Elnök úr, tavaly augusztus 20. előtt azt nyilatkozta lapunknak, hogy a magyar demokrácia alapvetően jó irányban fejlődik. Viharos egy év következett, heves kampánnyal, választásokkal, tüntetésekkel. Most is fenntartja véleményét?

Az egy évvel ezelőtti beszélgetésünk során az ország állapotával kapcsolatban kedvező körülményekről és árnyoldalakról egyaránt szóltam. Ma hasonló a véleményem. Az új kormány láthatóan folytatja a megkezdett munkát, nem kíván letérni arról az útról, amelyre elődje lépett. A fő nemzeti célkitűzések dolgában vannak tehát esélyei a konszenzusos cselekvésnek. Ezt jelzi az is, hogy a költségvetés módosítását, megjegyzem, eddig példa nélküli módon, az ellenzék nagyobbik része is támogatta. Ez fontos történése a közelmúlt politikai életének, mert megmutatja, hogy a napi viták mellett vagy inkább afelett léteznek olyan fontos ügyek, amelyek konszenzust hozhatnak létre a politikai ellenfelek között. Küszöbönálló uniós csatlakozásunk még szükségesebbé teszi az ehhez hasonló együttműködéseket. A választási eredmény is ebbe az irányba tereli politikusainkat. A kiemelkedően magas részvétellel lezajlott választás eredményeképpen közel azonos arányban van jelen az Országgyűlésben a kormánypárti és az ellenzéki oldal. Ez pedig elkerülhetetlenné teszi, hogy a pártok a korábbinál gyakrabban keressék és találják meg a közös hangot. És bár a kampány minden korábbinál durvábbra sikeredett azzal, hogy eddig nem tapasztalt módon a személyes, családi életet is érintő rágalmazások, sokszor útszéli, elfogadhatatlan stílusban tett kijelentések is részévé váltak, az említettek miatt mégis bizakodó vagyok.

A politikusok múltját vizsgáló bizottságok tevékenysége ugyancsak indulatok forrása. Sokan megkérdőjelezik, kell-e ez nekünk. Kell?

Hosszú távon jótékony hatással lesz közéletünkre. Vannak, akik szerint a múlttal nem kell foglalkozni, de szerintem tévedés ezt gondolni. Tisztázott múlt nélkül nem építhetünk stabil jövőt, mert megfosztjuk magunkat azoktól a tapasztalatoktól, következtetésektől, amelyek segítenek, segíthetnek bennünket a meghozandó fontos döntéseinkben.

Az Antall- és Boross-kormány tagjaként hogyan értékeli a Mécs-bizottság munkáját?

Mint volt kormánytag, természetesen állok elébe a vizsgálatnak. Köztársasági elnökként azonban fel kell hívnom a figyelmet a jogállamiság értékeinek és elveinek tiszteletben tartására. Az alkotmány szerint az Országgyűlés parlamenti határozattal csak önmagát kötelezheti, az állampolgárokat nem, rájuk vonatkozó kötelező normát viszont csak törvényben vagy jogszabályban állapíthat meg. Az átvilágításról hatályos törvény rendelkezik, ez alapján az átvilágítást egy működő szervezet végzi. Ezt országgyűlési határozattal pótolni, "megfejelni" nem lehet. Az Országgyűlés vizsgálhatja a kormányfőt, mert a kormány ellenőrzésére alkotmányos jogköre van. De a második bizottság, amely a törvény szükséges módosítását be nem várva kezdett el működni, túllépte az Országgyűlés alkotmányos hatáskörét. Hasonló jellegű megfontolásokra figyelmeztetett egyébként az adatvédelmi ombudsman is.

Az ország olyan feladatok előtt áll, melyek megoldása nemzeti konszenzus nélkül elképzelhetetlen. Miként lehet úgy egységes álláspontra jutni, hogy ne némítsuk el az ellenzék hangját? Göncz Árpád annak idején szót emelt a sajtószabadság védelmében. Ön is tervez esetleg hasonló állásfoglalást közzétenni?

Az elmúlt években nemzetközi szervezetek a részben szabad kategóriából a teljesen szabad kategóriába sorolták a magyar sajtót. Bízom abban, hogy ez a kedvező megítélés a jövőben sem változik. Márciusban, amikor a szabad sajtó napján újságírókkal találkoztam, Szabó Ervin 1914-ben, a Nyugatban megjelent, véleményem szerint ma is érvényes gondolatára hívtam fel a figyelmet. Szabó Ervin a kettős morálról, a morális érzés kettősségéről elmélkedett írásában. A probléma, amit vázolt, abban áll, hogy embercsoportok a maguk tagjaival szemben jónak vagy rossznak tartanak érzéseket és cselekedeteket, amelyeket más csoportok tagjaival szemben éppen megfordítva értékelnek. "Minél nagyobb körre vonatkozik egy csoport közös érdeke, annál jobban szűkül a morál szubjektivitása, annál inkább közelíti meg azokat a normákat, amelyeket az absztrakt gondolkodás abszolút vagy objektív etika néven foglal össze" - írta. Nemcsak a sajtóval, de közéletünk valamennyi fontos ügyével kapcsolatban ma is helytállónak tartom ezt a vélekedést. Ha nemcsak részben, hanem egészben, nem szűkebb, rövid távú érdekeink, de a nagyobb közösség érdekei szerint, a jövőre is gondolva cselekszünk, akkor elérhető az a nemzeti konszenzus, amelyet említett.

Október 20-ra írta ki az önkormányzati választásokat. Az indulatok az ősszel nyilván csak fokozódnak. Próbál a pártokkal egyeztetni? Miben reménykedik?

Bízom abban, hogy - okulva az országgyűlési képviselő-választás kampányából - a helyhatósági választások nyugodtabb körülmények között zajlanak majd. Amikor kijelöltem az időpontot, arra kértem a választáson induló jelölteket és a pártokat, hogy higgadt, kulturált, a konkrét programokra koncentráló kampányt folytassanak. A politikusok felelőssége, ha lehet, most még nagyobb, mint az országgyűlési választás idején volt, hiszen a választók most azokra szavaznak, akik a mindennapi életüket befolyásoló helyi ügyeket intézik a jövőben.

Osztovits Ágnes, Heti Válasz