Drága Bolgár úr!

Én írok levelet magának. Kell több? Nem mond ez eleget?

"Szégyellem magam. De igazán. Mert az mégsem járja, hogy hétről hétre a Fideszt vagy annak elnökét kritizálom ezeken a hasábokon, miközben mégiscsak azokat kellene vizsgálnom elsősorban, akik hatalmon vannak."- írja Ön a Népszavában.

Én is szégyenlősen, pironkodva írom e levelet.
Mert mit mondhat erre az ember? Ágá, szkázálá varóná, i rák upál v vódu. Emlékszik? Orosz tankönyv. Általános iskola. Ötödik osztály.

Szóval csak azt szerettem volna mondani, hogy Önnek teljesen igaza van. Mint mindig. Az Ön tekintete fényes, logikája hibátlan. Ha a függetlenség, elfogulatlanság és méltányosság szobrát valaha kifaragják, az feltétlenül Önről lesz megmintázva.

Nem kertelek tovább. Kimondom bátran.

Drága Bolgár úr, Ön fordított korunk fordított Anyeginje.

Nemhogy nem fölösleges, hanem egyenesen nélkülözhetetlen ember. Ön azok közé tartozik, akik sokat, mérhetetlenül sokat tettek köztársaságunk közbeszédjének európaizálásáért és humanizálásáért. De sokat tudnának erről mesélni az árokba temetettek. Tudja, azok, akiket koholt vádak alapján ártatlanul hurcoltak meg, akiknek a becsületébe és a családi életébe is belegázoltak Azok az árokba temetettek, akik politikai megrendelésre rendőrségileg vegzáltattak, akiknek ma is a szemébe röhögnek minden álláspályázatnál, és akiknek jó bolsi szokás szerint még a szomszédjait is igyekeztek megfélemlíteni. No nem az 50-es években, hanem a 2002-es választások után. Higgye el, Bolgár úr, én tudom, hogy mit beszélek!

És azt el tudja képzelni, hogy mit érezhettek ezek az emberek, amikor a náluk törvénytelenül elrendelt házkutatás során a szerencsétlen kivezényelt rendőrök az Ön műsorát hallgatták? Amikor ebben a műsorban épp őket, az ártatlanul megvádoltakat szapulták. Érzi, milyen festői e kép...?

Tájkép, csak nem csata után.

Persze mondhatja Ön, hogy nem tehet arról, kik, mikor hallgatják műsorát. És Önnek igaza van. Mint mindig. Ezért Önt olvasni és hallgatni valódi öröm. Mert egy méretes észkombájn is legfeljebb csak igazi kis senki Önhöz képest. Ön akkora szellemi erőgép, egy valóságos megakombájn, hogy Önnél sosem lóg ki a lóláb. Nyelvezete veretes, igazsága megfellebezhetetlen. Önt nem szeretni egyszerűen lehetetlen. A gazdákat is hogy hazazavarta, emlékszik? Mi Werbőczy Önhöz képest?

Most is milyen elegánsan, lendületesen és bátran elküldi a fidesznácikat a Népszavában. És a nép szava - Isten szava, nem igaz? Pedig, mint írja, a Fidesznek akarna szurkolni, de ezeknek nem lehet. Mert mit akar ez az Áder meg az Orbán? Meg mi az, hogy a polgári kormány idején előre mentek a dolgok, most meg hátra? Hátha hátra van előre? Főleg, ha fordítva ülünk a lovon, nemde? Minden csak nézőpont kérdése. Miért ne lehetne a rückwerz is lendületben?

Drága Bolgár úr!

Nem tudom olvasott-e mostanában József Attilát? És nem tudom, ismeri-e a 100 évvel ezelőtt született költőnek ezt a gyönyörű két verssorát: "nem láttam még disznót, ki elájult, / mikor meglátta a moslékos vályút".

És azt a gyermekverset is ismeri, tudja a gólya, gólya gilicét...? Amiben síppal, dobbal, nádi hegedűvel. Azt hiszem ez így március 15. után különösen aktuális.

És Fazekas Mihály Ludas Matyiját szokta olvasgatni? És mi a véleménye a kis nemecsekről? Ez a magyar disneyland, kedves Bolgár úr! Meg a fanyar ugar. Tudja, ahol van, aki mű sort vezet, és van aki káromkodik, vagy épp azt fütyörészi: száraz tónak nedves partján döglött béka kuruttyol, hallgatja egy süket ember, ki a vízben lubickol...

De végül is mindegy. Mert Ön is, én is egyet akarunk immár. Legott váltsuk le az ellenzéket! Ergo: buktassuk kormányba őket!

Zárom soraim.
Átfutni nem merem.

Szeretettel öleli Önt, én drága jó fordított Anyeginem!

Tatjána Vengerova