A legtöbben a terv megvalósíthatatlanságára fókuszáltak, emlékeztetve arra a mulatságos tényre, hogy a kétharmados javaslatok kiiktatásához szintén kétharmados többség kell. Jó. De a kérdés elsősorban az, hogy a változtatás helyes-e és szükséges-e.
Kérdés az is: milyen politikai vagy hatalmi kényszer vezeti politikusainkat, amikor pár évente demokráciánk alkotmányos alapjait bolygatva különböző közjogi víziókkal állnak a nép elé. Ráadásul Medgyessy Péter rögtönzött populista csomagja (közvetlen államfőválasztás; kisebb parlament; egységes EP-lista) még kiforrott, átgondolt koncepció volt ahhoz képest, hogy Petrétei szerint az év végére elkészülő új alkotmánytervezet már nem tartalmazna kétharmados parlamenti többséget igénylő törvényeket. Ami szerinte akkor lehetséges, "ha a valóban minősített rendelkezéseket beemelik az alkotmányba". Kik, hogyan, milyen elvek alapján és milyen garanciák mellett? Ami igazán aggasztó, az az indoklás: a miniszter "a hatékony kormányzás elvével" magyarázta, miért kell a rendszerváltás időszakából származó, azóta is stabilitást garantáló közjogi megoldást feláldozni a kormányzat számára kényelmesebb hatalomgyakorlás érdekében.
A köztársaságnak biztosan nem ártana egy új, modern szemléletű és nyelvezetű alaptörvény. Egy olyan, amely védi az egyén alapjogait és tulajdonhoz való jogát; korlátok közé szorítja a kormányzatot; nem utolsósorban markáns fékekkel és ellensúlyokkal védi az intézményrendszert. Egy ilyen modern alkotmány kidolgozására éppen az adna esélyt, hogy abszolúte nincs alkotmányos kényszer: a jelenlegi berendezkedés összességében kiállta a próbát. Van elég idő megvitatni az alkotmányos jövőnket. Az alapvető jogainkat és kötelességeinket érintő alkotmányozási folyamat azonban csak átgondoltan, világos elvek alapján történhet - olyan elvek alapján, amelyek például garantálják, hogy a végrehajtó hatalom birtokosa számos alapkérdésben konszenzusra kényszerül ellenzékével.
A kétharmados törvények jelenlegi köre az 1990-es MDF-SZDSZ-paktum terméke: a két párt a stabilitás érdekében megállapodott abban, milyen kérdésekre szűkíti a kétharmados döntéseket. "Bár néhány törvény hovatartozásáról vita volt közöttünk, abban kezdettől fogva egyetértettünk, hogy a fontosabb hatalmi intézmények és az állampolgári szabadságjogok esetében indokolt a szélesebb konszenzus követelménye. Az egyezség (...) érvényre juttatta a parlamenti váltógazdaság logikáját" - írta a megállapodás egyik kezdeményezője, Tölgyessy Péter. Az érintett témakörökbe beletartozik az alkotmányról, a lelkiismereti és vallásszabadságról, a kisebbségek jogairól, a gyülekezésről szóló törvény éppúgy, mint a választási törvény.
A konszenzuskényszer számos esetben okozott fejtörést a politikai elitnek (legutóbb a sorkötelezettség eltörlése ügyében, vagy itt van a folyamatos ügynökügy), ám a sokszor hivatkozott problémák még nem szolgáltatnak kellő alapot arra, hogy hozzányúljunk az alkotmányhoz. Nem az a gond, hogy a kormányzat lendületben van - a gond az, ha nem tudják, merre lendülnek.

Seres László; Népszabadság

nol.hu - fideszfrakcio.hu