Az évtizedekig az egypárt ökleként szolgáló sajtómunkás - mint emlékezetes - úgy került az egyik újságíró-szövetség, a MÚOSZ élére, hogy a szervezet etikai bizottsága megválasztását megelőzően elmarasztalta egy mindennek, csak eredetinek nem nevezhető Teller-levél közléséért. Ez Eötvös sajtóbohóc elnök-főszerkesztői székébe került, mert ekkora arcátlanságot már a Népszabadság kenyéradói sem néztek el neki. Elnök-főszerkesztő uram elfelejtette ellenőrizni az első látásra is meglehetősen hamisnak tetsző levelet - de lapjában közzétette.
Hiába koptatta évtizedekig a pennát, de leginkább a főszerkesztői széket Eötvös Pál, az újságírói szakma egyik alapkövetelményét, a tájékozódást a jelek szerint általában megpróbálja kínosan mellőzni. Ez történt most Fiala János ügyében is.
"Se hall, se lát" Pálunknak elég lett volna meghallgatni az inkriminált mondatot vagy szövegrészt. Megtekinthette volna a tévéműsort, esetleg azt a hírműsort, amelyben a Nap-kelte producere is elhatárolódott a kifogásolt kijelentéstől, sőt a műsorvezető hibáját is elismerte. Rendelkezésére állt volna az internet is, csak a keresőt kellett volna aktivizálnia, hogy megismerkedjék akár még a mondat szövegkörnyezetével. Eötvös azonban irtózik tájékozódni, ő csak tájékoztatni (?) imádott évtizedeken át... Most meg elnökösködik a MÚOSZ-nál.
Hogy hol a pofátlanság határa? Eötvöstől ne kérdezzük...

fideszfrakcio.hu