Tehát nem is lenne értelme tovább ragozni a történteket, ha a határon túli ügyekben magát oly járatosnak tartó politikus egy szerda esti televízió-műsorban nem követ el két szarvashibát is. Hogy nem szereti az erdélyi magyarokat, megértjük, de azt, hogy olyan bűnökkel és erényekkel ruházza fel közösségünket, melyekre érdemtelenek vagyunk, már nem.
Kezdjük a vélt erénnyel: Eörsi szemrebbenés nélkül állította, az erdélyi magyarság kivívta a kulturális autonómiáját. Hol, mikor, hogyan? Épp mi nem vettük észre? Gondolkodjunk csak! Hát igen, megvan! Az RMDSZ frakciója épp Eörsi televíziós szereplésével egy időben tárgyalta, vitatta meg azt a kisebbségi törvénytervezetet, melyet a tavasz folyamán a román parlament elé terjesztenek, s mely meglehet, a kulturális autonómia feltételeinek megteremtésére irányul (bár az értők szerint ezt külön jogszabályba kellene iktatni), de arról sajnos még nem beszélhetünk, hogy az élő valóság lenne Erdélyben. Fekete pont a jól értesült népszakértőnek.
Tovább fűzve a szót, politikusunk cinikusan, a mindent tudók magabiztosságával jelentette ki: miért vár támogatást az anyaországtól a határon túli magyarság, amikor Sepsiszentgyörgyön például nemzeti színű lobogót égetnek?
Tisztelt képviselő úr - válaszolná a jereváni rádió -, a hír igaz, csak az eset nem Sepsiszentgyörgyön történt, hanem Székelyudvarhelyen, s ott sem égettek magyar zászlót, csak egy részeg kamasz fenyegetőzött ezzel, ám reggelre, a józanság ráköszöntével észhez tért. Nem égetett sem itt, sem máshol Erdélyben magyar zászlót senki. Újabb fekete pont, ez már csillaggal. Mit mondana erre a jó öreg Vojtina: politikus, hazudj, csak rajt' ne fogjanak.

Háromszék, 2005. március 18.