Kérdezzenek meg egy általuk leginkább tisztelt nyugat-európai vagy tengerentúli politikust arról, hogy az alábbiak közül melyik kormányfői kijelentésből lenne kapitális politikai botrány - esetleg kormányfői bukás -, illetve melyik kijelentés lenne méltán visszhangtalan:

1. ha egy miniszterelnök egy "dakota" viccet mesélne;

2. ha egy kormányfő azt a magától értetődő alternatívát tartalmazó véleményét hozná nyilvánosságra országa uniós csatlakozása előtt, hogy "Európán kívül is van élet";

3. ha egy miniszterelnök egyrészt azt ajánlaná, hogy az "öregecskedő feleségeket" váltsák le fiatalra, másrészt az ellenzék vezetőjének azt javasolná, hogy "fogja be a száját", harmadrészt - és ez a csattanó -, ha a szaúdi futballválogatott tagjait "arab terroristáknak" nevezné!

A kérdést feltevő újságíró a magyarországi nyilvánosság védelme érdekében legjobb, ha elhallgatja, hogy míg a magyarországi sajtó kormánypárti kilenctizede az 1. és a 2. pontot tartja főbenjáró bűnnek - amelyekről éveken keresztül cikkezett és cikkezik ma is -, a 3. pont alatt felsoroltakat amolyan diákcsínynek véli.

S mielőtt tovább mennénk, néhány érdekesség külföldről: a kaliforniai sandiego.com internetes címen előkereshető, igazán nem a világ dolgaira "fordult" lap tegnapi számából, amely hatalmas címmel közli: "A magyar miniszterelnök bocsánatot kér a szaúdi focicsapatra vonatkozó »terrorista« megjegyzéséért". A cikk egyébként az amerikai Associated Press hírügynökség budapesti tudósítását idézi. Az AP szövegét átvette számos amerikai sajtótermék, a Chicago Sun-Times és a Boston Herald. Megjelent a CNN-hez tartozó Sports Illustrated honlapján, s a német dpa hírügynökség ingerküszöbét is átlépte Gyurcsány kijelentése. Foglalkozik vele Törökország két napilapja, valamint a szlovák Pravda is. Emellett helyet biztosított az információknak az egyik legtekintélyesebb palesztin lap, a Londonban megjelenő al-Kudsz al-Arabi is. Azaz az érintettek, az arabok is olvashatják, miként vélekedik róluk a magyar miniszterelnök. A felsorolás tovább folytatható, az internetes lapok ugyanis egymás után veszik fel oldalaikra a hírügynökségek információit. A lista percről percre terebélyesedik.

Gyurcsány az "arab" sportolók leterroristázásával olyasvalamit mondott, ami még attól a Bush amerikai elnöktől is elképzelhetetlen lenne, akinek országát az utóbbi évek legfájdalmasabb terrortámadása érte, noha a Világkereskedelmi Központba becsapódó gépeket vezérlő terroristák szinte kivétel nélkül szaúd-arábiaiak voltak. Ugyanis "arab" terroristák nincsenek. Olyan "arab" terroristák pedig különösen nincsenek, akikre még a gyanú árnyéka sem vetül. A focisták egyébként egy olyan országból érkeztek, amelynek fővárosában éppen abban a pillanatban rendezték meg a terrorizmus elleni közös, globális fellépésről tartott konferenciát, amikor Gyurcsány Ferenc ennek az országnak a labdarúgói képébe oly könnyedén vágta - faji alapon - a "terrorista" jelzőt. Azt a párhuzamot pedig szinte alig merjük leírni, hogy vajon hogyan minősítette volna a történteket például a helyi kormányhű Népszabadság, ha az ilyen kijelentéseiről egyáltalában nem ismert Orbán Viktor miniszterelnöki pozíciójában hasonlóra ragadtatta volna magát.

Nem! Ilyen kijelentések nemhogy nem - a másik oldal oly kedvelt szavával élve - "szalonképesek", jobb európai kocsmákban ilyen kijelentésekért asztalokat borogatnak. A Gyurcsány kormányfő szájából elhangzott, akár a gyengébb nemet, akár egy népcsoportot vérig sértő kijelentések a mai nyugati világban elképzelhetetlenek. Grönlandtól Brüsszelen át Bécsig. Ezt az embert - Gyurcsány Ferencet - ágyhoz kellene kötözni Magyarország érdekében. (És persze nem megölni, természetesen, mint ahogyan a kormányhű sajtó oly sokszor és oly jó kedvűen ajánlotta Orbán Viktorról és kormányának tagjairól cikkezve.)

De nem csak a nyugati világban elfogadhatatlan diskurzusról van szó. Egy európai tagállam első számú vezetője olyan kijelentést tett, amelynek beláthatatlan következményei lesznek a magyar-arab kapcsolatokban. És tegyük hozzá: arról az arab világról is szó van, amely mérhetetlenül gazdag, s amely kőolaja révén például - globális léptékben - stratégiai potenciált képvisel. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok hímes tojásként bánik - éppen a Gyurcsány Ferenc által különösen megsértett - Szaúd-Arábiával, egyik kitüntetett stratégiai partnerével.

A magyarországi kormányhű sajtó természetesen mismásol, és viccként próbálja értelmezni a veretes rasszizmust, ami persze nem akadályozza meg a Budapesten működő szaúdi nagykövetséget, hogy diplomáciai jegyzéket fogalmazzon meg a Gyurcsány-kormány címére. Biztos, hogy nem elégednek meg a miniszterelnök tessék-lássék bocsánatkérésével, hanem diplomáciai úton próbálják megoldani a problémát. A jegyzékre pedig válaszolni kell, a kormány ezt meg is fogja tenni. Csak nem fognak róla hírt adni. A kormánypárti és/vagy közszolgálati sajtó pedig hallgatni fog, akkor is. Ha valami igaz a "terrorizmus" vádból, akkor az az, hogy itt valaki módszeresen és felelőtlenül robbantgatja Magyarország érdekeit.

A cikk elején segítségül felajánlott tesztre választ adó politikus nyilván azonosítaná a bűnöst.

Lovas István, Magyar Nemzet,2005. február 10.