Az, ami a Széchenyi-tervvel kapcsolatban augusztus 2-án megjelent, nem más, mint a Széchenyi-terv halála - fogalmazott Cséfalvay Zoltán, aki közölte: ez a folyamat azzal kezdődött, hogy első lépésben feldarabolták a tervet. A Gazdasági és Közlekedési Minisztériumtól elkerült a turizmus, a lakásügy és a foglalkoztatás területe. A második lépés az volt, amikor bejelentették, hogy a Széchenyi-terv pályázati rendszerének folytatásához szükséges források elapadtak. Pedig kezdetben még arról volt szó, hogy a pályázatok finanszírozásához megfelelő nagyságrendű támogatást ad a kormány - fogalmazott.

Temetkezési segély

Ugyanakkor látni kell, hogy a kormány által augusztus elején a pályázatokhoz biztosított további néhány millárd forint nem más, mint a Széchenyi-terves pályázati rendszer temetési segélye; arra elég, hogy a lassú temetést elvégezzék - állítja Cséfalvay Zoltán. A kormány harmadik lépése pedig a pályázatok döntő többségének a megszüntetése, vagyis az a közlemény, amit a GKM augusztus első napjaiban hirdetett meg a Széchenyi-terves pályázatok jövőjéről. A terv feldarabolása, a támogatási források elapasztása, majd a pályázatok megszüntetése - Cséfalvay szerint menetrend volt a Széchenyi-terv temetésére. Az egyenes beszéd persze az lett volna - húzta alá -, ha a jelenlegi kormány nyíltan kimondja: nem szeretjük a Széchenyi-tervet, mi más gazdaságpolitikai elképzeléseket tartunk üdvösnek. Az azonban elgondolkodtató, hogy a választási kampányban éppen ellenkező megfogalmazás látott napvilágot. Történetesen az, hogy továbbfejlesztik, szebbé-jobbá teszik, mindent megőriznek, ami jó volt. Ma viszont azt tapasztaljuk, hogy véget vetnek mindennek.
Cséfalvay Zoltán felhívta a figyelmet arra: ha megnézzük, melyek azok a pályázatok, amelyek megmaradtak, akkor világosan látható: csak azokat hagyták életben, amelyeknek a költségvetési vonzata minimális. A megmaradt nyolc pályázatból az egyik az ipari parki cím, amely semmilyen pénzügyi vonzattal nem jár. A "Minőségi és környezetirányítási rendszerek bevezetése és tanúsíttatása" nevű pályázaton elérhető maximális támogatás összege 1,2 millió forint. S a többi életben hagyott pályázat támogatási nagyságrendje is mindössze 20-25 millió forint között mozog.
Kiemelte: csak egyetlenegy nagy pályázat maradt, "Az európai regionális központok kialakítása", amely esetén maximum kétszázmillió forint nyerhető el. Tudni kell azonban - emlékeztetett Cséfalvay -, hogy erre a pályázatra viszonylag kevesen jelentkeztek, tavaly mindössze hat nyertes pályázat volt. Ezzel szemben az ugyancsak maximum kétszázmillió forint támogatást nyújtó "Versenyképes beruházások" nevű pályázatra, amelyen tavaly közel kétszáz vállalat jutott támogatáshoz, már nem fogadnak be új pályázatot.

Mostantól Brüsszel diktálja a kottát

Úgy véli, az, hogy a legkisebb költségigényű pályázatok maradtak meg, már önmagában is jól jelzi, milyen szempontok alapján döntött a jelenlegi kormány az egyes pályázatok sorsáról. Még akkor is, ha állandóan azt hallhatjuk: a pályázat betöltötte a szerepét, elérte a kritikus tömeget, vagy megvalósult az a cél, amiért született. Az egész program egy csapással való megszüntetése ugyanis nyilvánvalóan nagy felháborodást keltett volna az országban, ezért választották a program feldarabolását, majd lassú elsorvasztását - folytatta. Cséfalvay Zoltán szerint az sem lehet véletlen, hogy az augusztus 2-ig beérkezett és még elbírálandó pályázatok között megtalálható a "Lakossági energiamegtakarítás" kiírás, amelyik szám szerint az összes nyertes pályázatnak csaknem felét adta. Ebben a kategóriában tavaly is több ezer magánszemély jutott támogatáshoz, például korszerű, energiatakarékos nyílászárók cseréjéhez. Ebben az esetben valószínűleg az lehet a döntés hátterében, hogy a még bent lévő, ugyancsak több ezer pályázó magánszemély nagy felháborodással vette volna, ha a beadott pályázatát még csak el sem bírálják.
A kutatóprofesszor jelentős problémát lát abban a koncepcióban is, hogy ez a "félhalott" Széchenyi-terv épül majd be, egyfajta alfejezetként a készülő Nemzeti Fejlesztési Tervbe (NFT). Az uniós források fogadásához ugyanis az év végéig egy Nemzeti Fejlesztési Tervet kell elkészíteni, 2003 az unióval való egyeztetés esztendeje, majd a csatlakozás után, 2004-től életbe lép a fejlesztési terv. A polgári kormány koncepciója még az volt, hogy a hazai gazdaság problémáiból kiinduló Széchenyi-tervet kell fokozatosan kiterjeszteni olyan területek felé, mint amilyen például az egészségügy vagy a környezetvédelem, amelyek eddig nem szerepeltek a tervben, de fejlesztésükhöz uniós támogatás kapható. Az évek során tehát a Széchenyi-terv vált volna az uniós források befogadásához szükséges NFT-vé. Ma viszont azt tapasztaljuk - hangsúlyozta -, mindennek fordítottja történik: elkészül majd az NFT, amelynek a kottáját nagy valószínűséggel nem nálunk, hanem Brüsszelben készítik, és a Széchenyi-terv ennek az NFT-nek csupán egyik, vélhetően a gazdasági versenyképesség erősítését szolgáló alfejezete lesz. A korábbi kormány törekvése szerint a hazai gyökerű Széchenyi-terv vált volna fokozatosan az uniós elvárásoknak is megfelelő NFT-vé, a jelenlegi kormány koncepciója szerint viszont az uniós elvárásokhoz igazodó NFT-be épül majd be, amolyan alárendelt alfejezetként mindaz a kevés, ami a Széchenyi-tervből megmaradt. A kettő tehát távolról sem ugyanaz.
Cséfalvay Zoltán elmondta: az EU-tól évente mintegy 250-300 milliárd forint támogatás érkezik, vagyis pont az a nagyságrend, amivel a Széchenyi-terv egésze dolgozott. Ha a Széchenyi-terv bővült volna tovább az NFT-vé, akkor esély lett volna arra, hogy ennek a bejövő háromszázmilliárd forintnak jelentős része a gazdaságba menjen, elősegítve ezzel az ország egészének mielőbbi felzárkózását. Így viszont, hogy a Széchenyi-terv az NFT-nek csupán egy alfejezete lesz, félő: a magyar gazdaság jelentős forrásoktól fog elesni. Véleménye szerint ezt az alkupozíciót veszítette el a tárca, és a tárcával együtt a magyar gazdaság is. Ennyi idő távlatából úgy ítélem meg - húzta alá Cséfalvay Zoltán -, hogy csaknem fél évvel korábban kellett volna az egész Széchenyi-terves programot elkezdeni. Ugyanis, ha 1999 nyarán indul el a projekt, akkor nemcsak azt lehetne ma elmondani, hogy ki és mennyi támogatást kapott, hanem látni lehetne, hogy mi minden készült el a hazai gazdaságban a vállalkozók, az önkormányzatok és az állam összefogásával. Akkor jobban látható lenne, hogy itt nem osztogatásról, hanem a gazdaság fejlődéséről volt szó. Másrészt sokkal több félreértést lehetett volna eloszlatni azzal is, ha a politikai erők 2000 őszén, a költségvetési vitában jóval erősebben képviselték volna a parlamentben a program érdekeit.
A Széchenyi-terv koordinációjáért felelős egykori helyettes államtitkár tragikusnak tartja, hogy egy jelentős gazdaságpolitikai kísérlet így érjen véget. Az a felzárkózási modell, amely az ország előtt álló kihívásokból kiindulva és a hazai erőforrásokra építve próbálta a felzárkózást elősegíteni, megszűnik. Tragikus mindez annak tudatában is, hogy amikor 2004-ben belép Magyarország az EU-ba, a beérkező támogatás szintén vissza nem térítendő támogatás lesz, azaz ugyanolyan, mint a Széchenyi-terves rendszer is volt. Akkor pedig mi értelme volt most megszüntetni, miért kell a vállalkozók és az önkormányzatok számára veszni hagyni másfél esztendőt? - tette fel a kérdést Cséfalvay.

Pénz arra van, amire áldoznak

A kormánynak arra az érvére, miszerint azért szünteti meg a projektet, mert nincs rá pénz, azt a választ adta: kormányzati és parlamenti döntés kérdése, hogy az állami forrásokat mire használják. A költségvetésnek vannak forrásai, tartalékalapja, tehát lenne mihez nyúlni. Ám a jelenlegi kormány úgy gondolja, hogy ezeket a forrásokat más célra fordítják.
Cséfalvay szerint a Széchenyi-terv leállításával együtt jár egyfajta bizalomvesztés is a döntéshozókkal szemben a lakosság, a kisvállalkozók és a nagyobb befektetők körében. Belföldön és a külföldi befektetők számára pedig jó ideig nem lesz semmiféle hasonló forrás, hiszen - mint mondta - az EU-s támogatások még nagyon messze vannak. Először ki kell dolgozni a Nemzeti Fejlesztési Tervet, ezt egyeztetni kell Brüsszelben, ami elviszi az egész 2003-as esztendőt. Ezek után indulhat 2004-től a program. Ám nem fog 2004. január 1-jén rendelkezésre állni a teljes 250-300 milliárd forint, hiszen az EU-nak külön szabálya van arra, hogy a tényleges kifizetés a program induló évében ennek csak kis hányada, mintegy ötöde lehet. Tehát az előbb említett több száz milliárd forint teljes egészében csak 2005-2006-ban érkezik meg hozzánk.
Kiemelte: arról sem szabad megfeledkezni, hogy az EU-támogatásoknak jóval magasabb a járulékos költsége, mint a hazai pályázatok bármelyikének. Sőt, az EU-s pályázatok elkészítése is bonyolultabb lesz az eddig megszokottnál, így azok is jóval több pénzt fognak elvinni a hazai vállalkozóktól. A pályázatkészítés külföldön már önálló iparággá fejlődött. Pályázatkészítő irodák serege vállalja, hogy az előírásoknak megfelelő, szabályos beadványt készítenek, mindezért azonban borsos árat kérnek. Tehát, ha a hazai vállalkozók nem készülnek fel megfelelően az uniós pályázatkészítésre, akkor igen sok pénztől eshetnek el. A Széchenyi-terv - amely éppen most szűnik meg - ehhez a tanulási folyamathoz is jó iskola lett volna.

Cséfalvay Zoltán Máriakálnokon született 1958-ban. 1982-ben végzett a Kossuth Lajos Tudományegyetemen Debrecenben. Több németországi egyetemen tanult ösztöndíjasként. A Kodolányi János Főiskola kinevezett professzora, a Kossuth Lajos Tudományegyetem habilitált doktora, a földrajztudományok kandidátusa. Nevéhez fűződik a Széchenyi-terv kidolgozása, programjainak koordinálása. 1998-2000 között a Kodolányi János Főiskola turizmus tanszékének tanszékvezető főiskolai tanára, 2000. február 7-től a májusi kormányváltásig a Gazdasági Minisztérium regionális fejlesztési helyettes államtitkára. Jelenleg a Kodolányi János Főiskolán tanít.

Hunyor Erna, Magyar Nemzet