Megfordult-e a fejében a titkosszolgálati ajánlat visszautasítása? - kérdezte néhány hete Medgyessy Pétertől a Neue Zürcher Zeitung. A kormányfő nemmel felelt, ugyanis "olyan megbízásról volt szó, amelyet el lehetett és el kellett fogadni". Ezzel szemben a miniszterelnök az szt-tiszti múltját vizsgáló parlamenti bizottság előtt azt mondta: amikor a titkosszolgálat ajánlatával megkereste, a végső válasz előtt gondolkodási időt kért. Ez a kis ellentmondás persze önmagában még semmit sem bizonyít, azt viszont híven jelzi: Medgyessynek nem erénye a következetesség.

Az ellentmondások férfija

A miniszterelnök ugyancsak "több olvasatban" emlékezett meg arról, hogy eddig miért nem fedte fel titkos múltját. Amikor lelepleződött, a kezdeti tagadás után töredelmesen beismerte: hiba volt, hogy nem hozta korábban nyilvánosságra előéletét. A parlamenti bizottság előtt viszont már arról értekezett, hogy "egy titkos tevékenységgel az ember nem áll ki az utcára". Medgyessy az árnyalt megoldások iránt rajongókra is gondolt, s harmadik magyarázatként időről időre megemlíti: amikor tavaly a Magyar Hírlapnak nyilatkozott, homályos utalást tett korábbi tevékenységére.

Ha valaki Politikusok következetes megnyilvánulásai címmel írna könyvet, abban bizony még lábjegyzetet sem érdemelnének azok a nyilatkozatok, melyeket Medgyessy Péter az általános átvilágításról tett. Miután szt-tiszti múltja ismertté vált, június 19-én a parlamentben azt mondta: törvénymódosítást kezdeményez, hogy a III/III-as ügyosztály teljes névsorát hozzák nyilvánosságra. "Nem szoktam váltogatni az álláspontomat" - nyilatkozta tíz nap múlva a Népszavában, majd másnap a Nap-kelte stúdiójában a teljes ügynöklista közzétételéről a következőket mondta: "Békén kell hagyni azokat az embereket, akiket adott esetben lehet, hogy megzsaroltak, valamilyen módon beszerveztek és egyéb más dolog. Kutatható legyen az az anyag, de ne tegyék közszemlére azt a listát."

Múlt szerdán Balogh László bizottsági elnök nyilvánosságra hozta a mai kormányszervektől rendelkezésére bocsátott iratokat. Közöttük szerepel Medgyessy önéletrajza, a róla készült környezettanulmány, kinevezési irata - csupa technikai adat. A tevékenységének érdemi megítéléséhez szükséges jelentések közül azonban - miért, miért nem - egyetlen dokumentum sem került elő. A megismert iratok így csak arra alkalmasak, hogy a figyelmet részletkérdésekre tereljék, illetve hogy felfedjék a politikus múltjának fehér foltjait. Amikor például Medgyessyt 1982-ben miniszterhelyettesnek nevezték ki, a III-as főcsoportfőnökség helyettes vezetője javasolta: alezredesi rangban a III/II-es csoportfőnökség alosztályvezetőjeként folytassa a munkát. További foglalkoztatása "jelentősen elősegítené feladataink megoldását. Szóban és írásban egyaránt úgy nyilatkozott (nota bene: ma ennek sincs nyoma! - A szerk.), hogy megfelelő kapcsolati rendszer kialakítása esetén továbbra is szívesen vállalja a hivatásos tiszti szolgálatot" - írta az elöljáró. Medgyessy ugyanakkor a bizottsági meghallgatáson azt állította, továbbszolgálása nem fért össze miniszterhelyettesi feladatkörével - és nem tudjuk, hogy az ajánlás ellenére miért nem folytatta tevékenységét.

A dokumentumok mindazonáltal néhány kérdésre választ adtak. Bebizonyosodott például: a Magyar Nemzetben június 18-án megjelent iratban szereplő 1961-es dátum - Medgyessy állításának megfelelően - nem belügyi alkalmazásának kezdetét jelöli, hanem első munkába állásának évszámát. A dokumentumok viszont arról is tanúskodnak, hogy a miniszterelnök által emlegetett KGB elleni harc írásos alapokat nélkülöző magyarázkodás. "Állományba vételét az indokolta, hogy megfelelően ellenőrizni tudjuk a nemzetközi pénzügyi kapcsolatokban jelentkező külső ellenséges tevékenységet" - áll például a tartalékállományba helyezését javasló iratban.

A becsület ára

A bizottság előtt nem került szóba, ám a miniszterelnök múltjához tartozik az az adalék, amelyet Medgyessy Péter mondott el a Magyar Nemzet 2000. szeptember 6-i számában: "Még a 80-as évek elején a francia pénzügyminisztérium főigazgatójával létrehoztuk a Magyar-francia Kezdeményezés nevű szervezetet, amelyet a francia kormány jelentős anyagi és egyéb, más jellegű segítséggel támogatott." A szervezet magyar szakemberek külföldi utazását, illetve továbbképzését segítette elő. Miként most kiderült, e kezdeményezés időszakában Medgyessy szt-tiszt volt, kinevezési parancsában pedig az áll: francia "nyelvtudása beosztásához nélkülözhetetlen". Nehéz tehát elképzelni, hogy a titkosszolgálat embereként nemzetközi tevékenysége ártatlan kapcsolatépítésre korlátozódott volna. Ha pedig a tényekből óhatatlanul megfogalmazódó gyanú bebizonyosodna, s kiderülne, hogy a Magyar-francia Kezdeményezés fedőszervezetként is működött, cáfolatot nyerne a kormányfő kijelentése, miszerint nem tartott fenn hálózatot.

Ez viszont további kérdéseket vetne fel. Például azt, hogy miért is kapott a politikus 2000-ben becsületrendet. Valóban csak azért, mert elősegítette a francia tőke magyarországi megtelepedését? A kétely azért sem légből kapott, mert ha igaz, amit többen állítanak, hogy már a kilencvenes évek eleje óta ismert volt Medgyessy szt-tiszti múltja, akkor az miért pont a francia hírszerzés figyelmét kerülte volna el? (A korabeli iratokból kiderül: a két titkosszolgálat olyan közvetlen kapcsolatban állt egymással, hogy például a Nagy Imre-temetéskor külön akció szolgálta a francia állambiztonságiak dezinformálását.) Vagy volt más oka is annak, hogy Párizsban kitüntetést adnak egy olyan embernek, aki a szocialista diktatúra idején francianyelv-tudását használta fel kémelhárítói tevékenységéhez? Alighanem e tények ismeretében sokan gondolják: a miniszterelnöknek megnyugtató biztosítékot kellene adnia arra, hogy nem végzett Magyarország érdekei ellen való - akár titkos - szolgálatot a francia államnak.

Vigyázó szemek

A francia kapcsolat a miniszterelnök családjában is tetten érhető. A kormányfő fia, Medgyessy Gergely ma a francia tulajdonú Vivendi Telecom Hungary kormányzati és külkapcsolati főmunkatársa. Életrajzának még ennél is meglepőbb részlete, hogy a fiatalember az Orbán-kormány idején a Külügyminisztériumban dolgozott. Az ifjabb Medgyessy 1996-ban került a tárca tervező és elemző főosztályára, majd egy év múlva a brüsszeli NATO-központba; diplomáciai karrierjét 2001-ben adta fel, amikor a Vivendihez ment. Testvére, az 1969-ben született Medgyessy Ildikó inkább édesanyja pályafutását követi. A miniszterelnök első felesége, Dvorszki Ildikó az Ez a Divat című szocialista hölgylap főszerkesztőjeként szerzett nevet - lánya az Elegant Design Rt. elnök-vezérigazgatójaként viszi tovább a ruhaipari vonalat. "A polgári kényelem és szokások híve" - olvasni a korábban titkos dokumentumok között a kormányfő édesapjáról. Lapunk megtudta: ez a minősítés olyannyira megalapozott, hogy Medgyessy Béla sokáig a budai Várban lakott, s vasárnap gyakorta lehetett látni a Mátyás-templom latin nyelvű szentmiséjén.

"Nincs olyan megállapítás az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzésére létrehozott bizottság személyem átvilágításáról szóló határozatában, amelynek alapján mérlegelni kellene lemondásomat." Medgyessy Péter 1997 szeptemberében e mondatával a rendszerváltozás legnagyobb problémájára világított rá. Mára ugyanis kiderült: a III/III-as ügynökök kiemelt kezelése a diktatúra fenntartóinak körében sokakban tévképzeteket keltett. Ennek megfelelően a Medgyessy-bizottság időnként történelemkorrepetálást tartott a közönségnek, s vissza-visszatérően az állampárt irányítóinak felelősségét firtatta. Az előző rendszer működtetőinek erkölcsi megítéléséhez a szocialisták 1992-es, azóta többször hivatkozott bocsánatkérése sem vitt közelebb. Az MSZP "nem mentegeti, hanem elutasítja az előző, alapjaiban hibás, történetileg végérvényesen meghaladott rendszert; elítéli annak bűneit, a törvénytelenségeket. Jóllehet azokért sem politikai, sem erkölcsi felelősség nem terheli - azok helyett, akiknek ez kötelességük lenne -, megköveti az áldozatokat, hozzátartozóikat" - írják. Az viszont, hogy szerintük ki a felelős, ha ők nem, sem akkor, sem később nem derült ki.

A szocializmus "meghaladásának" dicsőségéből, mint tapasztaljuk, sokan részt kívánnak szakítani. "Talán személyesen is volt némi részem abban, hogy ez a rendszer megszűnjön" - mondta Medgyessy az őt faggató bizottság előtt. Az igazság azonban megköveteli, hogy hozzátegyük: a politikusnak legalább ekkora része volt a rendszer fenntartásában. "Határozott politikai állásfoglalásai, a marxizmus-leninizmus alapkérdéseiben való jártassága azt mutatta, hogy ideológiai téren tájékozott, meggyőződésében tántoríthatatlan, pártunk politikai vonalával egyetért" - olvasható például Medgyessyről a Belügyminisztérium által 1976-ban készíttetett környezettanulmányban; s a belügyesek aligha beszéltek a levegőbe.

A bizottság szocialista tagjai felettébb elégedetten nyugtázták saját tevékenységüket; olyannyira, hogy már a testület tevékenységének befejezése előtt megfogalmazták - az egyébként Medgyessyt minden tekintetben felmentő - jelentésüket. Elhamarkodottságukat jelzi, hogy hétfőn Hetényi István új irányt jelölt ki a vizsgálódásnak. Az 1980-86 közötti pénzügyminiszter ugyanis meghallgatásán kijelentette: nem is az ő tárcája, hanem a Magyar Nemzeti Bank irányította a Nemzetközi Valutaalappal folytatott tárgyalásokat. Ennek ismeretében pedig felmerül a kérdés: a PM-ben dolgozó Medgyessy Péternek mit is kellett elhárítania?

Szőnyi Szilárd, Heti Válasz