Mi indokolja az önkormányzati és egyházi iskolák azonos mértékű finanszírozását? A közoktatás átruházható állami feladat. Az állam által megbízott állami iskola sem egyházi embereket, hanem magyar állampolgárokat nevel, akiknek szülei adófizető polgárok. A feladat tehát azonos, csak a fenntartó különböző.
Többek között az átadott feladatok végzésének finanszírozásáról szól az a vatikáni-magyar szerződés, amelyet még Horn Gyula írt alá. Ennek mintájára kötött a magyar állam több intézményfenntartó egyházzal is megállapodást. Az egyenlő finanszírozás beléjük foglalt elvét látják most sérülni az egyházak és az ellenzék.
Az intézmények működtetésének költségeit csak 50-60 százalékban fedezi az állami normatíva, amit minden iskola megkap a költségvetésből. Ez 2004-ben például egy óvodás után 189 000 Ft, egy gimnazista után 248 000 Ft volt. A hiányzó részt a saját iskolái számára az önkormányzat pótolja, egyházi iskola esetében az állam. Kérdés, miért nem az egyház? A szocializmust megelőző időben - az egyházak saját vagyonukból, gazdálkodásuk hasznából járultak hozzá intézményeik fenntartásához. Ma más a helyzet. A rendszerváltás után az egyházak csak intézményműködtetésre kaptak vissza ingatlant, gazdálkodásra, értékesítésre nem. Vagyis az egyházaknak - szemben az önkormányzatokkal - nincs adóbevételük, gazdálkodási lehetőségük, és mobilizálható vagyonuk.
Ez idáig működött a finanszírozási rendszer, béke volt a felek között. Magyar Bálint azonban a Gyurcsány-kormány egyik első lépéseként változtatni kíván a gyakorlaton. Az elvet, hogy minden gyermek után azonos támogatás járjon, fenntartják, de azt állítják, hogy az egyházi iskolák gyermekei után eddig többet fizettek, mint az önkormányzati iskolába járó gyermekek után. Számot is mondtak. 482 000, illetve 408 000 Ft/év. Ez azért furcsa, mert az egyházi kiegészítést az önkormányzati adatok alapján a PM számolja ki. Éveken át többet adott volna a minisztérium az egyházi iskoláknak, mint amennyi járt? Nem valószínű.
A finanszírozási rendszer igen bonyolult. Része a fejkvótán kívül a kollégiumi, bejárói, étkeztetési, és tankönyvtámogatás stb. Ezért nem mindegy, hogy milyen az intézmény tanulógárdájának összetétele. A szociálisan hátrányos helyzetűek, különösen a nagycsaládosok aránya az egyházi iskolákban jóval nagyobb (44 százalék), mint az önkormányzatiakban (18,5 százalék). Vagyis az egyházi iskolákban sokkal többet kell a kötelező szociális jellegű támogatásokra költeni. Így a rászoruló gyermekek mindkét fenntartó iskolában azonos mértékű szociális támogatást kapnak, de ha ez esetben is a Magyar-féle átlagdiák átlagtámogatásával számolunk, az az egyháziak esetében jóval több lesz, hiszen ott a rászoruló gyermekek aránya nagyobb.
Az átlaggyerek átlagnormatívája tehát megtévesztő és használhatatlan adat, azért is, mert nem minden korosztály kapja ugyanazt a normatívát, illetve nem ugyanaz az arány a különböző korosztályok között az önkormányzati, illetve egyházi iskolákban. Olyannyira nem, hogy az óvodába járó gyerekek közül csak minden 44. jár egyházi intézménybe, viszont a gimnazisták közül minden 5. A két normatíva közötti különbség csaknem 60 000 Ft/fő/év. Így a dolog természeténél fogva a két "átlagnormatíva" jelentősen eltér egymástól - pedig az egyenlő finanszírozás elve érvényesül.
Magyar Bálint logikája szerint a nem létező önkormányzati, illetve egyházi "átlaggyerekek" támogatását közelíteni fogják egymáshoz, vagyis különböző technikák alkalmazásával kevesebbet fognak kapni az egyházi iskolák, mint eddig. Tehát ezentúl nem érvényesül az egyenlő finanszírozás elve, mert az egyházi iskolába járó gyermekek után kevesebb működési támogatást kap az iskola, mint az ugyanazt a feladatot ellátó önkormányzati intézmény. Ezzel a Gyurcsány-kormány különbséget tesz gyermek és gyermek közt.
Magyar Bálint egyszerű számítási hibát követett el? Ne feltételezzük róla.

Harrach Péter

nol.hu - fideszfrakcio.hu