Mostanában sokan kritizálják a Fideszt a jobboldalon, kifogásolva, hogy "nem elég kemény" a kormánnyal szemben. Mit szól ehhez?

Értem támogatóink gondolatait, gondjait, s azok okait, amelyek elsősorban lelki természetűek. De talán érdemes egy pillanatra visszatekintenünk. Különböző okokból az elmúlt években politikai ellenfeleinknek sikerült Orbán Viktorra és a Fideszre rásütniük azt a bélyeget, hogy mi egy agresszív, hatalomcentrikus társaság lennénk, akiktől bármi kitelik. S eközben, tessék, megjelent Medgyessy Péter, a maga látszólagos esetlenségével, együgyűségével - legalábbis ahogyan bemutatták, - s íme, itt "egy kiváló ellentétpárja a démonizált Orbán Viktornak". Ám az ország állapotának romlásával párhuzamosan e szerepnek kimerültek a tartalékai. Az MSZP azt hitte, hogy mélyrepülésének oka abban rejlik, hogy Medgyessy nem volt elég kemény. Csakhogy nem ezért csökkent a népszerűségük, hanem, mert Medgyessy két év alatt tönkretette a gazdaságot, és ezen keresztül szinte minden mást is. Az egészségügyet, az otthonteremtés lehetőségét a fiatal gyermekes családok számára, az oktatást, a sportot - egyébként Gyurcsány Ferenc vezérletével -, a gyógyszertámogatások rendszerét, a mezőgazdaságot, hogy csak egy gyors felsorolást tegyek. Tehát úgy, ahogy a szocialisták tévedtek abban a tekintetben, hogy Medgyessy karakterével volt probléma, ugyanúgy tévednek a mi oldalunkon azok, akik azt gondolják, hogy Gyurcsánynak önmagában azért lesz sikere, mert meghirdette azt a versenyt, hogy "ki a jobb Orbán Viktor?" Az ő személyével az Orbán Viktorról kialakított torzképre akarnak "reagálni" a szocialisták. De ahhoz, hogy valaki ne csak a levegőt csapkodja, egy másik bokszoló is kell. Mi viszont a valódi kérdésekre akarunk megoldásokat kínáló válaszokat adni, és nem kisstílű párharcokban részt venni.

Milyen esztendő vár Magyarországra 2005-ben?

Az idei költségvetésből kiolvasható, hogy mire számíthatunk idén. Bizonyos, hogy 2005 nem lesz pozitív sem a magyar gazdaság, sem a magyar emberek számára. Ez az év még 2004-hez képest is visszalépés lesz. Folytatódik az a lecsúszás és leépülés, amely 2002-ben kezdődött az MSZP és az SZDSZ hatalomra kerülésével. A költségvetés minden ágazat számára súlyos megszorításokat jelent. Rosszul járnak az adófizetők, a bérből és fizetésből élők és a vállalkozók is. Nem jut elegendő pénz környezetvédelemre, az agráriumra, és az önkormányzatok működtetésére sem. Mindennek pedig súlyos következményei lesznek: az önkormányzatok esetében az általuk felügyelt közellátás színvonala csökken majd. A kistelepülések iskolái valóságos vészhelyzetbe kerülnek, és pedagógus-elbocsátásokra is számítani kell.

Mit tehet ez ellen a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség?

Ezek a tények feladják a leckét az ellenzéknek is. Az MSZP-SZDSZ hiteltelenítésével nem kell foglalkoznunk, hiszen ezt elvégzik maguk a kormánypártok. Valódi ellenfelünk nem a koalíció, hanem az emberek reményvesztése lehet. 2005-ben az emberek jövőbe vetett hitének újjáélesztése lesz a legnagyobb feladatunk. Emlékezzünk vissza: 2001-2002-ben kezdték elhinni az emberek, - még azok is, akik nem érezték saját pénztárcájukon közvetlenül a Fidesz politikájának jótékony hatását - hogy vége a rendszerváltoztatás első szakaszának, amely a gyötrelmek és a kommunisták által fölhalmozott hitelek szó szerinti és átvitt értelemben történt törlesztése jegyében zajlott. Olyan érzés áramlott szét az országban, hogy "lehet végre építkezni anyagi és szellemi értelemben is; van értelme és becsülete a munkának; gyarapodik a család; lesz otthona a gyereknek". Ezt a hitet döntötte romba az elmúlt két-három esztendő, s ez a legnagyobb bűne a mai kormányzatnak. Mert nehogy azt higgye bárki is, hogy ez a mostani már egy másik kormány. Gyurcsány Ferenc volt éveken keresztül Medgyessy legfőbb tanácsadója. Minden Medgyessy-döntés mögött valójában Gyurcsány Ferenc állt. Nemcsak miniszterként és most miniszterelnökként kell vállalnia a felelősséget, hanem az MSZP-SZDSZ kormányzat hibáiért is.

Mégis, hogyan lehet visszaadni az emberek hitét?

Először is tiszta beszéddel, amely megmutatja az ország valóságos állapotát. Mert bizonyos szempontból az ország rosszabb állapotban lesz, mint amikor 1998-ban először kaptuk meg a polgárok bizalmát. Sajnos nem tudjuk majd ott folytatni, ahol abbahagytuk. Négy elvesztegetett esztendő az, amit mára már sokan, sajnos túl sokan éreznek. Másodszor szívós és kitartó munkával, az emberekkel folytatott párbeszéddel, hogy felélesszük a bennük szunnyadó energiákat. Amelyek kétség kívül ott rejlenek bennük, hiszen egyszer már bebizonyították nemcsak maguknak, hanem az egész országnak. Ne feledjük: Magyarország nem sereghajtó volt a nemzetközi versenyben, hanem éllovas! Harmadszor pedig türelemmel. Türelemmel az emberek iránt. Hiszen az a gyűlöletbeszéd, amelyet folytattak, sokakat megtévesztett. Sokan elhitték az ígérethegyeket, miközben valóságegerek születtek. És ez sokak gondolkodását megváltoztatta az elmúlt egy évben. De türelmesnek kell lenni, hogy megint felemelhessék a fejüket, megint büszkék lehessenek tehetségükre, megint merjék megvalósítani elképzeléseiket. A tiszta beszéd, a kitartó munka és a türelem: ez hozhatja meg a sikert a magyaroknak.

A kormánysajtó eközben lelkesen ünnepli Gyurcsány Ferencet, mint aki nyár óta javított az MSZP gyászos népszerűségi mutatóin.

Olyan mélyre helyezték a mércét, hogy ahhoz képest valóban könnyű lenne sikereket aratni. De megítélésem szerint szó nincs sikerről. Duma. Duma. Duma. Csak a beszéd, a szöveg, a szereplés. Teljesítmény semmi. Ami van az az áremelés, a privatizáció, a munkahelyek megszűnése, az eladósodás, a hátrébb sorolás. Minden szempontból szomorúan mondom, hogy lassan már a labdarúgó válogatott is megelőzi Magyarország elismertségét. És akkor már nem is említeném azt az apróságot, hogy az elmúlt másfél évtizedben nem volt példa arra, hogy egy kormánykoalíció politikai okokból kénytelen ciklus közben miniszterelnököt váltani. Ennyit a sikerekről. Tavaly nyáron a bizalomvesztés olyan fokú volt, hogy az már az MSZP legszűkebb törzsszavazói bázisát is kezdte demoralizálni. Ebben a tekintetben kétségkívül igaz, hogy Gyurcsány Ferenc agresszív, militáns fellépése rövidtávon alkalmas volt arra, hogy ezt a szétmorzsolódás irányába tartó törzs-szavazói bázist mindenféle eszközökkel összeterelje.

A kormánysajtó - beleértve a televíziókat és a bulvármédiát is - egyfajta "trendi" sikerembernek láttatja őt, aki csak a békáktól fél, de a haláltól és a politikai ellenfeleitől nem...

Sokat látott embernek tartom magam, de ehhez az arcátlan önfényezéshez a baloldali újságírók jelentős része olyan megdöbbentő szolgalelkűséggel, erkölcsi és szellemi igénytelenséggel asszisztál, amire tényleg utoljára csak az ötvenes években lehetett példa. Azt hittem, hogy a XXI. században ez már nem fordulhat elő.

A kormányfő mostanában sűrűn mondogatja, hogy "a Fidesz kicsit klerikális, nacionalista, államközpontú, és a többi. Mintha kizárólag ideológiai síkra szeretné terelni a két nagy párt rivalizálását.

Pontosan így van. Ha tárgyilagosan visszatekintünk a megválasztása óta eltelt időszakra, láthatjuk, hogy Gyurcsány Ferenc érdemi, országvezetői döntéseket egyáltalán nem hozott. Amiben döntött, arról vagy kiderült, hogy kudarc (például a bankadó, amelynek következményeit most az ügyfelekre hárítják), vagy más jellegű bukás, mint a népszavazás esetében, amelyet lehet, hogy rövidtávon sikerként könyvelnek el az MSZP-nél, de hosszabb távon beláthatatlan erkölcsi és politikai károkat okoz az országnak és az MSZP-nek is. Leginkább csak a semmittevés és a PR-politizálás jellemzi a miniszterelnököt, illetve a szimbolikus, az ország napi gondjaival össze nem kapcsolható kérdések napirendre erőltetése. Ezek elterelő hadműveletek.

Medgyessy Péternek is remek ötletei támadtak, amikor az országot elborították a gazdasági nehézségek.

Gyurcsány Ferenc ott folytatja, ahol Medgyessy Péter kénytelen volt abbahagyni az alkotmányjogi luficsomagjával. Az új kormányfő viszont szívesen kötözködik, legyen szó az egyházakról, magáról a pápáról, vagy a határon túli magyarokról. Szereti megalázni ellenfeleit. Lényegében arról van szó, a koalíció ki tudja-e húzni a 2006-os kampányig úgy, hogy a konkrét csoportokat, szakmákat érintő, (például a vállalkozókat, a gazdákat, a nyugdíjasokat, a budapestieket, a lakótelepeken élőket, a MÁV és a postai dolgozókat) húsba vágóan érintő kérdések helyett azon vitatkozzunk, hogy ki klerikális, nacionalista, vagy éppen nemzetáruló. Ebbe a zsákutcába próbál minket Gyurcsány Ferenc becsalni. Egyébként ezeket a "klerikális" és "nacionalista" kifejezéseket Gyurcsány előtt utoljára Rákosi Mátyás használta. Ha már a szimbolikus kérdéseknél tartunk, ez sem lényegtelen.

"Haladás vagy maradás" - teszi fel költői kérdését a miniszterelnök, miközben megfeddi a "reakciós erőket"

Kölcsey a búcsúbeszédében fogalmazott így. Ha Gyurcsány megy, az állítás igaz.

Idén köztársasági elnököt is választ a parlament. Mi a Fidesz álláspontja?

A magam véleményét hadd mondjam, mivel a Fidesz még nem hozott döntést. Úgy látom, hogy semmi ok nincs arra, hogy Mádl Ferenc köztársasági elnök úrhoz képest jobb elnökjelöltet keressünk. Ugyanakkor abban sincs okunk bizakodni, hogy ezt a belátást a kormánykoalíció is osztja, annál is inkább, mert már akkor sem támogatták Mádl Ferencet, amikor azt megígérték, és kockázat nélkül megtehették volna. Ezért mi arra készülünk, hogy egy olyan utód lesz öt esztendőn keresztül hivatalban, aki az MSZP-SZDSZ akaratából lesz a legelső közjogi méltóság birtokosa. Viszont nagyon szeretnénk, ha "nem adnánk alább", mint az elmúlt tizenöt évben, mert a magyar közélet színvonala jelentősen romlott az elmúlt években. Hagyomány, hogy olyan elnököt választunk, aki ha nem is élvezi minden parlamenti párt bizalmát, de legalább szimbolikusan képes az Alkotmány betűjének és szellemének megfelelően a nemzet egységét kifejezni. Elvárható, hogy most is ilyen személy legyen az államfő. Ám ilyen ember semmiképpen sem található a kormánypártok legszűkebb köreiben, vagy a kormányban. Nemcsak, hogy nem szavaznánk meg ilyen jelöltet, de a magyar demokrácia számára is újabb kudarc lenne, ha az MSZP-SZDSZ olyan embert erőltetne ebbe az elnöki székbe, aki nyilvánvalóan pártpolitikai elfogultságokkal terhes.

Tehát például a kormánysajtóban gyakran emlegetett Göncz Kinga és Szili Katalin sem elfogadható?

Mostanában az MSZP minden második szava a "köztársaság"- ezért talán nem kellene dinasztikus ötleteket dédelgetniük. Nem beszélve arról a mélyen dicstelen szerepről, amelyet Göncz Kinga hivatala a kormány népszavazási kampányában folytatott, amikor hazudozásokkal és rémhírterjesztéssel riogatták az anyaországi magyarokat határon túli testvéreinkkel kapcsolatban. Szili Katalin pedig pártpolitikus. Azt azonban el tudom képzelni, hogy a Fidesz akár egy nyilvánvalóan baloldali kötődésű, de nem pártpolitikai múltú és jelenű személyt támogasson. Ha az MSZP-ben az SZDSZ-től függetlenül megvan a hajlandóság arra, hogy az eddigi gyakorlat szerint haladjunk tovább, akkor mi - a magyar demokrácia érdekében - szívesen vagyunk partnerek.

A kettős állampolgárság ügyében az uralkodó kormánypárti attitűdöt talán a legfrappánsabban a Népszabadság szerzője, Tanács István fogalmazta meg a minap. Ez úgy hangzik: "Aki a nemzeti vízumot nem becsüli, az állampolgárságot nem érdemli".

Régesrég ugyanez a szerző talán azt mondta volna: aki a párttagkönyvet nem becsüli, az az útlevelet nem érdemli. Aki így gondolja ugyanis, annak azt tanácsolnám, hogy csak egy esztendőre cseréljen egy délvidéki magyarral, viselje magyar létére a szerb állampolgársággal járó konzekvenciákat, aztán egy év múlva beszélgessünk el, hogy akkor most elég a Gyurcsány Ferenc által javasolt kedvezményes magyar vízum, vagy mégis inkább az állampolgárság megadása a jó megoldás? Szerintem inkább ne térjünk vissza ahhoz az időszakhoz, amikor az elvtársak megmondják a széles tömegeknek, hogy nekik mi az érdekük. Hadd döntsék el a határon túli magyarok, hogy saját érdekeiknek megfelelően mit szeretnének az anyaországtól!

Kép és szöveg: Névai Gábor, s.p. - Fidesz Webszerkesztőség

fideszfrakcio.hu