A 2002-es kampányidőszakban Orbán Viktort polgárháborús uszítónak, félelemkeltő diktátornak igyekeztek beállítani a baloldali médiumok, így az MSZP-SZDSZ-kettős kampányának helyszínei nem is tűnhettek másnak, mint a béke szigetének. A szocialista és a szabad demokrata pártvezetők eleinte kávéházi traccspartikon fűztek lábjegyzeteket a "fideszes gyűlöletbeszédhez", majd a békevágy egyenesen a beszédes nevű, Teréz körúti Radisson SAS Béke Hotelig hajtotta őket. Beköltöztek. A 60-as, 70-es évek szabadságmozgalmaiból erőt merítő mai liberálisok közben az angol "peace"-re, az egykori kommunisták pedig a szovjet típusú "mir" szóra asszociálhattak, a közösségi tudat tehát mélyről fakadt. Március közepén az MSZP alelnöke, Lendvai Ildikó - a szocialista kampánystratégiának megfelelően - fideszes tárgyalópartnerét, Isépy Tamást is a Béke Szálló Rómeó és Júlia termébe "csalta": akkor a miniszterek és miniszterjelöltek vitájáról egyeztettek a riválisok.

Ám ezután jött csak az igazi huszárvágás. Medgyessy Péter a Fidesz-MDF duó első emberét is bátorítgatni kezdte, hogy lehetőleg már a közgazdasági egyetemi vita előtt, április 3-án fáradjon a Béke Szálló különtermébe, hiszen ő is ott lesz, és együtt csodákra képesek. "Ezzel szeretnék véget vetni a méltatlan marakodásnak és értelmetlen kiszorítósdinak" - írta nyílt levelében a szocialista kormányfőjelölt. Orbán Viktor távol tartotta magát az erőltetett békegyűléstől, befutott viszont a kisgazdavezér, Torgyán József - mint mondta: "a jobboldal becsületének megmentése érdekében". Szintén a Békében találta magát Kupa Mihály, a baloldal segéderejeként is ismert Centrum elnöke, aki bevallása szerint két bujdosó magyart keresett, "akik nem tudnak összejönni egy helyen". A kampánydráma végül két médiaszemélyiség, Bolgár György és Mélykuti Ilona mélyrepülésével zárult: őket választották ki, hogy beugorjanak Orbán helyett, és "spontán" kérdéseikkel javítsák Medgyessy renoméját.

Az első forduló után Kovács László és Kuncze Gábor is tanúságot tett Béke-szeretetéről: az MSZP és az SZDSZ választási megállapodását is a Hotel Béke Radisson különtermében írták alá. Egy héttel később már a szálloda Orfeum termét is belakták a szocialisták: ebben a helyiségben kötött hármas frigyet a "kormányváltó őserő", Kovács László, valamint Bartók Tivadar KDNP-elnök és Mizsei Zsuzsanna, a kereszténydemokraták választmányi elnöke.

A Kovács-Kuncze páros a második forduló után szintén a Béke Szállóba helyezte ki az első koalíciós mosolycserét, majd később - április 25-én - "természetesen" a hivatalos pártközi tárgyalások is ugyanitt kezdődtek el az MSZP és az SZDSZ között. A szocialisták az önkormányzati választások előtti első budapesti kampányattrakciójukhoz, a Gy. Németh Erzsébet személyét népszerűsítő főpolgármester-jelölti kerekasztal-beszélgetéshez sem kerestek új helyszínt; a Hotel Béke nyár közepén újra megtelt élettel és politikával. Sőt a balliberális kormány a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) júliusi, ötödik ülését is kedvenc (kampány)szállodájában rendezte meg - a tárgyalófelek közé fogadva olyan ukrajnai és horvátországi szervezeteket, amelyek nem is indultak a helyi választásokon. Az MSZP-SZDSZ koalíció tehát a külhonba szakadt magyarok 25-30 fős küldöttségét nem valamely állami intézmény vendégházában és tárgyalójában fogadta - pedig a Medgyessy-féle "puritán állam" -koncepcióból ez következett volna -, hanem inkább egy konferenciaturizmusra szakosodott budapesti elitszálló hírnevét öregbítette. Mivel az elmúlt két évben országos szinten jelentősen bővült az öt- és négycsillagos szállodai kapacitás (a vendégek száma ugyanakkor csak stagnált), és a Danubius-szállodalánc egységei közül a Hotel Béke teljesítményére igen negatívan hatott ez a kapacitásbővülés, nem csekélység az a gesztus, amit a magyar kormány gyakorolt a Béke jegyében. A Máért megrendezése után nyilvánvalóan nőtt a konferenciaszálló presztízse, de valószínűleg jól mutat a bevételek között az a 130-180 euró is (ez a piaci ár), amit az "állami protokoll" fizetett résztvevőnként és éjszakánként a hotelnek.

Miért ragaszkodhatnak a szocialisták ennyire a Békéhez? (Ahhoz a Hotel Békéhez - korábbi nevén: Britannia Szálló -, amelyben egykor a Tanácsköztársaság megdöntésére szervezkedő hírhedt tiszti különítményesek, Héjjas István és báró Prónay Pál kegyetlenkedtek. Ahhoz a Hotel Békéhez, melynek garázsában egy műgyűjtő Sztálin volt autóját is elhelyezte.) Vajon a Béke szálló csak jelképes neve miatt ragadta meg a szocialisták fantáziáját, vagy van valami más kötelék az MSZP és a Béke között?

A Radisson SAS Béke Hotel - illetve a Danubius-szállodacsoport - többségi tulajdonosa a CP Holdings Limited (CP), illetve az ehhez a konszernhez tartozó cégháló. A CP (és leányvállalatai: az Israel Investment Company Industries Inc., valamint az Investor Holding Rt., mely vállalkozás érdekeltségébe tartozik a Danubius Szálloda és Gyógyüdülő Rt.) elnöki székét az a brit Sir Bernard Schreier foglalja el, aki az izraeli tulajdonú Bank Leumi Plc-nek is elnökhelyettese. A magyarországi agrárvilágban és szállodaiparban jelentős befolyással rendelkező Schreiert és multinacionális cégeit persze messze földön ismerik; néhány radikális palesztin szervezet már többször bojkott alá is vonta a CP-vállalatok által kínált termékeket, szolgáltatásokat, más tájakon viszont évek óta epekedve várják Schreiert és a tőkéjét. Medgyessy Péter szintén a CP-barátok táborába tartozik: tavaly januárban ugyanis - BJP Invest Tanácsadó Kft. néven - közös kockázati tőkebefektető társaságot alapított Fekete Jánossal, a Magyar Nemzeti Bank 1968 és 1988 közötti elnökhelyettesével, valamint Schreierrel. (A brit üzletember a Danubius-szállodák tulajdonos cégén, az Investor Holdingon keresztül képviselteti magát a vállalkozásban.) A BJP Invest alapításakor Medgyessyt már lehetséges kormányfőjelöltként emlegették a szocialista párton belül, de ez nem tartotta vissza attól, hogy új cégen keresztül "ukrán tudósok által kifejlesztett különleges fitneszberendezések és gyógyászati eszközök, valamint egyéb szellemi termékek menedzselését, gyártását, piacra juttatását és marketingjét" végezze. A választások előtt két hónappal a mai miniszterelnök eladta tízszázalékos részesedését a Schreier-féle Investor Holdingnak, a BJP legnagyobb tulajdonosának, így formálisan megszakadt a kapcsolata a brit-izraeli nagytőkével. Néha persze ma is "összetalálkoznak"; ha másutt nem, hát a Béke Szállóban.

A Schreier-birodalom nem csak a Békével kedveskedik a szocialistáknak. A két választási forduló között például a 168 Órának nyilatkozó Alföldy Tádé, az Investor Holding Rt. tanácsadója (és több CP-érdekeltség hazai képviselője) bírálta a szocialisták és a nagytőke egymásrautaltságán élcelődő Orbán Viktort. Alföldy a "pártatlan tőke nevében" megismételte azt a velős axiómát, mely szerint "nyilvánvaló, hogy a magyar kormány nem ignorálhatja a külföldi tőkét". Az efféle szellemi gesztusok azonban valószínűleg csak kísérőjelenségei a brit-magyar (szocialista) kapcsolatok rohamos fejlődésének. Mint köztudomású, az MSZP kampányához az angol Munkáspárt nyújtott anyagi segítséget, sőt a szocialisták "alternatív szavazatösszesítő rendszere" is brit-izraeli támogatással válhatott hatékonnyá. A hazai baloldal az imázsépítést, a belső kampányt (értsd: a "közpénzek külföldi magánzsebekbe folyatását") úgy tűnik, továbbra is előszeretettel bízza az Egyesült Királyság "intézményeire". Mint megírtuk (Heti Válasz, 2002. augusztus 2.), az augusztus 20-i állami ünnepségek kivitelezésre is egy brit hátterű céget kért fel a kormány, s láttuk, hogy legutóbb már a Magyar Állandó Értekezletet is a "szigetország fogadta be".

Bódis András, Heti Válasz