Az ország lakosainak túlnyomó többsége nem ért egyet azzal, hogy magyar katonák részt vegyenek Irak megszállásában. Akkor sem értett egyet, amikor még mit sem tudott a fogolykínzásokról, vagy a kubai katonai támaszponton jogerős ítélet nélkül állati sorban fogva tartott, terroristának bélyegzett rabokról, s annak ellenére sem, hogy a kormánypropaganda nagy erőkkel igyekezett e kérdésben is elfedni az igazságot.
Summa summarum: ha a köz véleményébe lehet burkolóznia a kormánynak akkor, amikor nem terjeszti a parlament elé a határon túli magyarok kettős állampolgárságáról szóló törvény tervezetét, kötelessége figyelembe venni a népakaratot abban az esetben is, amikor az Országgyűlést megkerülve kormánydöntéssel akar katonákat küldeni Irak földjére, állítólag kiképzési feladatokra.
Vagyis Magyarország írott és íratlan alkotmánya alapján az a demokratikus eljárás, ha a határon túl élő magyarok kettős állampolgárságáról szóló törvény tervezetét, valamint az iraki katonai szerepvállalásról szóló országgyűlési határozat javaslatát a parlament elé terjesztik. A parlamenti szakbizottságoknak - a szokásos módon - véleményezniük kellene ezeket, majd a képviselőknek név szerinti szavazással kellene dönteniük mindkét kérdésben. Ezért küldtük őket szavazatainkkal a parlamentbe. Ennek a felelős Országgyűlésnek pedig mindenkor meg kell akadályoznia, ha a végrehajtó hatalmat gyakorló kormány trükkös jogi eszközökkel túlterjeszkedjen alkotmányos hatáskörén. Legyen bármelyik politikai oldal is többségben.
Alkotmányunk szerint ugyanis az Országgyűlés kétharmados többségének szavazata kell ahhoz, hogy a Ház döntést hozzon "a fegyveres erők országon belüli vagy külföldi alkalmazásáról, külföldi fegyveres erők magyarországi vagy az ország területéről kiinduló alkalmazásáról, a fegyveres erők békefenntartásban való részvételéről, külföldi hadműveleti területen végzett humanitárius tevékenységéről, valamint a fegyveres erők külföldi, illetve a külföldi fegyveres erők magyarországi állomásozásáról". Ha pedig a NATO-val kötött szerződésünk ezzel nincs összhangban, akkor ezt a hibát sürgősen ki kell küszöbölni. Hiszen nyilvánvaló: ha országgyűlési jóváhagyás híján nem maradhat kinn a szállító kontingens, akkor csupán kormánydöntéssel - parlamenti felhatalmazás nélkül - kiképző alakulat sem léphet idegen földre.
A segélyakciók sikerességéből látható, hogy a szökőár sújtotta embertársaink megsegítésében össze tudott fogni a nemzet, és a kormány is igyekezett tenni a maga módján.
A nemzet összefogása érdekében ezt a lélektani pillanatot kár lenne elmulasztani. Hiszen még ránk vár hárommillió, nehéz körülmények között élő honfitársunk sorsának jobbra fordítása is.
Nincs tehát sem erkölcsi felhatalmazás, sem újabb, milliárd forintokban mérhető forrás az iraki kalandra.

Torkos Matild; Magyar Nemzet

mno.hu - fideszfrakcio.hu