"A Francia Köztársaság kormányának elnöke részére
Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Idestova négy esztendeje az illetékes francia hatóság menekültként ismerte el a roma (cigány) kisebbséghez tartozó magyar állampolgárok egy csoportját, a Zámoly községből Franciaországba menekült roma közösség tagjait. Akkor úgy véltük, ebben a döntésben a francia menedékjogi hatóság tárgyilagos tényfeltáró munkája, megfontolt mérlegelése mellett jelentős szerepet játszott a francia társadalom szolidaritása, amely különböző szervezeteknek és közéleti személyiségeknek a kérelmezőket támogató akcióiban és nyilatkozataiban nyilvánult meg. Az azóta történtek tükrében viszont fájlaljuk, hogy mind a tárgyilagos francia tényfeltáró rutin, mind a mi demonstratív köszönetnyilvánításunk alapvetően téves helyzetértékelésen alapult. Hátsó gondolatoktól mentes, tiszta és nemes jogvédő buzgalmunk farkasvakságként akadályozott bennünket abban, hogy felismerjük: az elvek és a gyakorlat között olykor áthidalhatatlan szakadék húzódik; a teoretikus jogvédelem bizonyos esetekben köztörvényes bűnök fedezékéül szolgálhat.
A francia nemzet tiszteletreméltó hagyományai közé tartozik, hogy menedéket nyújt azoknak, akiket hazájukban politikai, faji vagy társadalmi okból üldöznek - így az 1956-os magyar menekülteknek is. Négy éve elkeserítőnek tartottuk, hogy több mint tíz évvel a magyar demokratikus jogállam újjászületése után megítélésünk szerint még mindig voltak Magyarországon emberek, akiknek megalapozottan kellett tartaniuk attól, hogy származásuk miatt hátrányos helyzetbe kerülnek, üldöztetés áldozatai lehetnek. Akkor még nem tudtuk, hogy a strasbourgi menekülést harmadik országból való aktivisták szervezték. Hittük azt is, hogy a francia társadalom szolidaritása a menedékkérőkkel és a francia hatóság döntése tanulság lesz a magyar társadalom számára. Nos, önkritikát kell gyakorolnunk - hisztériát keltettünk. Noha a szabadságjogok és a szolidaritás eszméje soha nem hunyhat ki, be kell látnunk: a konkrét esetben kalandorok, köztük köztörvényes bűnözők védelmére keltünk. Mint utóbb kiderült, a menedékkérő romák között volt olyan, akit emberi élet kioltásáért jogerősen ítéltek el; a napokban pedig a független magyar bíróság azt mondta ki: a zámolyi romák szószólója, Krasznai József megrontásban és választási csalásban bűnös, s ezért nem jogerősen öt év börtönbüntetésre ítélte.

Krasznai úr a vád szerint egy rokonságához tartozó tizenkét éves kislánnyal próbált meg két alkalommal is közösülni, s ez a vádirat szerint részben meg is történt. A bíróság egy esetben látta bizonyítottnak ezt a vádat. Igazolva látták a kétrendbeli személyi szabadság megsértését is. Az ügyész szerint a vádlott továbbá az önkormányzati választásokon tíz választót pénzzel vett rá, hogy rá szavazzanak. Hat esetben ez bizonyítottan megtörtént. Krasznai úr a múlt évre kitűzött tárgyalási napokon nem jelent meg, s mivel külföldön tartózkodott, hivatalból az Interpol is körözte, mely rendőri szervezet neve nyilván a miniszterelnök úr fülében is ismerősen csenghet. Az ítélet szerint Krasznai úrnak nemcsak az öt év börtönbüntetést kellene majd letöltenie, hanem azt az egy évet is, amit egy korábbi ügyből kifolyólag róttak ki rá felfüggesztve. A zámolyi romák vezetőjét hét évre a közügyektől is eltiltották.

Miniszterelnök Úr! Az európai integráció folyamata nem zárulhat le addig, amíg az ország félmilliós roma népessége nem teljes értékű polgára a magyar társadalomnak - írtuk akkor. Ez ügyben - noha a Magyar Köztársaság immár az Európai Unió teljes jogú tagja, valamint harmadik éve más kormány van hatalmon - azóta sem történt semmilyen számottevő előrelépés. Már régóta akartunk ez ügyben is levelet írni, ám most döntő lökést adott nekünk az a felismerés, hogy az európai integrációnak nem lehet része tizenkét éves gyereklányok megrontása. Akkor a társadalmi felháborodás kifejezését, s indokolt esetben a büntetést reklamáltuk - mivel pedig részrehajlás nélküli demokratákként következetesek kívánunk maradni, a felháborodást és a büntetést ezúttal is jogosnak és igazságosnak tartjuk. Roma politikusokat sem illethetnek meg olyan vélt jogok, amelyeket a többségi társadalom polgárai vagy az európai jogállamok nem tűrnének el.

Alulírottak levelükkel elnézést szeretnének kérni a zámolyi romák ügyét támogató személyektől és szervezetektől, s egyúttal az egész francia nemzettől, hogy olyan személyeket pártoltak a zámolyi menekültügyben, akik az európai és egyetemes normák szerint erre messzemenően méltatlanoknak bizonyultak.

Budapest, 2005. február 1.

Tisztelettel:
Ascher Tamás, főrendező
Bársony János, kisebbségkutató
Bíró András, alternatív Nobel-díjas
Daróczi Ágnes, újságíró
Eörsi István, író
Esterházy Péter, író
Faludy György, író
Ferge Zsuzsa, szociológus
Fischer Ádám, művészeti igazgató
Fridli Judit, a Társaság a Szabadságjogokért ügyvivője
Furmann Imre, ügyvéd
Gombár Csaba, társadalomkutató
Grünwalsky Ferenc, filmrendező, operatőr
Halmai Gábor, alkotmányjogász, egyetemi tanár
Havas Gábor, szociológus
Hegedűs B. András, közgazdász, szociológus
Hell István, újságíró
Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke
Jancsó Miklós, filmrendező
Kemény István, szociológus
Kende János, operatőr
Kende Péter, politológus
Kenedi János, kritikus
Kertesi Gábor, közgazdász, egyetemi tanár
Kis János, filozófus, egyetemi tanár
Kóczé Angéla, az emberi jogi oktatási programigazgató
Konrád György, író
Kőszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bizottság elnöke
Lengyel László, közgazdász, politológus
Ludassy Mária, eszmetörténész, egyetemi tanár
Nádas Péter, író
Nagy Boldizsár, nemzetközi jogász, egyetemi oktató
Orsós Éva, a Mediátor Alapítvány igazgatója
Szikinger István, ügyvéd
Tamás Gáspár Miklós, filozófus
Ungváry Rudolf, író
Vásárhelyi Miklós, sajtótörténész".