A Századvég Politikai Elemzések Központjának elemzése Gyurcsány Ferenc évértékelő beszédéről

Gyurcsány Ferenc kettős feladatra vállalkozott a 2004-es évet értékelő beszédében: egyrészt át kívánta formálni a 2002-ben hatalomra került MSZP-SZDSZ kormányzat eltelt ciklusidejének igen kedvezőtlen értékelését, másrészt a nemzeti kibontakozás és fejlődés, valamint a politikai osztály cselekvése tekintetében új perspektívákat kívánt felrajzolni.

A szocialista-szabaddemokrata kormányzat 2002-es megalakulása óta eltelt két és fél év során rendkívül kedvezőtlenül alakultak a Magyarország versenyképességét minősítő mutatók, és ami ennél is kínosabb, sorra láttak napvilágot az elmúlt időszakban olyan elemzések, értékelések, amelyek a magyar gazdaságpolitikai problémáira, veszélyeire hívták fel a figyelmet. A kormányzati kommunikációs kampány egyik kiemelt célja, hogy semlegesítse a nemzetközi színtéren megjelenő negatív értékeléseket, és a kelet-közép-európai régió országainak versenyképességi rangsorában történt lecsúszást. Gyurcsány beszédének egyik vállalt feladata ennek a kedvezőtlen arculatnak az átformálása volt.
Az ország makrogazdasági helyzetének értékelésében a beszéd a kívánalmak, lehetőségek és kényszerek összehangolásának sajátos lehetőségét kínálja. A recept szerint elegendő őszintén feltárni a lehetőségeket, a különféle opciók következményeit, és máris világos képet kapunk a rendelkezésünkre álló mozgástérről. A beszéd logikája szerint ez már önmagában is elegendő ahhoz, hogy megértsük és elfogadjuk az ország jelenlegi gazdasági állapotát. Saját viszonyítási pontokat jelölünk ki, ehhez mérjük saját lehetőségeinket, és - ami Gyurcsány és kabinetje számára a legfontosabb - fejlődésünket, előmenetelünket is. Ebben a konstruált térben nincs semmilyen zavaró versenyképességi mutató, sorozatosan leminősített hitelképesség vagy más kellemetlen körülmény. Itt végre magunk vagyunk az elképzeléseinkkel, terveinkkel, vízióinkkal. Ami van, az már a múlt, a közeljövő a jelen, és a nemzeti fejlesztési program tizenéves távlatokba nyúló elképzelései nyitják csak az igazi perspektívákat. Ez az a dimenzió, amelyben igazán érdemes a társadalmi és gazdasági kérdésekkel foglalkozni.
Az ország általános helyzetének relativizálásához, az értékelés szempontjainak újradefiniálásához valóban kitüntetett kormányzati érdek fűződik. A Gyurcsány-beszéd ennek a taktikai feladatnak a végrehajtásához illeszkedett, amikor azt a kevés adatot sorolta, amelynél valamilyen elmozdulás regisztrálható a 2002-es cikluskezdéshez képest, és ez határozta meg azoknak az adatoknak a körét is, amelyek kisebb-nagyobb szépséghibák miatt nem kerültek az említendők körébe. A verbális szuggesztióval felépített tartalmi elemek azt a választói közönséget célozták, amelyről még feltételezhető, hogy a retorika és a hangulat hatására elfelejtik, hogy például nyolcszáz kilométer autópályát, soha be nem következő gázáremelést és számtalan kedvezményt, fejlesztést, lehetőséget ígért a jelenlegi kormánykoalíció a 2002-es választások előtt, és akiknek az sem tűnik fel, hogy már az 5-ös metró megépítéséről beszélünk, amikor még a 4-es vonal építése sem kezdődött el.
Ezek a manipulatív erőfeszítések plasztikusan körvonalazzák azokat a választói csoportokat (közülük is elsősorban megint csak a nyugdíjasokat), amelyeket Gyurcsányék lehetségesnek tartanak maguk mellett tartani, és ami ennél is fontosabb, maguk mellett mozgósítani 2006-ban. A kérdés ugyanakkor a miniszterelnöki beszéd után is ugyanaz maradt: a helyzet relativizálása és a médiamanipuláció meddig képes jelentős létszámú választói csoportok körében táplálni a kormányzatot támogató attitűdöket és lojalitást. Röviden: kitart-e a PR-kormányzás muníciója 2006 tavaszáig, vagy a kurzus a választások előtt kifullad.
A helyzet átértékelésének sajátos módja a rendszerváltás óta eltelt 15 év minősítése. Gyurcsány beszéde vaskos kitételnek szánta azt a megállapítást, amely a rendszerváltás "félresiklott" jellegét emeli ki - miközben ezt az utóbbi időben alaposabban kidolgozott vélemények is megjelenítették már. Az elhangzott beszéd és Gyurcsány elmúlt hetekben ejtett megszólalásai is világos jelét adják annak, hogy a kormányzati kommunikációs stáb konkrét ismeretekkel rendelkezik egy olyasfajta többségi társadalmi véleményről, amely szerint maga a rendszerváltás óta eltelt időszak, közvetve pedig a politikai osztály szerepe távolról sem értékelhető pozitívan.
A beszéd ehhez a hangulathoz igyekezett idomulni - és alapvetően ez volt a szöveg másik alappillére. A modell rendkívül egyszerű. Meg kell találni azokat az elemeket, amelyek hitelesíthetik a választók előtt a jelenlegi kormányzat ígéreteit. A spekuláció alapján a múlt és a jelenlegi helyzet értékelésének azonossága adhat új lendületet a választói bizalomnak. Ha én is úgy látom - ahogyan ti is -, hogy az elmúlt 15 évben rossz úton haladtunk, hogy a hazai politikát átszövi az egyéni előnyszerzés és a korrupció, hogy a politikai osztály a társadalom fölé helyezte magát, akkor közelebb kerülhetünk egymáshoz.
A probléma az, hogy a befogadó közönség számára nem teljesen egyértelmű, Gyurcsány Ferenc milyen szerepben fogalmazza meg mondanivalóját. Beszéde egyes részeiben a politikai csatározáson felül emelkedő személyiség, majd keményen fellépő koalíciós miniszterelnök, aztán baloldali pártvezér, utána hétköznapi átlagpolgár, hogy csak a legszembetűnőbb szerepváltásokat soroljuk. Ezek a szerepek nem egészítik ki egymást a beszéd folyamatában, hanem inkább ellentmondásokba keverik a szónokot, és hiába a rendkívül hosszúra nyújtott szöveg, ezek feloldására már nem ad lehetőséget. Marad tehát befejezésként a miniszterelnöki viszontválasz: higgyék már el, mi itt egy új Magyarországot szeretnénk csinálni.

szazadvég.hu - fideszfrakcio.hu