A miniszter az alaptörvénynek egy olyan paszszusát akarja kiiktatni, amelyik eddig még senkinek nem volt enynyire az útjában: törölni szeretné a jogrendből a kétharmados törvényeket. Így könnyebb lenne kormányozni.

Szó, ami szó, nem kőbe vésett elrendelés az, hogy kétharmados törvénynek is lennie kell. Vagyis hogy az ország életét alapvetően befolyásoló rendelkezéseket minősített többséggel kell elfogadni a parlamentben. Régi, stabil demokráciákban elegendő lehet az ötven százalék plusz egy szavazat is. Ám idehaza, ahol a diktatúrán még csak alig vagyunk túl, több mint merészség ilyesmit felvetni. Ez egyenesen naivitás. Egyelőre nem is lesz belőle semmi, hiszen a kétharmados törvények törléséhez is kétharmados többség kellene. Az pedig nincs meg, s ha meglenne is, egyetlen koalíció önmagával egyetértve nem módosíthatná az alaptörvényt. Társadalmi konszenzus nélkül nincs alkotmányozás.

Tudja ezt Petrétei József is, hiszen a rendszerváltozás után alkotmányjogásszá képezte át magát. Ötletét kétségbeesett, bár érthető kísérletnek tekinthetjük arra, hogy felhívja magára a figyelmet. Az Igazságügyi Minisztérium ugyanis nagyon nehéz helyzetben van, tekintélye, szakmai presztízse a mélypontra zuhant. Törvénytervezetei közül kettőt - a Btk.-nak a gyűlöletbeszédet tiltó szabályait és a drogparagrafusokat - megsemmisített az Alkotmánybíróság. Hasonló sorsra jutott több más kardinális szabály is, amelyeknek társszerzőjük volt a minisztérium. A tárca ugyanis felelős a teljes jogrendszer alkotmányosságáért.

Nem elég azonban, hogy a minisztérium előző vezetője csődöt hagyott maga után. A vesszőfutás folytatódik. Az igazságügy erre az évre is nagyon kevés pénzt kapott, ráadásul annak egy része a szocialisták látványprogramjait szolgálja. A nép ügyvédje fölösleges ötletét, a pártfogó felügyeletet, az úgynevezett bűnmegelőzést. A börtönök fenntartására viszont alig jut.
Ezen segíthet, látszólag és átmenetileg, az alkotmányozás gondolata - ehhez mindig bátran nyúl a szocialista politika, ha bajban van. Horn Gyula a Bokros-csomag idején több mint százmillió forintot pazarolt az új alaptörvény előkészítésére, hogy aztán maga vessen véget az egésznek. A kormányzással nem boldoguló Medgyessy Péter egyenesen a közjogi rendszert akarta megreformálni. A néphez akart fordulni, mert szerinte a pártok "elsumákolták" a javaslatait: a kisebb parlament és a közvetlen államfőválasztás tervét. Az Alkotmánybíróság végül mindkét kérdésben elvetette népszavazási ötletét. Szili Katalin is a verbális alkotmányozással kezdte házelnöki ténykedését az ötven százalékot éppen csak meghaladó többség élén. Még bizottságot is létrehozott annak vizsgálatára, mit kellene megváltoztatni. Petrétei József tagja volt ennek a csapatnak.

A kerekasztal-tárgyalásokon elfogadott alkotmányos berendezkedés egyelőre kiválóan megfelel. Garantálhatja mondjuk, hogy a jogállam ne váljék diktatúrává. Úgyhogy az Igazságügyi Minisztériumnak nem marad más választása, mint elkezdeni a fárasztó robotot: helyrehozni az eddig elkövetett jogalkotási hibákat, kijavítani a visszadobott törvényeket. A jövőben pedig gondoskodnia kell arról, hogy az alkotmányt - a láthatót és az értelmezésekben megtestesülő láthatatlant - tiszteletben tartsák a törvényalkotók. Ne próbálják az alaptörvényt "feles" jogsértő rendelkezésekkel felülírni.

Forrás: Kulcsár Anna, Magyar Nemzet, 2005. január 4.