- Miniszterelnök Úr! A polgári kormány négy éves tevékenységének legfontosabb eredménye, talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy történelmi mércével is mérhető vívmánya a nemzet határok feletti egyesítése volt. E területen korábban mindig két szempont ütközött egymással, az egyik a magyar-magyar kapcsolatok, a másik a jószomszédi viszony szempontja. Az ma már érzékelhető, hogy a májusban hivatalba lépett új kormány - akárcsak '94 és '98 között, az ugyancsak MSZP-SZDSZ összetételű Horn kabinet - inkább az utóbbit részesíti előnyben. Mit gondol, az Önök által megkezdett folyamat visszatéríthető-e a '98-as kiindulási ponthoz, avagy az újraegyesítés ma már befejezett tényként fogható föl?

- A polgári kormány a nemzet határokon átívelő újraegyesítését három területen indította el. Először is a lelkekben. Úgy gondoltuk, hogy fontos tényeket akkor is érdemes kimondani, ha akár a szomszédok háza táján, akár az európai politika színpadán vitát vált ki. Nem hallgathatjuk el, hogy a nemzetekre a kollektív bűnösség bélyegét rásütő Benes-dekrétumok szégyenteljes szándékból születtek. Elérkezett az idő, hogy a civilizált Európa együtt igényelje, hogy iktassák ki ezeket a ma érvényes jogrendszerekből. Nem hallgathatjuk el, hogy az I. és a II. világháborút követő területi rendezés eredményeképpen nagy számban élnek magyarok határon kívül. Vagyis a magyar nemzet egyetemes, az államhatárok nem szoríthatják sem a gondolkozásunkat, sem az érzéseinket korlátok közé. Felfogásunk szerint a mindenkori magyar kormány hivatása az, hogy kárpát-medencei keretekben lássa a feladatait. Mind a 15 millió magyart segítse abban, hogy bővíthessék életlehetőségeiket. Tegye minél biztonságosabbá, minél szabadabbá és minél jómódúbbá a Kárpát-medencei életteret.
A második feladat az volt, hogy újra összekössük a határok által elvágott gazdasági kapcsolatok szálait. A Magyar Köztársaság ma már elég erős ahhoz, hogy a határokon túli magyarlakta területeken intézményeket alapítson, és beruházásokat támogasson. Alapítson magyar egyetemet, konzulátusokat, segítse a határokon túli magyar egyházakat, támogassa a magyar vállalkozókat, hozzon létre befektetési alapokat.
Harmadrészt pedig az volt a szándékunk, hogy visszaadjuk a határon túli magyarok jövőbe vetett reményét. Széchenyi azt mondta a korabeli Magyarországról: magyarnak lenni páratlan élmény, de nem kifizetődő dolog. Mi arról szerettük volna meggyőzni a Kárpát-medencében élő magyarokat, hogy a XXI. században magyarnak lenni nem csak páratlan élmény, de kifizetődő dolog is lesz. A magyar gazdaság szép jövő előtt áll, ha jól igazgatják a lépéseit. Ezért aki a mi nemzeti és gazdasági közösségünkhöz tartozik, annak megnő az esélye arra, hogy az életszínvonala gyorsan növekedjék. Tehát a magyarokhoz tartozni - gazdasági és szellemi értelemben is - biztos befektetést jelent a jövőbe. Az azonos nyelv, a kultúra, a gondolkodásmód és érzésvilág gazdasági tényező is. Mindezeket együttesen fejezte ki a kedvezmény-törvény és a magyarigazolvány. Négy év alatt sokat haladtunk előre.

- Tehát úgy gondolja, hogy mindez ma már nem fordítható viszsza?

- Természetesen van jelentősége, hogy a budapesti kormányok azonosulnak-e a nemzet érdekeivel. Ha kevésbé azonosulnak, akkor az újraegyesítés lassabban halad előre, de előre halad. Mélyről fakadó erők mozgatják, amelyek túlélnek, sőt, ha kell, kikerülnek kormányokat.
Polgári és nemzeti körök alakulnak szerte a Kárpát-medencében. A 15 milliós magyar közösség a határokon túli területeken is megszervezi önmagát, kormányoktól és államoktól függetlenül. Most gyalog járunk, ám ha majd újra polgári kormánya lesz Magyarországnak, megint szükség lesz masinisztákra.

- Szavakban körül írható-e már az az alapvető különbség, amely a polgári, illetve a szocialista-liberális kormányzás gyakorlata között van, annál is inkább kérdezem ezt, mivel a Medgyessy-kabinet önmeghatározása szerint a "nemzeti közép kormánya"? A nemzeti ügyeken túl vannak-e más különbségek a célok megvalósítását illetően, vagy csak az odavezeto utak mások?

- Nem minősítem a mostani kormányt. Minősítés helyett hagyatkozzunk a tényekre. A hírek szerint az erdélyi egyetem támogatása nem nő, fejlesztések nem lesznek. A határon túli egyházak jogos ingatlanvisszaszerzési törekvéseinek ügyében a kormány nem állt a magyarok mellé. Számos státusiroda bezárt.

- Önök is megszavazták a Parlamentben a bér- és nyugdíjemeléseket.

- Úgy érzem, helyesen döntöttünk. Örülünk annak, ha a családok helyzete javul. Annál is inkább, mert minden gondolkodó ember számára nyilvánvaló, hogy mindezt még a polgári kormány gazdasági politikája tette lehetővé. Mindaz tehát, ami a családoknak most jutott, a polgári kormány időszakában kialakított új magyar gazdasági rendszer eredményeképpen született, vagyis a polgári gazdaság termelte meg. A választások után hatalomra jutott szocialista kormányzat a polgári gazdaságot, a magyar gazdasági modellt megszüntette. Más útra lépett. A szemünk előtt most bontakozik ki egy régi-új szocialista gazdaság. Ebben a pillanatban nem látható, hogy a szocialista gazdasági rendszer képes lesz-e termelni is, hogy aztán 2003-ban és 2004-ben legyen mit szétosztania. Ennek a képességnek még nem adták jeleit. Pedig 2003-ban már csak azt lehet szétosztani, amit a mostani kormányzat gazdasági működésének eredményeképpen állított elő az ország. A 2003-ra vonatkozó, eddig napfényre került hírek lehangolóak. Ezek szerint béremelések szinte nem lesznek, új beruházások nem indulnak, a korábbiakat pedig lassítják, illetve leállítják.

- Pontosan mit jelent az Önök által meghirdetett "magyar gazdasági modell"?

- A privatizációt nem folytattuk, a magyar vállalkozókat előnyhöz juttattuk, a vidék gazdatársadalmát megerősítettük: részben támogatásokkal, részben a magyar agrártörténelemben eleddig nem látott mértékű kedvezményes agrárhitelekkel, amelyet földvásárlásra, eszközbeszerzésre fordíthatnak. Ez a biztosítéka annak, hogy a földet ne lehessen kihúzni a magyar gazdák talpa alól. Ez a modell sikeresnek bizonyult. Egyszerre vívta ki a magyar polgárok és a nemzetközi közvélemény elismerését.

- Az országgyűlési választások két fordulója között, a Testnevelési Egyetemen úgy fogalmazott, hogy a szocialisták győzelme esetén a külföldi tőke készül kormányt alakítani Magyarországon. Észlel-e arra mutató jeleket, hogy ez valóban így történt?

- Azt mondtam, hogy a nagytőke készül kormányt alakítani. Ez az állítás ma is megállja a helyét. A nagytőke tekintélyes része külföldi, másik része magyar. A polgári nyilvánosság fórumai, a Heti Válasz és a Magyar Nemzet számos olyan gazdasági térképet közölt, amelyek szocialistákhoz tartozó nagyvállalatok hálózatát írják le. Jól látható, hogy az államigazgatásnak melyik részét vette szárnyai alá, vonta felügyelete alá, ha úgy tetszik: kebelezte be a szocialista gazdasági világ egyik-másik csoportja. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a kormányzás nem a polgárok, hanem a nagytőke oldalán áll. Ilyen a kaviárbaloldal.

- A polgári kormányt viszont folyamatosan az a vád érte, hogy közbeszerzés nélkül épít autópályát. Védhető-e az az álláspont, hogy az állami beruházásoknál akkor is magyar legyen a fővállalkozó, ha drágábban dolgozik, mint egy külföldi cég?

- A magyar vállalkozók olcsóbban építenek autópályát, mint a külföldiek. A tanulmányok feketén-fehéren kimutatták, hogy a külföldiek drágábban építik az autópályát, mint ahogy azt '98 és 2002 között a magyarok megtették.

- És mi a helyzet az európai uniós támogatásokkal, amihez akkor jutottunk volna, ha meghirdetik a közbeszerzési pályázatot?

- Az elmúlt években az EU megbízottai világossá tették: autópálya építéshez támogatást taggá válásunkat megelőzően nem kaphatunk. Ezért közbeszerzések ügyében az Unió véleménye ma még nem mérvadó. Belépésünket követően juthatunk majd támogatásokhoz, s akkor már nem kerülhetjük el a közbeszerzéseket, akkor már nem adhatunk előnyt a magyar vállalkozóknak. Ezért fontos, hogy a belépésig az Unióból érkező homlokráncolások ellenére előnyt adjunk a magyar vállalkozóknak.

- Önt itthon is, külföldön is az európai uniós csatlakozás elkötelezett híveként tartják számon. Ha azonban egy, a nagytőkének kiszolgáltatott, meggyengült magyar gazdaság csatlakozik, akkor is támogatja a 2004-es időpontot?

- Valóban híve vagyok az európai uniós csatlakozásnak, sőt az európai közös pénzhez való csatlakozásnak is. Úgy látom, ha a Kárpát-medencében a magyar gazdaságot mágnessé akarjuk tenni, a bennünket körülvevő országokéhoz képest erőteljesebben fejlődő és gyorsabban integrálódó magyarországi gazdaságra van szükségünk. Ez nemzetstratégiai kérdés. Hiszek abban, hogy az uniós tagság és a közös pénzhez való csatlakozás mindezt jól szolgálhatja. De csak akkor, ha körültekintően készülünk, és a taggá válásunkig hátralévő napokat okosan kihasználjuk. A kis- és középvállalkozásokat támogatnunk kell, a Széchenyi Tervet újra kell indítani, a gazdákat segíteni kell. Ha a mostani kormányzat mindezt nem teszi meg, akkor 2004-ben, a csatlakozás után egy elkeseredett Magyarországon fogjuk találni magunkat. Az árak növekedni fognak, tízezerszám juthatnak csődbe a kisvállalkozóink, és kerülnek majd lehetetlen helyzetbe a magyar gazdák. Olyan viharfelhők gyülekeznek a 2003-2004-es esztendők egén, amelyek a megfelelő kormányzati magatartás nélkül súlyos felhőszakadásokat zúdíthatnak a magyar gazdaságra, közvetlenül a magyar polgárokra.

- Hiszi, hogy ezt a kormány valóban megfontolja?

- Amint a harci düh elmúlik, kitisztul a látás. Bár igaz, hogy 2004-ben az ország padlása foghat tüzet, de a dolgok természeténél fogva az első zsarátnokok mindig a kormány fejére hullanak.

- Nyilvánvalóan a változtatás szándékának megérlelését segítheti elő az egyre szaporodó számban alakuló polgári körök mozgalma. Bizonyára a benne résztvevő emberekben is megvolt a tettvágy, az indíttatás a helyi kisközösségek, baráti társaságok létrehozására, de a polgári köröket végső soron Ön hívta életre, ha jól emlékszem talán éppen a választások utáni nagygyűlésen, a budavári Dísz téren. A polgári Magyarország miniszterelnökeként, jogi értelemben volt miniszterelnökeként milyen szerepet szán magának e mozgalomban?

- A polgári Magyarország kinyilvánította, hogy nem óhajt visszaalakulni. Meg akar maradni olyannak, amilyen az elmúlt esztendőkben volt. Meg akar maradni azon értékek mellett, amelyek számára akkor is fontosak, ha a mostani kormányzat nem méltányolja őket. Másképpen fogalmazva: a polgári Magyarország bejelentette az igényét, hogy a mindenkori kormánytól függetlenül kíván létezni. Megszervezi saját magát, köröket alakít, megszervezi és fenntartja saját nyilvánosságát. Nem mond le az egyházairól, nem mond le közösségeiről, és nem mond le a határon túli magyarokról sem. Készül arra, hogy ha eljön a lehetőség, akkor ismét saját kormánya lehessen.

- Mégis tovább firtatnám: van-e Önnek sajátos szerepe a polgári körök mozgalmában? Sokan azt várják Öntől, hogy álljon az élére.

- A "Hajrá Magyarország" mozgalomnak az a sajátossága, hogy nincs benne alá-fölérendeltség, senkinek sincs utasítási joga. Nekem sincs jogom utasításokat adni a polgári körök számára, de javaslatokat tehetek, tanácsokat adhatok, kéréseket intézhetek hozzájuk. Vannak javaslatok, tanácsok és kérések, amelyeket egészen, másokat részben, s vannak, amelyeket egyáltalán nem szokták teljesíteni a polgári körök. Ez rendjén is van, hiszen a polgári körök nem pártsejtek, hanem a polgári élet ösztönei és szabályai szerint működő közösségek.

- Nemrégiben, már a választások után egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy ha valamit az elmúlt időszakban elmulasztottak, az egy uniópárt létrehozása volt. Akkor éppen azon gondolkozott, hogy, idézem Önt: "nem kellett volna-e a kormányzás második évében, a millennium évében, pártuniót hirdetni... Abban hiszek ugyanis, hogy a közép-európai viszonyoknak csak egy erős és egységes uniópárt tud megfelelni. Mert az erős, egységes és jól szervezett baloldallal szemben csak egy ilyen néppárt jelenthet alternatívát". Végére ért már ennek a gondolkodási folyamatnak? Meggyőződésévé vált-e az elképzelés, vagy pedig elvetette?

- Úgy érzem, hogy a polgári körökben továbbra is erős az igény, hogy a polgári pártok a lehető legnagyobb egyetértésben és legszorosabb együttműködésben dolgozzanak. Ezért szükségesnek tartom, hogy megszülessen az uniópárt. Az elmúlt néhány hétben ez az érzésem megerősödött.

- A Kisgazda Párt nélkül is? Ők egyelőre saját magukat keresik.

- Egy uniópárt annál erősebb, minél több együttműködésre alkalmas erőt fog össze. A kisgazda világ itt van. A párt ugyan több tagban hever: valahol, felderítetlen helyen tartózkodik, de ez nem változtat azon a tényen, hogy a gazda világ a Fidesz-Magyar Polgári Párt, illetve a polgári körök világában található meg.

- Rohamléptekkel közelednek az önkormányzati választások, és valóban, a polgári oldal sikerének záloga csak a legszélesebb összefogás lehet. De mondják azt is, hogy létfontosságú, hogy megismételje azt az országjáró körutat, amit az országgyűlési választások két fordulója között megtett, s amellyel majdnem megfordította az eredményt. A második forduló eredményét sokan az Ön személyes sikerének tulajdonítják.

- Természetesen ez túlzás. A kampányban részt veszek majd, a partitúrát most írják a munkatársaim. Az MDF-nek, a Fidesznek, a Kereszténydemokrata Szövetségnek és a kisgazda szervezeteknek az ország nagy részén sikerült megteremteni a széles és átfogó együttműködést. A megyék túlnyomó többségben közös listákat állítottunk. Talán lehetett volna még szélesebb az összefogás, de a sikerhez szükséges szövetség szerintem létrejött. A pártok nagyjából teljesítették, ami tőlük tellett és elvárható.

- Milyen végkifejlettre számít? Térnyerés, vagy pozícióvesztés?

- Az önkormányzati választás más, mint a parlamenti választás. Merőben különböző helyszíneken történik: kistelepüléseken, kis-, közép- és nagyvárosokban, valamint Budapesten. Azt már most sejthető, hogy a választások után minden párt azt fogja mondani, hogy győzött.

- A sikeres választásokhoz olyan orgánumokra is szükség van, amely eljuttatja az üzeneteket a választókhoz, és akkor máris elérkeztünk a sajtószabadság kérdéséhez, melynek mai állapota nyilván nem kívánkozik a rendszerváltozás óta eltelt időszak sajtó- és médiatörténetének legfényesebb lapjaira. Mondok egy állítást, nem a sajátom. 1990 óta permanens médiaháború van, hol csendesebb, hol zajosabb csaták folynak. Mi a véleménye?

- Szerintem Magyarországon nem egyszerűen médiaháború zajlik, hanem a polgári Magyarország próbálja visszaszerezni az őt megillető jogokat. Ennek a szívós küzdelemnek az egyik kitüntetett területe éppen a média. Nálunk a kommunizmus örökségeként, amikor a baloldal hivatalba lép, akkor a rendszerváltozás során átmenekített, gazdasági erővé alakított politikai hatalmát - amely mind a médiában, mind a gazdaságban messze felülmúlja a nem kommunista gyökerű társadalmi csoportok befolyását - próbálja kiszélesíteni. Nem éri be erőfölénnyel, hanem azért dolgozik, hogy minden olyan polgári szerveződést - közösségeket, egyházakat, szerkesztőségeket - meggyengítsen és elhallgattasson, amely neki nem tetsző programokat, gondolatokat, és más kormányzati lehetőséget képvisel. A polgári Magyarország pedig a szocializmussal egylényegű, a többpárti demokrácia körülményei között továbbélő hatalmas erővel szemben próbálja függetlenségét, önállóságát, szabadságát - beleértve a tájékoztatás- és szólásszabadságát - visszaszerezni.

- 1998 őszén a kultúra és a média kiegyensúlyozásról beszélt a Polgári Hajón. Miért nem sikerült?

- Valóban, ez volt a programunk, törekedtünk is rá, született is néhány eredmény. Ezek azonban szerények. Kormányzásunk idején - bár a szándék mindvégig megvolt bennünk - a kiegyensúlyozást, vagyis a polgárok kiegyensúlyozott tájékoztatáshoz való jogát nem sikerült biztosítanunk. Nem tudtunk a médiában olyan programot végrehajtani, amelynek eredményeképpen ma a polgárok kiegyensúlyozott információkat, értékviláguknak, ízlésüknek megfelelő tájékoztatást kaphatnának. Mint régen, amikor az ember késve érkezett a menzára, és azt kellett tapasztalja, hogy a két menüből már csak egy maradt.

- Milyen falakba ütköztek?

- Először is itt a kétharmados médiatörvény, amely rendkívüli mértékben korlátozta a mozgásteret. Másrészt csekély számban jelentek meg olyan nemzeti érzelmű médiavállalkozók, akik állják a versenyt a külföldi befektetőkkel. A magyar nyilvánosság fórumainak nyomasztó része külföldi kézben van. De ne essünk át a ló másik oldalára: a polgári oldal médiája ma jóval erősebb, mint '98 előtt volt.

- A Magyar Nemzet és a Szabad Föld egén már ott gyülekeznek a viharfelhők.

- Igen. De ki kell tartani.

- Ön számtalan esetben utalt rá, hogy mára a jobb- és baloldali szóhasználat elavulttá vált. Nem fejezi ki kellőképpen ki-ki holállását?

- Hogy ki kivel ért egyet, kivel áll szemben, kivel vitatkozik és kivel fog össze, a nyugati kultúrkörben az határozza meg, hogy a nemzet milyen kihívásokkal néz szembe. Úgy látom, az igazi kihívás ma az, hogyan illeszkedjen Magyarország a világ rendjéhez? A világ biztonsági rendjének esetében NATO-tagságunkkal már válaszoltunk erre a kihívásra. Ám nyitott még az a kérdés, hogyan foglaljuk el a helyünket Európa gazdasági térképén. Nemzeti érdekeinket mellőzve, kiszolgáltatottan, vagy a magyar érdekeknek megfelelően, öntudatosan. Mi nemzeti alapú integrációt képzelünk el, mi a nemzeti érdekek világos, következetes képviseletét akarjuk. Ennek kellene egy nagy táborba hoznia mindenkit, függetlenül attól, hogy a régi kategóriák szerint bal- vagy jobboldali-e. És mindenkinek, aki mellőzi a nemzeti érdekeket, nem támogatja a magyar vállalkozókat, nem híve a Széchenyi Tervnek, nem segíti a magyar gazdákat, a másik táborban kellene helyet foglalnia. A döntő választóvonal itt húzódik: nemzeti alapú beilleszkedés, vagy a nemzeti szempontokat mellőző beolvadás az egységesülő Európába.

- A választások után sokan találgatták, hogy mihez fog kezdeni. Többekben fölmerült, hogy esetleg külföldre megy, netán az Európai Unióban vállal munkát, bizonyára szívesen látták volna, hiszen politikai tehetségét mindig, mindenütt elismerték. Bizonyára a budapesti kormány is támogatta volna ilyen irányú elképzeléseit, csak legyen minél távolabb. Nem tudom megfordult-e a fejében, de az mindenképpen kérdés, hogy mi tartotta itthon?

- Nem fordult meg a fejemben. Négy gyermeket nevelek, iskolások, a legkisebb még éppen csak beszéli az anyanyelvét. A magamfajta ember ott érezi otthon magát a világban, ahová született. Ettől az élménytől, az igazi otthon élményétől nem akarom megfosztani a gyerekeimet. Szívesen töltök külföldön 1-1 hetet, talán 1-2 hónapot is, de itthon érzem igazán jól magam. Az ember tartozik azoknak, akik fölnevelték. Egy 1700 lelkes falu utolsó, faluszéli házából eljuthattam a világ számos fényes nagy termébe. Olyan oldalait láthattam meg a világnak, amely rengeteg embernek nem adatik meg. Az ember ezért tartozik és a számlákat rendezni kell. Én nagyon sokkal tartozom a hazámnak, és még hosszú éveken keresztül a számláimat kell rendeznem.

Nemzetőr, Halász Zsuzsa - fidesz.hu