Lássunk például egy válsághelyzetet. Az Egyesült Államok szövetségese, Magyarország a hazai tiltakozás ellenére is katonai misszióval vett részt az iraki kiküldetésben. Amikor a helyszínen amerikai katonák szitává lőtték Varga-Balázs Péter győri egyetemista autóját, Washington a körülményekre hivatkozott, s legfőképpen arra, hogy az áldozat nem állt meg egy ellenőrző pontnál. Másfél évvel később, most megismétlődött az eset, amerikai katonák hasonló körülmények között lelőtték az olasz titkosszolgálat tisztjét. Az illető ráadásul fontos küldetésben járt el Irakban, honfitársnőjét, Giuliana Sgrena újságírót menekítette ki az emberrablók karmaiból. Két hasonló történet, égbekiáltó különbségekkel. Az olasz miniszterelnök, Silvio Berlusconi - cseppet sem mellékesen Washington egyik legmegbízhatóbb szövetségese - berendelte az amerikai nagykövetet, magyarázatot kért a történtekre, s a felelősök megbüntetését követelte. Kisvártatva felsorakozott mögé az egész olasz nemzet, baloldaliak és jobboldaliak, kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt felháborodtak a történteken. Rómában tegnap búcsúztatták Nicola Caliparit, az államfő és a miniszterelnök együtt gyászolt az olasz nemzettel. Méltó eljárás ez egy önmagára valamit is adó normális országhoz, működő demokráciához, a nemzetért felelős kormányhoz, állami vezetéshez.

Varga-Balázs Péter lelövése után némaságba burkolózott a magyar Külügyminisztérium. Csak napok múlva derült ki, hogy egy honfitársunk életét vesztette a távoli Irakban. Az első közleményben még azt is letagadták, hogy amerikai golyó végzett a győri egyetemistával. Ezt követően a fiatalember egyéni felelősségét hangoztatták, mintha ő kereste volna a bajt magának. És ami igazán figyelemreméltó: mindmáig nem derült ki, mi is történt valójában, nem ismerjük az eset részleteit, mint ahogyan a nagykövetet sem rendelték be, és általában véve úgy tekintették az esetet, mint sajnálatos balesetet.

Olaszország és Magyarország. Két uniós ország, de mégis két külön világ. Felelős, bátor vezetők az egyik oldalon, botcsinálta politikusok a másikon. Méltóság, emberség, nemzeti együttgondolkodás amott, agyonhallgatás, sunyi lapítás, hazugságözön emitt. Mindezeken túl immár az egész nemzet megítélése szempontjából fontos, hogy Olaszország éppen azért megbecsült szövetséges és megbízható partner, amiért Magyarország nemzetközi tekintélye elillant az elmúlt három esztendőben. Jóllehet könnyebb együttműködni önálló gondolkodásra képtelen, parancsszóhoz szokott kormányokkal, de valódi, hosszú távú partneri viszonyt csak öntudatos politikusokkal szoktak kiépíteni. Mert a politikában - akárcsak az élet más dolgaiban - sok minden változhat, de a nemzet érdeke, önbecsülése akkor is megmarad, amikor a megbukott kormányfők nevére már nemigen emlékeznek az emberek.

Maradjunk annyiban, hogy az a felelős államférfi, aki hivatali ideje minden pillanatában a nemzet képviseletének ellátására törekszik, nem pedig az, aki a fotósok gyűrűjében öt percig rohamsisakban tetszeleg önnön píárja feljavítására. Olaszország és Magyarország. Micsoda különbség.

Szentesi Zöldi László; Magyar Nemzet

mno.hu - fideszfrakcio.hu