisztérium neki nem valódi, hanem fedőmunkahelye volt. Összegzésképpen: Medgyessy Péter és párttámogatói azt szeretnék elérni, hogy elhiggyük: ő olyan szigorúan titkos tiszt volt, akire az szt-tisztekre vonatkozó szabályok egyike sem vonatkozott. Van még egy momentum, ami nemcsak kétségessé teszi, de ki is zárja, hogy Medgyessy teljeskörűen számolt be tevékenységéről a bizottsági meghallgatáson. Az elhárítás ugyanis nem egy személytelen aktus, mindig emberekhez kötődik. Ez még a laikus számára is egyértelmű, hiszen az elhárítandó ügyek mindig konkrét személyek által jelennek meg, legyenek azok nyugatiak avagy magyar állampolgárok.
- De hát a Nemzetközi Valutaalaphoz, vagyis az IMF-hez való esetleges csatlakozás ügye nemcsak az MSZMP-é, hanem össznemzeti ügy lehetett akkoriban, így talán elképzelhető, hogy valaki csupán aktákkal és nem emberekkel kerüljön kapcsolatba.

- Éppen az a bökkenő, hogy ez elképzelhetetlen. A Nemzetközi Valutaalap kiadott egy tanulmányt, amelyben leírja, hogy miként történt a magyarországi csatlakozás. Az ott leírtak ellentmondanak a Medgyessy Péterék által elmondottaknak. Bennfentesek is alátámasztják ugyanis, hogy 1981 telén puccsszerű és a legmagasabb szintű pártdöntés volt az, hogy Magyarország ismét próbálkozzon az IMF-hez való csatlakozással. Mint tudjuk, 1982-ben végül is sikerre vezettek az erőfeszítések, tagjai lettünk a valutaalapnak, ám ehhez nem nyújthatott segédkezet a jelenlegi kormányfő, hiszen jóval 1981 előtt átvezényelték a Pénzügyminisztérium költségvetési osztályára. Nem foglalkozott tehát nemzetközi vonatkozású ügyekkel. Így Medgyessyt nem bízhatták meg 1979-ben- főként szt-tisztként nem - a tárgyalások előkészítésével. A kérdés másik felére válaszolva újra aláhúzom: az szt-tiszteknek nemcsak ügyekkel, hanem konkrét személyekkel kellett kapcsolatba lépniük és róluk adatokat szolgáltatniuk. Két feladatuk volt: az egyik a nyugati demokráciák behatolásának leleplezése, a másik kötelezettségük pedig a magyar delegációk tagjaira vonatkozott. Mégpedig arra, hogy leleplezzék azokat a magyar szakembereket, akik ezekkel a nyugati személyekkel kapcsolatba akartak lépni.
- 1983-tól azonban már nem volt az érintett a titkosszolgálatok kötelékében.
- Kétségtelenül tartalékállományba helyezték - tehát nem nyugdíjazták -, ám ez azt jelentette, hogy utána is "elővehető" volt. A törvény szerint azonban egy bizonyos életkor után már nem lehet aktivizálni a tartalékállományba helyezett szt-tisztet. Jellemző egyébként, hogy Medgyessy nem kényszerként, hanem szívesen végzett feladatként élte meg titkos munkakörét. Erre bizonyíték az a dokumentum, amely szerint pénzügyminiszter-helyettesként is arról vall írásban, hogy továbbra is szívesen vállalja az eddigi megbízatásokat.
- Ön hogyan értékeli azt a lapunk által lehozott másik dokumentumot, amelyben Medgyessy Péter a Pénzügyminisztérium és vállalatainak dolgozóit is minősíti "ellenforradalmi tevékenység" szempontjából?
- Medgyessy erről azt mondta, hogy már csak azért sem lehet hiteles, hiszen 1976-ban nem volt már szokás ellenforradalomként aposztrofálni az 1956-os eseményeket. Én ugyan Angliában nőttem föl, de pontosan tudom, hogy még a nyolcvanas évek legvégén is bűnnek számított, ha valaki forradalmat emlegetett. A dolog érdemi részével kapcsolatban pedig egykori szt-tisztek egybehangzó véleményére támaszkodom. Ők azt mondták, hogy egy szigorúan titkos tiszt kiválasztását hosszas procedúra előzte meg. Név említése nélkül úgy nyilatkoztak, hogy a III/III-as jellegű munkavégzés tökéletes előzmény lehetett, ha valakit szt-tisztté akartak kinevezni. Szintén egy III/II-es elhárító tiszt úgy fogalmazott: persze, hogy nem volt ügynök Medgyessy, ő annál sokkal több volt - titkos rendőrtiszt.
- Sokak szerint ön először azzal vonta magára a baloldal haragját, hogy azt nyilatkozta: a washingtoni Fehér Házban, finoman fogalmazva is röhejesnek tartották Medgyessynek azt a védekezését, hogy ő a KGB ellen dolgozott titkos munkája során. Az is feltűnő volt, hogy Colin Powell amerikai külügyminiszter nem nyilatkozott Kovács László külügyminiszter látogatásáról egyetlen szót sem.
- Tudomásul kell venni, hogy Magyarország felé komolyabb érdeklődéssel fordulnak a Fehér Házban, többek közt azért is, mert a Nemzetbiztonsági Tanácsban sok olyan személy van, aki kötődik hazánkhoz. A diplomáciai protokollt ismerve óriási dolog, hogy Colin Powell érdeklődött a magyar belpolitikai viszonyok felől. Ez jelzés értékű lehet a mostani kormányzat számára, miként az is, hogy a tárgyalásokról állítólag csak Kovács László interpretációjában hallhattunk konkrétumokat.
- A bizottságnak augusztus 15-ig be kell fejeznie a munkáját. Mit tudnak ennyi idő alatt végezni, s hogy vonná meg az eddigi mérleget?
- Függetlenül attól, hogyan zárul a testület munkája, szerintem valamilyen formában mindenképpen folytatni kell ezt az átvilágítást. Az eddigi legfőbb tanulság számomra az, hogy a baloldalon egyre inkább össze akarják mosni a régi diktatúrát a rendszerváltozás utáni demokráciával. Azt igyekeznek sulykolni, hogy a Kádár-rendszerben mindenki felelős volt ilyen-olyan mértékben, ez pedig nyilvánvaló hazugság. Egy diktatúrában kémnek lenni ugyanis egészen más dolog, mint egy demokráciában, és ezt csak nálunk szokás elfelejteni, az Európai Unióban és a NATO-ban nem. Nem létezhetett nemzeti, csupán rendszer-, párt- és szovjet érdek, s erről a mindenkori pártközpont gondoskodott. Az MSZMP határozta meg a fő feladatokat és a fő ellenséget, így lehetővé tette az emberek erkölcsi, esetleg fizikai likvidálását. Aki ezt ma kétségbe vonja, az a rendszerváltozás létjogosultságát kérdőjelezi meg. Végeredményben az akkori demokratikus, illetve nép-nemzeti ellenzék létjogosultságát is kétségbe vonják, hiszen így utólag nevetségessé, élhetetlenné akarnak nyilvánítani mindenkit, aki nem állt a rendszer szolgálatába.

Gorka Sebestyén 1970-ben született Londonban. Első diplomáját a londoni egyetemen szerezte. Magyarországon 1992-ben a Honvédelmi Minisztérium főmunkatársként alkalmazta, s közben megszerezte második diplomáját a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen diplomáciai és nemzetközi kapcsolatokból. 1997-ben oktatója és kutatója volt a római NATO védelmi egyetemnek. 1994-től óraadó tanár a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. 1999-ben tanulmányait a Harvard Egyetem államigazgatási karán folytatta. 2000-ben a Pentagon háttérintézményei kutatóintézetéhez nyer felvételt, közreműködik az USA által finanszírozott és a magyar kormány által kezdeményezett haderőreform-kutatási programban. Ezt követően a Robert Schuman Intézet oktatási igazgatója, jelenleg pedig az Euroatlanti Integrációs és Demokráciaközpont igazgatója.

Magyar nemzet
Az interjút Megyeri Dávid készítette
Fotó: Beliczay László