December ötödike előtt és után publicisztikai körökben "magas labdának" számított azon tűnődni: vajon meddig fogják messze elkerülni az MSZP és az SZDSZ politikusai Erdélyt azok után, hogy a kettős állampolgárságról szóló népszavazás belpolitikai kampányában, demagóg elemektől sem mentesen, a "nem" mellett agitáltak? Nos, a magas labdát azóta többször is le lehetett csapni. Nem mentek el (nem mertek elmenni) a budapesti kormánypolitikusok a nagyváradi egyetemi campusra, Hiller István megfutamodott a sepsiszentgyörgyi kultúrprogramja előtt, Gyurcsány Ferenc meg inkább a határ innenső oldalára, a Nyírségbe trombitálta össze a határon túli magyar tárgyalópartnereit.
Meg kell adni: Eörsi Mátyás szabad demokrata politikusnak "van vér a pucájában": alig három hónappal a fekete vasárnap után, meg sem várva a száz nap türelmi időt, máris azon tüsténkedett, hogy Kolozsváron "bevigye a politikát az iskolába": előbb a református kollégiumban kosaraztatva ki magát, majd a Sapientia terme előtt ütközve meg a személye és politikája ellen demonstrálókkal. Voltaképpen a papírforma érvényesült. (Az SZDSZ által vizionált összerdélyi felháborodás, amely állítólag Eörsit támogatta a tüntetőkkel szemben, szerény véleményem szerint inkább csak a túlmozgásos liberális szürkeállomány szellemképes terméke.) Így tehát léphetnénk is tovább az afféron azzal a bölcsességgel, hogy lám, így jár az, aki vizet prédikál és mégis sorba áll a boroshordónál - csakhogy Eörsi kolozsvári kalandjának egyéb tanulsága is van.
Mégpedig az, hogy történjen a budapesti illetőségű baloldali politikussal a határokon túl bármilyen (programozható vagy esetleges) méltánytalanság, máris a hazai ellenzékre mutogat. (Kuncze Gábor egyenesen importált jelszavakról beszélt.)
Nos, az erdélyi magyarnak elege van abból, hogy gyógypedagógiai esetnek tekintik, aki még saját, önálló véleményalkotásra is képtelen egy konkrét össznemzeti kérdésben. Amint Csinta Samu, a Krónika című erdélyi napilap publicistája fogalmazott: "Az anyaországi politikus pedig rögtön a mindig kéznél lévő szlogenhez nyúl, mely szerint az ellene megnyilvánuló ellenszenvre erdélyi ember önmagától nem lenne képes, csakhogy fertőzik rendesen a szerencsétlent." Csinta finom ember, ezért körülírja amúgy markáns véleményét: "Csak kevés magyar politikus érzékeli az erdélyi emberek nem elhanyagolható része cselekedeteinek érzelmi mozgatórugóit." Úgy látja: sem az erdélyi embernek nem sikerült még feldolgoznia a decemberi sokkot, sem a túlsó félnek a "győzelmet". S készen áll a következtetés is: "Egymás kölcsönös meg nem értése pedig szinte garantálja az olyan helyzeteket, amelyekben az ingerültség fokozott ingerültséget vált ki, s amelyek során menthetetlenül fakadnak fel a Gázai övezetre vagy a nyilas mentalitásra utaló rosszízű megjegyzések." (Ezek az MTI tudósítása szerint a tiltakozók, illetőleg a feltartóztatott politikus részéről hangzottak el az incidens során.)

A kissé konfúz hanganyag meghallgatása során sem lesz okosabb az ember: pontosan ki nyilasozik, s a Gázai övezet motívuma miként kerül a kontextusba. Ki tudja: ha a Gázai övezetben is élnek elszakadt magyarok, talán ők is rosszallják a budapesti kormánypártok nem éppen ellentmondásmentes nemzetpolitikáját. Jómagam maradnék mégis a ténynél: a NEM táblákkal tüntető erdélyi ifjak egyértelműen Eörsi-mentes övezetet akartak a kolozsvári egyetemen. Ez pedig az előzmények ismeretében messzemenően tolerálható célkitűzés: a legkényesebb emberijog-védő sem találhat benne kifogást. ("Mert megérdemlem" - mondhatná Eörsi reklámnyelven.)

Végszóként pedig nem is tehetek mást, mint hogy megismétlem Csinta Samu költői kérdését. (Megértéséhez szükséges annak a tudása, hogy Eörsi a kampány során nem látott különbséget egy pesti kínai árus és egy Trianon által elszakított magyar nemzetiségű, de nem magyar állampolgárságú ember között.) "Vajon milyen szintű tévedhetetlenségi meggyőződés alkotja azt a páncélt, amelyről egy egyházi elöljáró által megfogalmazott kritika is a meghallgatás leghalványabb esélye nélkül pattan le, mintegy megerősítve az elszakított területek magyarjainak kínai textilkereskedő státusát?"

Csontos János jegyzete

mno.hu - fideszfrakcio.hu