Mással legalábbis nem tudnánk hirtelenjében megindokolni, miféle zsigeri ódzkodás, a kisszerűség és a rossz lelkiismeret milyen rosszízű keveréke gyűlhetett össze a jelenlegi szocialista-liberális kormányban ahhoz, hogy hivatali idejük alatt immár harmadszor mulasszanak el egy olyan rangos találkozót, mint a davosi világgazdasági fórum.
A különös gyakorlatot, hogy Budapest a folyamatos meghívások ellenére egyszerűen nem megy el a svájci síparadicsomban sorra kerülő fórumra (melyen ebben az évben is közel száz ország 70 minisztere, illetve mintegy 20 állam- és kormányfője vesz részt) 2003 januárja óta űzi a magyar kormány. A távollét mellett szánalmas indokokat hoztak fel; például azt, hogy ebben az évben sem Draskovics Tibor pénzügyminiszter, sem Gyurcsány Ferenc miniszterelnök nem vesz részt, László Boglár kormányszóvivő azzal indokolta, hogy a meghívás a Medgyessy-kormányhoz érkezett, a kormányváltás után pedig elmaradt a korrigálás.
Bizonyos korrigálás valóban elmaradt: mint utólag kiderült, igencsak ingatag alkotmányos alapokon állt 2004 nyarának-őszének fordulóján Gyurcsány Ferenc hatalmi pozícióinak megalapozása. De mi köze mindennek Davoshoz? Mi az, hogy a Medgyessy-kormánynak küldtek meghívót, s ezt a jelenlegi kabinet saját magára nem látja érvényesnek? A hatalmi pozíció törvényességét, folyamatosságát kérdőjelezik meg saját maguk?! Davosba Medgyessyt nem üzletemberként, hanem a magyar kormány fejeként hívták meg - a mindenkori magyar kormány első embereként. Magyar kormányok az 1867-es kiegyezés óta folyamatosan követik egymást (s ha valami furfangos privatizációs műfogás következtében zaciba nem verik a Magyar Köztársaságot, fogják is egy jó ideig), a nemzetközi közösség pedig jogalanyként, partnerként a mindenkori magyar kormány kompetens vezetőivel tárgyal, legyen az illető neve Gyurcsány, Medgyessy, Orbán vagy Horn - hogy olyan neveket is említsünk, akiknek kormánya részt vett a korábbi találkozókon.
Talán valami fatális félreértés lehet a háttérben, a 2002 óta hatalomra került vezetők esetleg azt hiszik, hogy ha nagyobb utazásokat tesznek, melyeknek célja nem a szigorúan magánpénzekből felkeresett kubai tengerpart vagy valamilyen afrikai szafari, fölöslegesen költik az ország vagyonát. Nem utaznak például olyan távoli vidékekre, mint Japán: így aztán le is maradunk a márciusban sorra kerülő világkiállításról, így ha semmi másban nem is, de ebben legalább kitűnünk a harminc európai ország közül, amelyek részt vesznek rajta.
Következetes lépésekkel haladnak országunk bölcs vezetői valahová lefelé a lenini úton: ha sikerült szétverni a budapesti expót, később rendőri eszközöket is bevetve zaklatni a magyarság nagy teljesítményeit felvonultató kiállítás szervezőjét, akkor miért kéne nekünk holmi gyanús kiállításokon részt venni Tokióban?
Azt, hogy újabban hogy miért nem mennek el a rangos svájci találkozóra a Magyar Köztársaság kormányfői, rendkívül változatos érvekkel támasztották alá: 2004 elején "más irányú elfoglaltsága miatt" nem volt jelen Medgyessy Péter, aki szó szerint ugyanígy indokolta távolmaradását 2003-ban is. Talán ezen a gyakorlaton akart változtatni az ifjúszocialista fenegyerek Gyurcsány, amikor ezt a jelenlegi, szellemes kibúvót megfogalmazták.
Igaz, ha elment volna korábban László Csaba, vagy utóbb Draskovics Tibor a találkozóra, olyan kijelentésekkel, tényekkel is szembesülnek, amitől torkukon akadhat a pénzügyminiszterek reggelije. "Hazánk elveszítette regionális vezető pozícióját a - davosi Világgazdasági Fórum apropóján megjelenő - versenyképességi rangsorban" - írta például a Figyelő című gazdasági lap a 2003-as találkozó után.
Azt pedig egyáltalán nem csodálhatjuk, hogy a csúcs ez évi fő témájához: "Felelősséget vállalni a nehéz választásokért" nemigen tudnának hozzászólni, se Gyurcsány, se Draskovics.
Legfeljebb annyit, hogy: "áááá...khmm... őőőőő..." Ezért viszont tényleg kár volna kiutazni.

Udvardy Zoltán jegyzete

mno.hu - fideszfrakcio.hu