- A rendezőt és egyben a könyv szerzőjét is kérdezem, Koltay Gábort, hogy mi tette azt szükségessé, hogy egy filmsorozatról könyv is készüljön? A Velünk élő Trianonról van szó.

- Egy éve azt gondolom, ha szabad ezt a furcsa hasonlatot használni, egy ilyen szellemi lakmuszpapír az egész Trianon film és ennek a fogadtatása - közölte Koltay Gábor. Tehát mindazok a körülmények, amelyek a filmmel kapcsolatban a magyar közéletben - és most már országhatáron kívül is - megjelentek 2004-2005 tájékán, 15 évvel a rendszerváltozás után, hogyan viszonyulunk a történelemhez és történelmünknek nyilvánvalóan egy rendkívül kiélezett és sokfajta szenvedélyt is indukáló időszakához. 1920, Trianon az én felfogásom szerint az ősbűn, és hogyha igaz az - ezt én a filmben persze nagyon erőteljesen szerettem volna felmutatni -, hogy itt nem egy múltba vesző történelmi eseményről van szó, hanem egy 85 éve tartó folyamatról van szó, akkor nagyon fontos lenne beszélni erről az időszakról. Tehát a könyv részint tartalmazza azokat a jeles, nagy tiszteletű személyek a vélekedését, gondolatait Trianonról és a trianoni traumának a XXI. századi kezeléséről, amely a filmben is benne van. Ezen túlmenően teljes körűen összefoglalja mindazokat a történéseket, ami a filmmel az ötlet megszületésének a pillanatától napjainkig bezárólag és egészen frissen a romániai, erdélyi botrányig és az ottani televíziós vetítésig és az azt követő vitáig bezárólag történt nagyon sokfajta dokumentummal, levélrészlettel. Tehát az a sokfajta furcsa titok, azok az övön aluli szenvedélyes ütés, ami itt a film kapcsán megjelenik, sokszor a filmtől teljesen függetlenül, ami jelképezi ezt a teljes körű szellemi zavarodottságot, zűrzavart, ami közepette itt élünk. Nem merünk, nem akarunk a történelmünkhöz viszonyulni, egy sor kérdést nem akarunk a szőnyeg alól kisöpörni, vagdalkozunk.

- A közelmúlt eseményeire, az erdélyi vetítésekre, a botrányokra még mindenki jól emlékszik. De azt mondja, hogy egy évvel ezelőtt kezdődött, amikor a film elkészült.

- Kezdődött azzal, hogy a Magyar Televízió műsorára tűzte, a rádióújságban is megjelent, majd néhány nappal, tavaly márciusban levette. Ennek bő egy éve, aztán a Duna Televízió sem merte vetíteni. Akkor elkezdtük az Uránia moziban vetíteni nagyon nagy félelmek közepette. Úgyhogy a közönségnek voltaképpen a kitüntető figyelme tartotta életben ezt a filmet, az, hogy naponta százával jöttek, vásároltak 8-10 napra előre jegyet, tehát botrány nélkül nem lehetett levenni. Ez másodszor fordult elő életemben, a 22 évvel ezelőtti István, a király volt az első, amit a közönségnek a ragaszkodása és szeretet védte meg és nem engedte, hogy azzal bármi történjen, megcsonkítsák vagy ne lehessen bemutatni a filmet. Tehát voltaképp itt a Trianon film kapcsán is én ezt tapasztaltam és egyrészt köszönettel tartozom a közönségnek, másrészt pedig újra azt bizonyítja számomra, hogy milyen eleven érdeklődés van az emberek lelke mélyén a történelem igaz, őszinte feltárása érdekében. Nem is fogjuk tudni a mi helyzetünket itt megítélni, egyáltalán értelmezni, ha nem tudjuk föltárni a XX. század történéseit és főleg nem fogunk tudni egy jövőképet magunknak itt a XXI. században fölrajzolni ma magyarok.

Forrás: Nagy Katalin, Magyar Rádió

fideszfrakcio.hu