A teljesítmény kétségkívül elismerést érdemel, különösen azért, mert szinte minden változás az érintett szakmai és politikai érdekképviseletekkel történő hosszabb-rövidebb egyeztetés után született. Igaz, többen úgy nyilatkoztak, hogy köszönik szépen a segítséget, de ennyi nem elég, több kellene.
A munka gyümölcseként közben leállították a kedvezményes agrárhitelek befogadását, a Magyar Fejlesztési Bank saját értékbecslői újból felértékelik a hitelek fedezetéül rendelt ingatlanokat. Gyakran előfordul, hogy az új becslés kimutatja: ez a fedezet bizony elégtelen. És akkor, ha nincs még valami megterhelhető ingatlan vagy bármi, "ugrik" a hitel. Ugrik akkor is, ha lejár az elbírálási határidő, mert sok a pályázat, márpedig a bankoknál alapos, de lassú munka folyik. Sokáig bizonytalanság uralkodott a géptámogatások környékén is. Talán még mindig van valami a levegőben, mert az őszi munkák kezdete előtt továbbra sem lehet traktorra pályázni. Ha csak egészen kicsit másképp nézzük e ténykedést, akkor meg kell említeni azt is, hogy az érintett szakmai és politikai érdekképviseletek az egyeztetések előtt, közben és után nem osztották maradéktalanul a végül is megvalósult intézkedések hasznosságát. Aggályaik voltak a földtörvény módosításával kapcsolatban, másképp képzelték el a Nemzeti Földalap működtetését. Ha már a földalapnál tartunk, érdemes megemlíteni, hogy a szervezet azonnal megkezdte a tizenkét volt állami gazdaság privatizációjának felülvizsgálatát. Mint az erről tartott tájékoztatón elhangzott, azért, mert dolgozói privatizációról volt szó, de az agrártárca álláspontja szerint nem az valósult meg. Azt is elmondták: a tárgyalóasztal mellett próbálják rendezni a helyzetet. Ennek a rendezésnek viszont valószínűleg az lesz az eredménye, hogy a tagoknak részvényvásárlási lehetőséget biztosít az új vezetőség, de ők elegendő pénz hiányában alig lesznek képesek bármit is megvenni. Persze arra is lesz mód, hogy a vezetőség részvényeket jegyezzen, és majd jegyez is, egy kis pörgés után nem változik semmi, de azt már lehet mondani, hogy lám, mi megpróbáltunk mindent, de hát ti nem tudtatok vele élni, egyébként is az előző rendszer-vezetés-kormány-akárki-bárki a hibás, nem mi.
Augusztus 20., lévén a kenyér ünnepe is, különös aktualitást adott az agrártárca ténykedésének, illetve semmittevésének. Mert az egész gabonapiac áll. Nem mozdul, mert mindenki arra vár, hogy az FVM meghirdesse végre - a választási kampányban megígért, de szeptember 15-re halasztott - gabonapiaci intervenciót. A helyzet annyira tarthatatlan, hogy végre több országos napilap is tájékoztatott az állapotokról. Az FVM viszont makacsul ragaszkodik elhatározásához. Nem érdekelte az sem, hogy aratáskor rengeteg kistermelő a kombájn alól adta el a búzát - és hegyeset köpve elkönyvelte a hektáronkénti több ezer forintos veszteséget. Nem érdekli az sem, hogy emiatt nem indult meg az unióba irányuló 600 ezer tonnás vámmentes búzakvóta kitöltése sem. Az sem foglalkoztatja a tárcát, hogy az aszály miatt a kukoricatermés is kisebb lesz a vártnál, s a gazdálkodók a búzán elszenvedett veszteségüket ellensúlyozni sem tudják.
És ez nem jó, mint ahogy nem jó a keserű kenyér sem, pedig ilyen búzából mást nemigen lehet sütni.

Nagy Ottó, Magyar Nemzet