"Kedves Kati! (...) Kapjon "végre" pártbüntetést is, ha valaki folyamatosan megsérti a párt eszmei, ideológiai, politikai és cselekvési egységét. (...) Szeretném, ha levelemet akként olvasnád s értelmeznéd, ami: vagyis nem az Osztály volt munkatársának kéretlen tanácsadásaként, beavatkozásaként, hanem egy felelősséget érző s vállaló kommunista véleményeként" - így fejezte ki önmagát 1986-ban Agárdi Péter, a Magyar Rádió akkori elnökhelyettese. A Tiszatáj című folyóirat irodalmi jellegének megőrzését sürgető levelének címzettje az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője, Radics Katalin elvtársnő volt. Az ékes cenzornyelvezetéről elhíresült Agárdi persze másokkal is levelezett, így neve több rádiós (illetve folyóirat-) szerkesztőben reflexszerűen idézi fel a nyolcvanas évek kultúrpolitikai megaláztatásait. Ugyanez az Agárdi Péter 1997-től 2000-ig a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumának szocialista elnökeként regnált, ma pedig - miután májusban újra kiegészült a korábban csak jobboldali delegáltakból álló csonka testület - elnökhelyetteseként figyelheti, hogy mit üzen a rádió.

A gondolatrendőrből balliberális demokratává avanzsált kurátor tudja, mit vár tőle a párt(ja). A rádió jelenlegi elnöke ugyan még három évet tölthet az intézmény élén, Agárdi máris úgy fogalmaz: "Kondor Katalin és a rádió vezetése (...) a törvényesség tiszteletéből és a mai médiapolitikai helyzet sajátosságaiból adódóan van a helyén. Hogy mit hoz az ősz, majd meglátjuk." Közben az MSZP másik kurátora, Gellért Kis Gábor szintén a közrádió áthangolásán fáradozik: "A Vasárnapi újságnak nincs helye a rádióban" - mondatja vele a mélyliberális indulat.

Miért éppen most szakadt el a cérna a szocialista (és szabad demokrata) médiapolitikusoknál? Saját bevallásuk szerint az Országos Rádió- és Televíziótestület (ORTT) 2002. június 13-i határozata fölött nem tudtak napirendre térni. A médiatestület ugyanis ötvenezer forintra büntette a Magyar Rádió Rt.-t, mivel a Vasárnapi újság június 2-i adása állítólag "súlyosan megsértette a közszolgálatiság médiatörvényben megfogalmazott alapelveit". A kormánypárti kurátorok azt is nehezményezték, hogy az elmarasztaló határozatról őket sem a rádió vezetője, sem a kuratórium fideszes elnöke, Szadai Károly nem tájékoztatta (így valószínűleg kénytelenek voltak az ORTT baloldali tagjainak információira hagyatkozni). A közrádió vezetőit ugyanakkor nem hatotta meg Agárdiék rovója; inkább megtámadták a fővárosi bíróságon az ominózus ORTT-határozatot. Csúri Ákos, a Vasárnapi újság szerkesztő-műsorvezetője szerint ugyanis a médiatestület szövegkörnyezetéből kiragadott mondatok alapján hozta meg ítéletét. "A XX. század közepéig polgári világ alakult Magyarországon, (...) nem fordulhatott volna elő, hogy egy kijelölt miniszterelnök románul csevegjen bukaresti kollégájával" - így szólt az ORTT által kifogásolt egyik szövegrész. Ám az élő műsorban mindez másként hangzott el: "A XX. század közepéig polgári világ alakult teljes és megcsonkított hazánkban. Nem fordulhatott volna elő, hogy egy kijelölt miniszterelnök a protokolláris köszöntésen túl románul csevegjen bukaresti kollégájával." Ez azért más: akinek füle van, érzi a különbséget a két felütés között - teszi hozzá Csúri.
A reggeli magazinműsor szerkesztőgárdája azt is fájlalja, hogy a mostani ORTT-döntést tálaló baloldali médiumok (köztük a Népszabadság) a testület egy évvel ezelőtti elmarasztaló határozatait is felemlegetik, hogy szélsőségesnek bélyegezhessék a Vasárnapi újságot. Pedig köztudomású, hogy 2001 szeptemberétől Haeffler András személyében új felelős szerkesztője - és fiatalodó riportergárdája - van a műsornak; a korábban meg-megrótt Lakatos Pál ma már messze elkerüli a szerkesztőségi szobákat. "Eötvös Pál Népszabadságát sem szokták összemosni a Berecz János-féle korszak pártlapjával" - hangoztatják a Vasárnapi újság munkatársai.

Érveiket igazolja, hogy az állampolgárok az elmúlt egy évben mindössze hét alkalommal panaszolták be a vasárnap reggeli magazint (ugyanezen idő alatt a hírműsorokat 21-szer, a 16 órát ötször "jelentették fel"), és csak egyetlenegyszer - a Tarlós István óbudai polgármester kontra homoszexuálisok a Szigeten ügy bemutatása után - ítélte el jogerősen a műsort az ORTT. (Az a médiatestület, amely egyébként pártkomisszárokból áll, így döntései óhatatlanul átpolitizálódnak.)

A baloldal antivasárnap-projektjéből a rádiós közalapítvány kuratóriumának SZDSZ-es elnökségi tagja, Szente Péter is kivette a részét, ám ő a Népszavában támadott. "Nincs más közszolgálati megoldás: az egyes műsorokon vagy sorozatokon belül kell megteremteni a pártatlanságot" - utalt a Vasárnapi újság sokat kifogásolt "egyoldalúságára" a BBC magyar szerkesztőségének egykori vezetője. Eközben Haeffler András asztalán stószban állnak a kormányerőket is adásba invitáló faxok. Az MSZP-SZDSZ-udvartartás azonban tudatosan bojkottálja a "magyar hajnalt" - legutóbb éppen Újhelyi István, a szocialisták médiafelelőse fogadta el, majd mondta vissza a szerkesztők meghívását.

A polgári-konzervatív értékeket közvetítő Vasárnapi újság hallgatottsága - a szoclib siralmak ellenére - továbbra is 9-10 százalékos, mindössze a hírműsorok vetekednek népszerűségével (a "rivális" 16 órát csak 3-4 százaléknyian hallgatják szombat délutánonként). A közszolgálati bemondóként, illetve tavaly november óta már a Vasárnapi újság egyik hangjaként is ismert Ulbrich András szerint a 16. évfolyamában járó reggeli műsor a legautentikusabb rendszerváltó rádióadás volt, így léte, jellege ma is megkérdőjelezhetetlen. "Más politikai magazinokban a finom alákérdezés technikájával kábítják el a közönséget, mi talán őszintébbek, szókimondóbbak vagyunk. Ez nem lehet bűn senki szemében" - hangoztatja Ulbrich.

Ugyan a kormánypártok legtöbbször a Vasárnapi újságot ostorozzák, Agárdi Péter "Hogy mit hoz az ősz, majd meglátjuk" kezdetű strófájának felcsendülése óta valószínűsíthető: végső céljuk Kondor Katalin kibillentése az elnöki székből. Erre utal, hogy a baloldali kurátorok négy hónappal a voksolás után, augusztus 26-án Kondor jelenlétében azt is megpróbálják majd bebizonyítani, hogy a választási időszak hírműsoraiban több műsoridőt érdemelt volna az MSZP és az SZDSZ. A kabinet október elsejétől az előfizetési (üzemben tartási) díjak eltörlését tervezi, így a rádió költségvetésének 40 százalékát, mintegy ötmilliárd forintot közvetlenül a hatalom fog kiutalni az intézménynek. Persze, csak ha politikailag korrekt közrádiót kap cserébe.

Szintén elnökellenes gesztusnak tűnik, hogy az Országgyűlés szocialista elnöke, Szili Katalin egy hónapja Kondor helyett Borenich Pétert, a jóléti programokért felelős üzemi tanács vezetőjét hallgatta meg, és tőle - csak tőle - tudhatja, hogy "a rádió jelenleg nem teljes mértékben felel meg a közszolgálatiság követelményeinek". Az üzemi tanács tagjainak többsége ugyan kifogásolta, hogy Borenich az egész testület nevében nyilatkozgat (és közben politikai érdekeket szolgál), a "főtanácsos" lehűtötte bírálóit: "az 1996. évi I. törvény szerint az Országgyűlés alapította a Magyar Rádió Közalapítványt. Tehát fontos, hogy az alapító tájékozott legyen mindenről." Majd leszögezte: "nem testületi, hanem egyéni véleményt mondott". Ám Korbuly Péter üt-tag a rádió faliújságján visszavágott Borenichnek: "Téged - vagy bármelyikünket - fogadhat magánemberként egy közjogi méltóság, de az nem hír. Hír attól lesz, hogy Téged az üt elnökeként fogadott a házelnök asszony."

Néhány rádiós dolgozó - Borenichen kívül is - segédkezet nyújt/kényszerül nyújtani a szocialisták adókarbantartásához. Az Agárdi-Gellért Kis páros a közelmúltban a nyilvánosság előtt is elismerte: "udvariasan és barátságosan kértük a találkozót" néhány kollégától. Gellért Kis Gábor - mint "a politikai intézményrendszer egyik létező eleme" - nyilván e viziteken is elismétli, amit az Élet és Irodalomban megfogalmazott: "Közpénzen csakis olyan rádió tartható fenn, amely eleget tesz társadalmi megbízatásának, vagyis informál és ellenőrzi a mindenkori és bármi néven nevezendő hatalmat pártatlanul, elfogulatlanul, távolságot tartva a politikai intézményrendszer minden létező elemétől."

B. A., Heti Válasz